Orvosi Hetilap, 1865. szeptember (9. évfolyam, 36-39. szám)

1865-09-17 / 38. szám

38. «аж. Pest, 1865. September 17. Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt. 50 Megjelen minden vasárnap kr. vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények Megrendelhető minden es. kir. postshivetab­il, a szerkesztő­es fizetések bérmentesitendők.­ségnél, ajtér 10. sz., és Kilián Gy. könyvkereskedésében, váczi­ Hirdetésekért soronkint 14 nyki utcza Parkfrieder-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. ■-«£. m I «*■ ж* «*■«■ i E* é­vf ol Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tr. Tartalom: Balogh K. tanár. Az agy és gerinczagy külső és belső burkának lobja (meningitis cerebro-spinalis). — Hamary D. tr. Szivgörcs. — Könyvismertetés. De l’ endoscope et de ses applications, par­ M. le dr. Desormeaux. — Lapszemle. A vakbél és a féregnyujtvány betürödzése. Rivókatömlő az agyban. A nyombél átfuródása. Kénsavas amilin vidatáncznál. Kenőcs orbáncznál. Tárcza: Korányi Frigyes tr. Értekezés az idegességről. Vége. — Vegyesek. Pályázatok. ____________Melléklet. A „Nő- és Gyermekgyógyászat“ 9-ik száma.____________________________________________________________________ Az agy és gerinczagy belső és középső burkának lobja (meningitis cerebro-spinalis). Kórtani közlemény. Balogh Kálmán tanártól Kolozsvárott. Első eset. 1864-ild nyárelő kezdetén a kolozs­vári Karolina-közkórh­ázba a negyvenedik életév felé levő szolgálót hoztak, kiről környezői mondották, hogy megbolondult. A baj néhány nap előtt hányás­sal kezdődött, mi mellett az izmoknak akaratlanul történő heves mozgásai mentek véghez, melyek még a kórházban való létei kezdetén is tartottak, azonban később megszűntek, s egyéb nem maradt hátra, mint a tarkóizmok derméje, mely a nyakat és a fejet hát­rafelé tartotta. A beteg félig mámoros s a gerinczosz­­lop hosszában fájdalmas volt, hőmérséke egy ízben i. sz. 38,75°-on állott, tagjait pedig mindig mozgat­hatta, azonban csak csekély mértékben. Étvágya nem volt, s hasmenése mutatkozott, de ezt felettébb nagy­nak mondani nem lehetett. A léptáji tompulat kiterje­­dettebbnek nem találtatott, a has pedig átalában véve rendes térfogatúnak tűnt elő. Végül az üleptájon felfek­vés fejlődött ki, de ez csak a hámréteg elpusztulására szorítkozott. A beteg körülbelől tíz nap eltelte után ki­múlt. A baj még életben az agy és a gerinczagy belső és középső burka lábjának (meningitis cerebrospina­lis) jeleztetett, s a gyógykezelés mindvégig ezen jel­zésnek megfelelőleg történt. A hulla bonczolását halál után hat óra múlva eszközöltem. A középtermetű nőegyén csontrendszere és izomzata ki­fejlődésében igen hátramaradott, az utóbbi pedig sötétvörös­­barnának tűnt elő, mint ezt főleg hagymázban kimúltaknál tapasztaljuk, s a halálmeredtség jelentékeny mértékben ki volt fejlődve, noha az időt melegnek mondani semmikép se lehetett, minthogy a bonczolás napján, mint a megelőző na­pokon még a déli hőmérsék sem igen érte el a C. sz. -j-25°-ot. A bőr szennyes sárgásbarnán nézett ki, az aláfelé tekintő ré­szeken kevésbé kifejlődött hullafoltokkal. A bőralatti kötszö­­vetben igen kevés zsír találtatott. Az összeesett szem porcz­­hártyája (cornea) fénylett, látaik pedig igen ki voltak tágulva. A gerinczcsatornát megnyitván, a gerinczagy külső bur­kát vérdúsnak találtam, a­nélkül hogy összetartása meg lett volna változva, közte és a középső burok között pedig két evőkanálnyi zavaros, genyes savó foglalt helyet. A tarkótájon a középső és belső burok igen meg volt duzzadva, véredényei szerfelett megvastagodva látszottak, s összetartásuk egészben véve sokkal szakadékonyabbnak észleltetett, a láb homályos megduzzadási szaka lévén jelen. A hát- és az ágyéktájon pedig a középső és belső buroknak a gerinczagy mellső felüle­tén levő részlete a tarkótájhoz hasonlított, míg a hátsó felüle­ten egygyé voltak olvadva, mi jelentékeny, több milliméter­­nyi vastag megduzzadásukkal és sárgás­zöld, homályos színe­zésükkel járt. Szabad felületük igen egyenetlenül nézett ki, összetartásuk pedig tömött kocsonyaszerűnek tapasztaltatók. Mindenhol a kötszövetbe mélyesztve és ennek sejteiből kép­ződve, genysejtek csoportjára lehetett akadni, s az ezek között található kötszövet vizenyősen megduzzadtnak látszott, nem­különben több helyen szemcsés szétesés nyomait mutatta. Ekként a tarkótáji homályos megduzzadási szak a hát- és az ágyéktájon genyképződésbe ment át. A régi nyaláb (cauda equina) idegei átalában véve meg voltak vörösödve és duz­zadva, nemkülönben szakadékonyabbaknak tapasztaltattak. Burkoló szövetükben a láb homályos megduzzadási szakára lehetett akadni, az idegcsövek pedig halványabbaknak lát­szottak , de bennékük egyébként egészben véve rendes volt, összetartásukat pedig szakadékonyabbnak tapasztaltam. A leírt burkokat a gerinczagyról mindenhol igen könnyen le le­hetett választani, mely utóbbi vérdús és valamivel csekélyebb összetartású volt, de közanyagának sejtei a láb homályos meg­duzzadási szakát nem mutatván, a csekélyebb összetartást vizenyős beivódásnak lehetett tekinteni. A koponyatakarók eltávolítása után a baloldali halán­tékpólyát vizenyősen annyira megduzzadtnak találtam, hogy sárgán, híg kocsonyaszerűen és áttetszően nézett ki. A kö­zépvastagságú és béldús koponyacsontok vérrel bővelkedtek, mint szinte a külső agyburok is igen vérdús volt, de összetar­tásának változása nélkül. A belsőbb agyburkok egész kiterje­désükben duzzadtak, homályosak, vérdúsak, szakadékonyak és az agyról könnyen levonhatók voltak. Több helyen pedig még inkább meg voltak vastagodva, s itt sárgás-zölden néztek­­ ki. Ilyen helyek leginkább az agyhasadék egész hosszában az­­ agylebenyek tetején, azután pedig az agyacs felső és hátsó­­ részletén találtattak, de egymással összefüggő egészet nem­­ képeztek, kiterjedésüket azonban a tekeredések közti ba­rázdákban lefutó edények nem korlátolták , minthogy ezek felett tova haladtak. Ezen a helyeken a belső burok a középső­vel bensően össze volt szövődve. Azon a helyen, hol az agyacs-­­ ból a Varos-féle hídhoz menő szárak kilépnek, ezek között, mogyorónyi gömbölyded képződmény volt, mely a belső agy­burkokkal folytonosságban állott, halavány sárgás-zöldnek és kocsonyaszerű összetartásának mutatkozott. Az agy fenekén, 38

Next