Orvosi Hetilap, 1866. január (10. évfolyam, 1-4. szám)

1866-01-14 / 2. szám

ID 20 Támadás története akkér magyaráztatik (Arnaud által), hogy egy a sérvkapuhoz nyakával lazán kapaszkodó tömlőnek nyaka tömegesb bél-odatolódás által kinyomatik, az utána vont hashártya új felső tömlőt képez. Esetünkben a belekből annyi tolaték ki, hogy a kitoltnak része — egyik kacs — az alsó tömlőt, másik a felsőt töltvén ki, s amaz két helyen záródék le. A felső lezárás a felső tömlőbelire oly leszorítást tett, mely szederjes szinü erős belövelést s véres savó átizzadást eszközölt, az alsó tömlő bélkacsán kiterjedt vérömlenyek, kék szín s oly állapot volt, mely legközelebb állt ahhoz, hogy holtnak ismertessék. A kevésbé s csak egyszerűen lezárt fölső tömlő kennékének változásaival arányos volt a tünemény, hogy annak feszessége az előszűri taxis kísérlet alatt csekélyebb lett, kétségkívül a tömlővíznek a hasürbe nyoatása rovására. Az alsó tömlő bennéke erősb változásaihoz a rázáródás kétszerisége is ad elég magyarázatot, de kétségfelülinek vélem azt is, hogy e sérvalaknál amaz erősb változások előidézésében a beteg által panaszolt erőszakos taxisnak is része volt. Kétségfelülinek vélem továbbá, hogy hasonló sérvalkat mellett, a taxis erőszakolása még kevésbé alkalmas mód a visszavezetésre, mint más esetekben, s még inkább s biztosabban részt hozó, mint más esetekben. S hol ily alakulást csak sejthetünk is, a negatív taxis kísérlet egyedül engedhető meg, s ha az eredménytelen , a műtét javaslata áll elő. II. Jobb oldali külső lágyéksérv, here fönnmaradással. Múlt aug. végén vidékre hivattam 40- 45 éves férfi sérvbeteghez. 4-ed napos volt már az állítólag és már többszöri kizáródott. A jobb oldali lágyékcsatornában egy hosszúkás lúdpetényi dag volt, mely mérsékelten feszes, élénken hullámzó, nyomásra főleg külső-felső felében fájdalmas , kiterjedt nyomással a dag egy része be a borék irányába szorítható, ott némi áttetszőséget mutat, tompa kopogtatású. A lágyékcsatorna alsó-külső nyilasa mögött egy üres tág sérvkapu, melyen át könnyen tolathatik ujjunk a hasürbe. E dag felső felére irányzott nyomással abban egy a here alakjának és tömöttségének megfelelő test tapintható ki, melynek nyomása a herenyomás külön érzését okozza. A dag, mely régebbi állandón jelen volt 4 napja egyszerre nőtt majd felével nagyobbra. A beteg érvelése 80 körüli, hőmérséke alig emelt, a has nem puffadt, s a dagnak a lágyékcsatorna felső-belső nyílása körüli terjedelmen túl alig fájdalmas. 4-ed napos székrekedés, gyakori hányás, előtte napi reggel óta többszöri, utóbb 2 óránkint ismétlődő bélsárhányás. Hashajtók, csőrék ismételve adattak már; positiv et negativ taxis is kisértetett meg többek által. A beteg lábánál fogva fölemeltetése és rázatása is megkisértetett, meg jégborogatások és fürdő is. Mind eredménytelenek, a bélhuzam átjárhatása helyre nem állt. Egyik taxist megkísértett ügyfél azt állítá, hogy 2 nap előtt e dag az ő taxisa alatt kisebbé lett. A fönnmaradt here vízsérves voltát könnyű volt fölismerni. Az iránt sem forgott fönn kétség, hogy a bélhuzam üre el van záródva. Kétséges volt azonban : váljon a bélhuzam elzáródása egy fönnálló s a lágyékcsatorna felső-belső nyílása fölöttinek leírt s vízsérves herének fölismert dag mögött rejtezkedő sérvkizáródás-e ? vagy a lágyékcsatorna alsó-külső nyílásán tán visszatolt sérv után fönnmaradt belső záródás? vagy épen egy teljesen önkénytes belső záródás által okoztatik ? A