Orvosi Hetilap, 1863. november (7. évfolyam, 44-48. szám)
1863-11-08 / 45. szám
előfizetési ár: hetykén egész év 9 frt. félév 4 frt. 50 kr évnegyed 2 frt. 25 kr. vidéken egész év 10 frt. félév 5 frt. évnegyed 2 frt. 50 kr. A közlemények és fizetések bér■entesitendÖk. Hirdetésekért soronkint 14 njkr. 4L«»* iKe ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. H 1 é'vre'ol'iraana. Felelős szerkesztő és tulajdonos: Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs: Balogh Kálmán tr. Tartalom : Semmelweis I. e. tr. szülkórodája. Báthory I. tr. : Petefészek-tömlő kórtörténete és a kiirtási műtétei. — Balogh K. tr. : A külső agyburok lobja. — Könyvismertetés. Ambroise Tardieu : Étude medico-légale sur l’avertement ete. Lapszemle. A súlyanyiók és a sóskasav hatása a szervezetre. Apróbb szemelvények. Tarcza : A marhavész tárgyában. — A budapesti kir. orvosegylet. — A kir. m. természettudományi társulat. — Felszólítás a magyar orvosi könyvkiadó társulat ügyében. — Vegyesek. — Pályázatok. — Hirdetések. Pest, 1863. November 8. Hegjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál , a szerkesztőnél ártér 10. sz., Balogh K. tr. urnái, Ország út 41. sz., és Osterlamm K. könyvkereskedésében, úttér a kioszk átellenében. Semmelweis Ignácz, egyetemi tanár szülészeti korodájából. PETEFÉSZEK-TÖMLŐ EGY ELETÉNEK KÓRLEIRÁSA. I. A kór története és a kiirtási műtétei. Báthory István, orvos-sebésztudor és szül-kórodai tanársegédtől. Scheidl Katalin, 44 éves, gyermektelen asszonynál az ivarvérzés 18-ik éves korától rendes volt. Állítása szerint mintegy 11 évvel valamely kórtól lepetett meg, hogy azonban e betegsége miben állott, arra nem emlékszik. Négy évvel ezelőtt a has jobb oldalán minden fájdalom nélkül lassan növekedő és darabos fölszint külelő dagot ven észre, mely a nagyságban megmaradt, mígnem 1862—ki augustus hótól kezdve rögtön növekedni kezdett, fel a szívgödörig, s az ellenkező oldali hastájra elterjedett. Ily állapotban keresett segélyt a m. k. egyetemi szulkórodán 1863-ki május 17-én. E középnagyságú és erős testalkatú nő mindig a legjobb egészségnek örvendett, se hányás, székleteti vagy vizeleti, se egyéb zavarokról soha sem panaszkodott. Már az alhas szemlélésénél többé-kevésbé gömbölyű dag körrajzát lehetett észlelni, melynek alapja a szívgödör alatt létezett, a dag pedig egészben az alhasnak mintegy három negyedét foglalta el. Az alhas kevülete (a köldök és az ágyékcsigolyákon át) 1 méter és 19 centim, volt, míg hosszúsága (a fanporczegyesület felső szélétől a szívgödörig) 62 centim. Tapogatás (palpatio) által egy minden irányban egyenlőleg feszült, a hasfal alatt mindenütt könnyen mozgatható, s mindenfelé eltolható dag észleltetett. A dagban a hasfalon át hullámzás tapasztaltatott, mely folytonos és sehol meg nem törik. A beteg helyzete változásánál is a tompa kopogtatási hang e körülírt részben nem változik. — A hüvelyes végbélen keresztül történő vizsgálatnál a hullámzás mindenütt tisztán kivehető. E tüneteket tekintetbe véve, ez esetben a kórisme meghatározása nem volt nehéz. — Felületes vizsgálatnál e kórállapot könnyen méhbeli terhességgel zavartathatnék össze, különösen ha a dag gyors növekedése a terhes méhvel megegyező kiterjedést mutatna. Az ily hiszékeny nők a test helyzetváltozásánál a dagnak egy helyről a másikrai sülyedését, csúszását és a belek mozgását magzatmozgásoknak vélik ; a tömlőfalnak némely helyeni megkeményedése, s néhol annak nagyobb-kisebb egyenetlensége magzatrészeknek vézethetnének; továbbá a lágyéktájoni edényzörejek , valamint az egyén netalán ez időben kimaradt ivarvérzése a kórisme felismerését jelentékenyen nehezíthetik. A petefészki dagok továbbá méhrostdagoknak is tartathatnak, azonban tudjuk, hogy a rostdagok jelenléténél többnyire heves méhgörcsök, bőr kimerítő méhvérzések és fehérfolyás vannak jelen, s belvizsgálatnál a méhvel összefüggő és együttmozgatható dagot csakhamar felismerendjük. E kóros állapot különösen még a hasvízzel (ascites) téveszthető össze. A hasvíz jellemző tünetei közé tartozik, hogy az egyén vízirányos fekvésénél, valamint álló helyzeténél az alhasnak minden iránybani egyenletes kiterjedése észleltetik, hogy a jéggel telt belek — hacsak előre ment kórokok következtében a hasfal némely részéhez nincsenek odanőve — a hasűrben létező folyadék felületén úsznak, s ennélfogva a beteg vízirányos fekvésénél kopogtatás által bélhangot különek. A szabad hasvíznél az alhas egyenletesen van kitágulva, míg a petefészkidag az alhas szabálytalan kitágultát mutatja. Azonkívül a hasvízhez igen gyakran bőrvíz (anasarca) járul, míg petefészki tömlők jelenléténél a bőralatti sejtszövet savós beszűrödése nem szokott előfordulni. Vizelettel telt és erősen kitágult húgyhólyag szinte tartathatnék petefészki tömlőnek. A húgycsap alkalmazása azonban ily esetben, midőn gyanakodhatnánk , miszerint a hasűrben létező dag a húgyhólyag kitágulta által lehetne feltételezve, a kételyt elhárítandja. E lelet szerint a kórisme jobboldali petefészki tömlődagnak határoztatott meg. Ez egyénnél adag-