Orvosi Hetilap, 1865. március (9. évfolyam, 10-13. szám)

1865-03-26 / 13. szám

Pest, 1865. Martius 27. Elöfültékér. helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt. 50 kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitenéek. Hirdetésekért soronkiet 14 njk. Megfelelt minden vasárnap megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél, ujlér 10. sz., és Kilián Gy. könyvkereskedésében, váczi- uicza Parkfrieder-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. ■^1 I «*-■■ i Ж к «'-■ 'm -' •'«* I jpp-» -Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tr. Tartalom : Popper József tr. A bujakóri ragály kétféleségéről. — Balogh Kálmán tr . Kórbonczolási közlemények. IV. Átalános zsírszerü átváltozás iszákosnál, — tüdővizenyő, — halál. — Könyvismertetés. Clinical Lectures. By Robert Bentley Todd. Folyt. — Lapszemle. Bujasenyvi hólyagcsák, — higanyiblacs és hamanyiblag sikertelen adagolása, — mirenyessav nyújtása, — gyógyulás. — Mákonymérgezés, gyógykezelés villamdelejesség és maszlagos nadragulya által. — Rostonyatömlő a szív baloldali fülcséjében, — genyes áttöretés, — hagymázszerű tünetek, — halál. Tiroza: A m. orvosi könyvkiadó társulat ig. tanácsának f. hó 9-én és 16-án tartott gyűlése. — Budapesti k. orvosegylet — Vegyesek. — Pályázat. Melléklet: a «Nő- és Gyermekgyógyászat« 3-ik száma.__________________________________________________ шж~ A bujakózi ragály kétféleségéről.*) Popper József, orvos-sebész tudor, szemész és szülész-mester, a miskolczi közkórház igazgató főorvosától. „Modern Syphilographers have one evidence at least that they are on the right track.“ Ed. art. Med. Times 1864. 748. Midőn az orvosi gyakorlat mezején felmerülő legérdekesebb napi kérdések egyikét székfoglaló értekezésem tárgyáúl választom, ezt azért bátorkodom tenni, mert óhajtásom, hogy igénytelen dolgozatom alkalmat szolgáltasson, miszerint e nagy horderejű kérdés, hazánk legelső és legtekintélyesb orvosi testülete körében vitattassék meg és mivel nyolcz év óta a miskolczi közkórház első orvosa lévén, hol évenként mintegy 200 bujakóros beteg fordul meg, oly szerencsés helyzetben vagyok, hogy végrehajtott oltási kísérleteim alapján, a bujakóros ragály természete felderítéséhez, vagyis annak egysége, vagy többfélesége megállapításához néhány, talán nem egészen becs nélküli adatokkal járulhatok. Volt a bujakórról való ismereteink fejlődése történelmében egy korszak, — alig 2—3 évtizede hogy ideje lejárt örökre — midőn nagy orvosi tekintélyek állításai szerint (Fallopia, Hunter, Hufeland) azt hitték, hogy valamennyi megfertőző közösülés után támadt bajok, egyetlen egy ragályból erednek, azaz hogy takár és bujafekély egy forrásból származván, mindkettőt egy hasonnemű másodlagos bántalom tüneményei követik. Kik ezelőtt 20 évvel velem együtt egyetemi tanulmányaikat Bécsben végezték, élénken emlékezhetnek vissza Wattman tanárunk szellem- vagy inkább életdús előadásaira, melyeket heteken át tartott a takárfenyvről (Tripperseuche), mint a bujasenyv szakasztott másáról. Akkor volt az, midőn még a legműveltebb s tapasztalt orvosok a húgycsőtakárt nem csupán kéjes (venericus), hanem valósággal bujakóros természetűnek tartván, azt édes higanynyal kezelték — véleményük szerint észszerűen és gyökeresen. Mint tudjuk, Ricord-é az örök dicsőség, hogy döntő kísérleteivel, azaz közvetlen oltásaival takár s chancre váladékból a bujakórtan körében egészen az ő koráig uralgott zűrzavar egy részét tisztába hozta, t. i. azt, hogy a takárnak semmi rokonsága nincsen a bujakórral, kivévén, hogy mindkettő kéjes ölelések szüleménye, hogy takár és chancre külön-külön ragályból származik és végre hogy takárból bujasenyv (syphilis) nem keletkezhetik soha. A híres franczia bujasenyvész tanai egészen a legújabb ideig átalános elfogadtatásban részesültek: oly vakító volt a fénykör, mely a szerencsés felfedezőt körülövezte, hogy többi tanai is meg nem rendíthető axiómák értékével bírtak, különösen azok, melyek szerint a másodlagos bujakór mindenkor csak elsődleges fekélyből fejlődhetik ki, vagy hogy a bujafenyv terményei ragályzó erejüket elvesztették. Ámde a mindennapi gyakorlat terén tett megfigyelések egyrészről, másrészről szabatos oltási kísérletek az u. n. másodlagos bujakór terményeiből vagy véréből, tarthatlanná tették azon tant, hogy az alkotmányos bujakór kútforrása az elsődleges fekélyben (chancre-ben) rejlik. A gyakorlatban felmerülő, az egységes bujaragály elméletével össze nem egyeztethető esetek közé számíthatjuk: 1- szer azon tényt, miszerint az egyik esetben a legterjedelmesebb sokszoros és hosszú tartamú fekélyeket u. n. másodlagos tünemények nem követik, míg máskor a beteg, ki helybeli baját alig méltatta figyelemre, vagy épen észre sem vette, az alkotmányos bujakór kitűnő példányát tünteti elő; 2- szor hogy alkotmányos bujakórban szenvedő egyénekkel találkozunk, kik elsődleges bujafekélytől meg nem támadtattak soha. Ide tartoznak különösen azon esetek, melyekben a házastársak egyik fele, az u. n. másodlagos bujakór tünemények színhelyét képezi, kinek ivarszervei teljes bántalmazatlanságáról meggyőződhetünk, de mely házasságban a másik fél az 13 .) Székfoglaló értekezés, felolvastatott a budapesti kir. orvosegylet 1865. jan. 21-ki ülésében.