Orvosi Hetilap, 1863. november (7. évfolyam, 44-48. szám)
1863-11-08 / 45. szám
893 inkább, minthogy ezen tekintetben gyakran oly vádak fordulnak elő , melyek az orvosi hivatást valóban lealacsonyítják“. S ezután a szerző tovább mondja: „Azt gondolom kimutattam, hogy a törvényszéki orvostan azon módszerek birtokában van, melyek segélyével ezen bűnt felismerni és kimutatni lehet, mely annyiszor büntetlenül marad, mégpedig sokkal többször, mintsem eddig gondolták. S minthogy munkámban az illető módszerek fel vannak említve, gondolom, miszerint arra nézve eleget tettem, hogy felismerését és bebizonyítását elősegítsem, mely elven alapszik azért munkám felosztása is“. A munka terve vagy inkább az egyes fejezetek czíme következő : 1. Bevezetés. 2. Az elvetélést illetőleg tapasztalt tények átalános felsorolása. 3. A terhesség azon szakáról és az életkor azon részéről, melyben a bűnös elvetélés legyakrabban történ. 4. Az elvetélés tényálladékának meghatározása. 5. A közvetett eszközökről, melyek azon czélból használtatnak, hogy az elvetélés létrejöjjön vagy elősegíttessék. 6. Az elvetélést előmozdító anyagok. 7. A közvetlen eszközök, melyek az elvetélés előidézésére használtatnak. 8. Azon következmények, melyek az elvetélési műveletek folytán létesülnek. 9. Azon eljárások, melyeknek a nő alávetendő, akár az életben , akár a halál után, ha elvetéléssel van vádolva. 10. A koponya-átszúrások, melyek az elvetélési eszközök által okoztatnak. 11. Azon törvényszéki eljárás, melynek a fogamzás tárgya. 12. Bizonyos körülmények, melyek az orvos-törvényszéki álladék bizonyítását gátolják. 13. A szinlelt elvetélés. Ezen fejezetek után, mindenféle elvetéléssel összeköttetésben levő esetek gyűjteménye következik, melyek nagyobb része egész terjedelemben és a legcsekélyebb részletekig vannak elbeszélve. Mintegy 65-re rúgnak, s túlnyomó részük maga a szerző részéről jön észlelve, hosszas orvos-törvényszéki gyakorlatának ideje alatt. A munka végén még egy fejezet következik, mely a törvényszéki orvosra nézve szinte nem csekély fontosságú, s ennek czíme „Tapasztalatok és kutatások a hamis és színlelt terhesség felismerése iránt“. Azon átalános vizsgálatok, melyekkel ezen tárgyban találkozunk, megérdemlik, hogy többet foglalkozzunk velük. Találunk ugyanis benne igen hasznos utasításokat, melyek kitűnőleg vannak fogalmazva, milyen például a következő. A törvényszéki orvos elvetélés alatt soha se értsen mást, mint a fogamzás terményének éretlen korában való erőszakos kihajtását , akár életképesség, sőt a képződöttség körülményeitől egészen függetlenül. Ezen utasítás szerint a törvényszéki orvostan egyik fejezetében kevesebb kételynek lehet helye. A második fejezetben nem csekély érdekkel bíró több statisztikai adatot találunk, milyenek az elvetélési bűnvádi keresetek évi statisztikája 1851 —1861-ig, felemlítvén az elitéltek ivarát is, valamint különös foglalkozásukat. Az elvetélések száma az év hónapjaira kiszámítva, és a kitett ujdon szültek statisztikája 1836 — 1845, 1846—1854 és 1855-től fogva 1862-ig. Ezen táblázatokhoz magyarázatok is járulnak, melyekben sok új és nagy horderejű tényeket lehet találni. Az elvetélés bűnének részese 100 között 75 nő és 25 férfi volt. A nők között volt 37°0 bába. Az elvetélést előidéző módszerek közül a fürdők, befecskendezések, belső szerek, heves járáskelés sat. különös figyelemben részesülnek, valamint azok is, melyek a nép hiedelme szerint elvetélést idéznének elő. A belső szerek közül: squilla, sarsaparilla, guajac, aloe, melissa, camomilla, sáfrán sat. A többi szer mérges ugyan mint a sabina, de az elvetélést elő nem mozdítja. A rozsany (ergot) egyedül adagolva szerző szerint elvetélést elő nem idéz, de másodlagosan a többi hasonló eljárások eredményét