Orvosi Hetilap, 1864. szeptember (8. évfolyam, 36-39. szám)

1864-09-18 / 38. szám

31. mim* Előfizetési ár. helyben egész évre 9 frt. félévre 4 frt. 50 kr. vidéken egész évre 10 frt. félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 14 ujkr. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál , a szerkesztőségin I. tijtér 10. sz., és Kilián Gy. könyvkereskedésében, vácziutcza Parkfrieder-féle házban. ORVOSI HETILAP. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tr. Tartalom: Balogh K. tr.: A visszériesség és a ráknak egyidejű összeférése a heveny gümőképződéssel. Folyt.— A zsigerek azon bántás - bántalmairól, melyek átalános bujasenyvvel összekötve jöhetnek elő. E Lancereaux után. — Könyvismertetés. Handbuch der Gebärmuttertherapie, von Edward John Tilt. — Lehrbuch der constitutioneilen Syphilis, von Dr. Hermann Zeissl. — Das Mikroscop und sein Gebrauch. Von Dr Hermann Reinhard. — Lapszemle: Császármetszés, — a medenczejárat szűkitve a máj szerfelett nagy bélférges tömlője által. — A süketnémaság és vakság Bajorországban. — Tíz évig tartó bántalom, — a térdizület kimetszése. — gyógyulás. — Apróbb szemelvények. Tár C Z a : A magyar orvosok és természetvizsgálók X-dik nagygyűlése Marosvásárhelyt. I. — Vegyesek. — Pályázat. — Uj permetező. — Szerkesztői levelezés. Pest, 1864. September 18. Honi s külföldi gyógyászat és kórbavárlat közlönye. —nyolcxadJLk í w"(«»1 j :»»»■ _ A visszériesség és a ráknak egyidejű összeférése a heveny gümőképződéssel. Kórboncztani tanulmány. Balogh Kálmán tanártól Kolozsvárott. ^Folytatás) A máj jobboldali lebenye a szokottnál legalább háromszor kisebb és fonyadt volt, míg a baloldali a rendesnél valami négyszer nagyobbb lehetett; szabad felületén kékes zöld színben és egyenetlenül dudorosnak mutatkozott, még pedig igen mélyen fekvő, keskeny és fehéres fenekű barázdákkal, s szövete törékeny , vérszegény, a metszésfelületen zöldesvörös és apró szemcsésnek találtatott. Az összeesett epehólyagban alig volt valami zöldessárga híg epe, melyben számtalan zsírcseppet találtam. Mindenelőtt a kisebb összesorvadt részletet vizsgáltam meg, mely színre nézve a nagyobbtól nem különbözött, barázdák és dudorok azonban sehol sem mutatkoztak, hanem egyes hosszanti redők itt-ott látszottak , mi az összetartás jelentékeny lágysága mellett fel nem tűnhetett. Górcsőileg fürkészve kevés mállékony kötszövetre lehetett akadni, melyet nem túlfejlődésből származott, mint inkább olyannak tekintettem, mely a májsejtek nyilvánvaló sorvadása mellett a szokottnál nagyobb mértékben szembetűnhetett. A májsejtek közül azok, melyek még épek voltak, szokatlanul kicsinyeknek tűntek elő, s nem annyira rendetlenül sokszögletesek, mint inkább gömbölydedeknek látszottak, számos igen apró zsírcseppekkel, melyek szinte zöldessárgáknak mutatkoztak, mint a csepletbeliek. Ezenkívül voltak zsírszerűen egészen átváltozott és szétesésben levő sejtek, valamint egészen szabadon levő zsírcseppek is, melyekből az epehólyagban levőket annál inkább származtatnom kellett, minthogy annak, nemkülönben az epevezetékek hámsejteiben zsírtartalomnak nyomára sem lehetett akadni. Fel lehetett venni, hogy itt a májsejtek zsírszerű átváltozása volt jelen, mi mellett a többi szövetanyagok enyészetnek indultak, némely sejtek szétesésére, mg másoknál a képződött zsír elégése után sorvadásra vezetvén. A sajátságos kékeszöld színt pedig a zöldes, sárga zsírcseppeknek lehetett tulajdonítani, mely utóbbiak színe a májban levő vér színével elegyült. A dudoros, nagyobb részleten vastag kötszöveti kötegek vonultak keresztül-kasul, melyek a dudorközti árkok fenekén legjelentékenyebbül voltak kifejlődve. Fehéres sárgán néztek ki, s keményded összetartásúak voltak ugyan, de kevésbé szívósak, mint inkább törékenyek, minthogy belőlük nagy rostokat elrejteni nem lehetett, csakhamar ferde, vagy haránt irányban folytonossági megszakadás történvén, mi a kötegek tengelyében inkább feltűnt, mint azok környe felé. Ezen összetartási viszonyokat a górcső megfejtette. A kötegek főtömege ugyanis sejtekből állott, melyek a környön maguk között még rostokká bajosan szétszedhető közti anyagot, a tengelyrészletben pedig mit sem tartalmaztak, hanem egymást szorosan érintették. A köröny (peripheria) sejtei hosszúdadok és kicsinyek voltak, nagy, a sejteket egészen kitöltő magvak és hosszú nyúlványokkal, melyek a sarkaktól mentek tova, s mindenben a kötszöveti sejtek külemét mutatták, a tengely felé azonban mindinkább átváltozva mutatkoztak, mennyiben hosszabbak lettek, s egyszersmind sokkal tetemesebben vastagabbak is, míg a magvak ily növekedést nem tanúsítottak; a nyúlványok pedig épen kisebbekké váltak, majd pedig több hasonló kinézésű sejtekké szétoszottak, s az ekként keletkező ivadékban nagy mérvű sejtképződés ment véghez, minélfogva a tengelyrészlet igen jelentékeny nagyságúvá lett és számtalan magzatsejtet tartalmazó anyasejtek azt foglalták el. A közöny és a tengely közti ezen különbség egyébként nem mindenhol volt kifejlődve, mert míg némely helyen a köteg egész vastagságában kötszövet dúsan képviselt kötszöveti sejtekkel volt, más helyeken egészen idomtalanul nagy sejtekből állott, melyek osztódásban levő megnagyobbodott és meghasasodott kötszöveti sejtek, anyasejtek s az utóbbiakból kikerült és megnőtt magzatsejtek voltak, ekként a ráksejtek képződésének bélyegét viselvén magukon, mely a hamánylúg, nemkülönben a víz irányában mutatott csekélyebb ellenállásból még inkább kiderült.