második lehetőség az egyik ügyfélnek ama biztos állíítása által tolaték figyelembe, hogy a sérvet 2 napja viszszahelyezvén, a dagot a mostaninál is kisebbé tette; ellene szólt azonban a körülmény, hogy mint leirünk emez, a lágyékcsatorna alsó-külső nyílásánál fekvő üres sérvkapu belső környéke szabadnak tapintatott s e helyt semmi fájdalmasság sem volt. A sérvtől független belső elzáródás valószínűségét gyengítő a körülmény, hogy a has a lágyékcsatorna felső-belső nyi- I lása környékét kivéve nyomásra is fájdalmatlan volt. A vízsérv mögötti sérvkizáródás jelenléte mellett pedig szólt, a dag itteni részének a here nyomásától függetlenül is fájdalmas volta s a körülmény , hogy a mozgékony folyadéknak e pontróli elnyomatása után, a már félre nem tolható daganat valamivel többnek mutatkozott, mint a mekkora terjedelem a herét és adnexáit megillető, — e mellett szólt e dag fájdalmassága és a legközelebbi has rész érzékenysége, — e mellett a fönnmaradt here melletti sérvek gyakorisága Fönnmaradt here melletti lágyék csatornái idült vízsérv volt hát, tág és üres belső lágyék 1 sérv kapuval s a bélhuzam elzártságával, mely minden valószínűség szerint a vízsérv mölgött ülő külső lágyék sérv kizáródása által f okoztatik. A kórisme et utóbbi pontjának bizonyossága iránt mutatkozó ez ingatagságot oszták a jelen volt ügyfelek, de a sérvnek mégis igen nagy valószínűsége s a bélcsatornazár megszüntetésének szüksége a javalatot állítá, hogy a vízsérven keresztül a rétegek felhasításával a vélt sérvre hatoljunk, s ha csakugyan ott leltük, azt visszahelyezzük; ha ott nem lennénk, a bélelzárás oka iránt ez egyetlen fájdalmas helyen tegyünk további kutatást.*) A beteg előtt ez állapot vázoltatván, ő a műtétet ily előzményekkel kívánta. Az újonnan e pontra irányzott taxis eredménytelen volt. A metszés adagra fedőemeléssel, a vízsérv rétegenkénti elég gyors megnyitása annak felső felében. Most tisztán átérezhető lett a sérvdag, hamar megnyitható a sérvtömlő, ebből kevés vöröses savó ömlött. A tágított sérvtömlő nyíláson folyadékkal telt vékony bélkacs ömlött ki, vörös színű belövelt edényekkel A tömlőnyak oly kevéssé záródott a sérvre, hogy némi nyomással mutatónk melléje tolathatók. Ujjunk a nyílás belső környékét szabadnak tapintván, tágítás nélkül akaránk a ily jelentéktelen rászorításnak meg nem felelőnél jobban belövett edényü bélkacsot visszahelyezni. Ez azonban tartós, s óvatos törekvésünknek sem sikerült, sőt egy látszólag viszszatolt kacsrész helyett egy másik, a lenyomatás tüneményeit kisebb mértékben mutató jelent meg. Mélyebben tolünk most mutatónkat a hasürbe, s körültapintással azt találtuk ott, hogy egy tyúktojásnál nagyobb üregben vagyunk, melynek mellső falait a hasfal, külsőt s hátsót a csípcsont, belsőt egy, a hátsótól a mellsőig emelkedő pólya feszességü redőzet képező, melyből belső falának a mellsővel, vagyis a hasfallak érintkezésénél, az úr közepe táján egy föl-se hosszúkás szilvamag I alakú nyilás vezet a hasürbe, melyen át a bélkacs kijött, de mely az előbbinél csak annyival volt inkább rászorítva, menynyiben az ujj itt valamivel nehezebben tolathatók a hasürbe. Ezen öblözet s főleg ebből a hasürbe vezető nyilás oldalt eső fekvését ismerjük a visszahelyezés meghiúsulása okának, bal oldalára fektettük ez okból a beteget, s medenczéjének csekély i ___. - - k *) Nem tagadjuk, elősegítő ez elhatározásunkat az épen akkor belső bélelzáródásban beteg Noth Jr. szomorú jóslata esete.