növeli. A közvetlen eljá LAPSZEMLE. (—b—n) A súlyany (batyum) és a sóskasav összeköttetenek mérges hatásáról, Onsum J., Christianiában a súlyany és sóskasav összeköttetések tulajdonságait azért vette vizsgálat alá, minthogy ezek hatásaiknál az állati szervezetre oly különösségeket mutatnak, milyeneket a vegyileg ható mérgeknél fel nem találhatni. S ezen különösségek okai mindekkorig kifürkészve nem voltak, noha velük már régóta terjedelmes kísérletek történtek. Onsum kísérleteit Hoppe-Seyler műtermében következő eredménynyel végezte: Első kísérlet: Felnőtt nagy tengerinyúlnak gyomrába szénsavas suryanynyal elegyített tej fecskendeztetett. Negyed óra múlva a légvételek szaporábbak lettek, a szív erősebben lüktetett, s az érlökések is szaporábbakká váltak. Emellett az állat egykedvű és bágyadt lett, míg lassankint büdös tünetei között az állat kimúlt. Bonczoláskor a szervek vérrel voltak telve, a tüdőkben kicsiny vérömlenykék, a gyomorban pedig vérömlenyes kievődések látszottak. Második kísérlet. Kicsiny kutyának reggeli 9 órakor egy gramme szénsavas súlyany nyújtatott, s 10 óra 20 perczkor hányás következett be, elbágyadt, reszketett, s mozgásai bizonytalanokká váltak ; minthogy azonban napközben némileg felocsúdott , újra 1/2 grammot kapott, mire 3 óra elteltével légvételi nehézségek között meghalt. Az agybeli működések nem szenvedtek , s midőn hívták, mozgási kisérletet tett, s az érzés és átterjedési munkásság rendesnek tűnt elő. Bonczoláskor a szervek vértettségén és elterjedt vörösségen kívül egyebet látni nem lehetett. Nevezetes volt, hogy a légvételi nehézségek oly gyorsan bekövetkeztek, s hogy rángások nem mutatkoztak, melyeket a régi kísérlettevők annyiszor említenek. Az előbbi kísérleteknél a halál sokkal gyorsabban következett be, hogysem nevezetesebb kórbonczi leletek fejlődtek volna ki, miért is a következő kísérleteknél csekélyebb adag vétetett. Harmadik kísérlet. Középnagyságú nyúlnál eleinte naponként 2 centigramm szénsavas súlyany adatott be, mely mennyiség későbben 19 centigrammig emeltetett, midőn mérgezési jelenségek fejlődtek ki; az utolsó adag után ugyanis körülbelül öt óra elteltével az állat kalitjában elnyújtózkodva feküdt s úgy látszott, hogy mozogni nem képes. A láták fény behatására még ellenhatottak, a szempillák pedig a porozhártya (cornea) izgatáskor bezáródtak ; a légvételek gyorsan történtek, s a tömlőcserövej (resp. vesicul.) nem hallatszott, a szív erősen lüktetett. A halál, a hüdés és a légvételi nehézségek növekedése, nemkülönben a test hőmérsékének csökkenése mellett következett be, mégpedig az utolsó adag vétele után 6 óra múlva Bonczoláskor a szív petyhüdten, kitágulva találtatott, s míg jobbfele fekete vérrel volt megtelve, bal felében mitsem lehetett látni. A szívedények és a nagy visszerek (Hohlvénen) vértől duzzadtak , a tüdőüterekben kicsiny alvadékok tűntek föl, melyek górcső alatt apró ásványsó szemcsékkel bevontaknak mutatkoztak. A tüdőknek egyes részei erősebb összeállásúak voltak, nem recsegtek, s a szokottnál vörösebbeknek tűntek elő, felületeiken pedig vérömlenykéket lehetett látni. A has, agy és a gerinczagy minden szerve vérrel volt megtelve. 894 rások még sokkal veszélyesebbek, minthogy a nő életét is nem ritkán veszélyeztetik, melyet a szerző gyakorlatilag tárgyal, különös figyelmet fordítván a kutaszokra, kötőtűre és egyéb ilynemű elvetélés előidézésére használt eszközökre. A könyvnek kétségen kívül egyik legérdekesebb részét teszi azon esetek gyűjteménye, melyek mindannyian a válogatottak közé tartoznak, s czélszerű osztályzásuk nem kevéssé alkalmas az olvasó tájékozására és arra nézve, hogy könnyű átnézetet szerezzen. A szinlelt terhességről szóló fejezet is sok újat nyújt. A könyv alakja csinos. vö. " mi" -