Orvosi Hetilap, 1869. május (13. évfolyam, 18-22. szám)
1869-05-23 / 21. szám
ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kertovárlat közlönye. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom. Koller Gy. A foltonkénti hajhullás egy esete. — A közvetett vagy gerjes ragályozás elmélete. Chauveau után közli Gájásy L. tr. — Könyvismertetés. Klinische Beiträge zur Behandlung schwerer Krankheitsfälle. Von Dr. Hermann Adolf. — Lapszemle. A fejüzér közti dúcz és a mellékvesék.— A gégesíp és a hörgők megszükülése bujakórosaknál. — Az ondó állapota a betegségekben. Tárcza. Az árnyékszék rendszerekről, különös tekintettel a pesti viszonyokra. — Berlini levél. — Vegyesek. — Pályázat. Pest, 1869. 351L. 1K* Május 23. rBP I ar.«» ■■ ■■ 3f*.wr »»■ «-v f olyam . Elfifizetési ar : helyben egész évre 9 frt., félvére 4 frt. 50 kr.( vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 15 uj kr. Megjelen minden vasarnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztősednek Erzsébet-tér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedesesen váczi utcza Drasche-féle házban. A foltonkénti (körülírt) hajhullás (alopecia areata) egy esete.*) Koller Gyula tudortól Pesten. Oly kor alakot szándékomat, egyletnek bemutatni, mely egyrészt aránylagos ritkasága — másrészt azon körülménynél fogva, hogy kóroktana és lényege iránt a bőrgyógyászok nézetei igen eltérők, talán némi érdekkel bír. Értem a foltonkénti vagy körülírt hajhullás egy esetét. A szóbanforgó baj legszokottabb elnevezése alopecia areata v. circumscripta, diffluens serpens (Celsus szerint egyszerűen area) igen jól fejezi ki a külalakot, mely alatt a baj megszokott jelenni. Ez pedig nem egyéb, mint a hajnak teljes kihullása valamely körülirt, s többnyire körkörös idomú helyen, mely rögtön beáll, anélkül, hogy a beteg azt észrevenné, ki csak azáltal jut annak tudomására, hogy egyszerre kopasz, hajtól megfosztott helyet talál fel. Emellett a kopasz folt igen sajátságos külemet mutat, az t. i. fehér, sima, kevesebb edényesedést s érzékenységet mutat mint a környező bőr — néha közepe felé kissé benyomott és tökéletesen meg van fosztva minden hajtól, mintha avval sohase lett volna benőve — ellenben se lehámlás se korpa- vagy pikkely képződés nem észlelhetők, se pedig a bőr beszűrődése, mely ellenkezőleg néha a rendesnél vékonyabb. A kopasz hely körül a haj kezdetén a haj legcsekélyebb meghuzatása is elegendő annak eltávolítására, a haj maga kevésbé fényes, festenyszegény és csúcsa körül hasadozni szokott. A foltonkénti hajhullás többnyire egy helyen veszi kezdetét, néha azonban több ponton egyszerre, sőt ezek 15 — 20-ra is szaporodhatnak. A foltok rendesen 1—11/2 hüvelyknyi átmérővel bírnak és körkörös idomúak, de egyes esetekben sokkal nagyobbak és szabálytalan alakúak is, kivált a nyakszirten. Néha 2—3, sőt több efféle kör egyesül egymással s szalag- vagy kigyóalakban halad előre, mit ophiasisnak szokás nevezni. Sőt oly esetek is említtetnek, melyek kevés elszigetelt folttal kezdődtek, s gyorsan terjedvén, az egész koponya hajas részét, sőt a szakáll, bajuszt s szemöldökei is ellepték s az egész testfelületre elterjedtek. A bántalom kóroktanát illetőleg, mint említem, elágazók a bőrgyógyászok véleményei; azok egy része ezen kórt is élősdi eredetűnek tartja, s nevezetesen Gruby volt az, ki *) Előadatott a budapesti kir. orvosegylet ápril 24-én tartott szakülésén, annál, valamint a kopasztó sömörnél is gombákat talált, melyeket Omicrosporon Andouin-nek nevezett el, mely név azonban később Malmsten ajánlatára trichophyton tonsurans-sá változtatott át. Úgyszinte Küchenmeister, Bazin és Hebra is gombák által okozottnak hiszik a kérdéses bajt. Más szerzők, nevezetesen Wilson, Bärensprung, Vesel, Bock és Hutchinson tagadják, hogy az alopecia areatánál gombák szerepelnének, melyeket ők sohasem találtak. Hasonlókép nyilatkozik Neumann J. is legközelebb megjelent bőrgyógyászati könyvében; ő 18 esetben a legnagyobb gonddal vizsgálta meg a hajat, s gombákat sohasem talált; egy esetben gömb alakú testecseket lelt ugyan, de mycelium-fonalak nem voltak jelen, midőn ugyanezen beteget egy évvel később vizsgálta, a haj csakúgy kihullott mint előbb, azonban az említett képleteket többé nem találta. Neumann ennélfogva szintén az idegkórokhoz számítja az arcát (mint azt Celsus után röviden nevezni akarjuk), s azt állítja, hogy többnyire fiatal elgyengült egyéneknél fordul elő. Hasonlókép Wilson is idegbajnak tekinti, s azt mondja, hogy ez a kiképzésnek valóságos fennakadása beidegzés hűdése következtében, mely alatt a vérkeringés és táplálkozás az illető felületen annyira szenvednek, hogy baj nem képződik s nem is képződhetik mindaddig, mig a bántalmazott bőrrészlet rendes beidegzését s egészséges táplálkozását vissza nem nyeri. Bizonyítja azt azon körülmény, hogy az area rendesen csak egy oldalon kezdődik, s ha szalag alakjában terjed tovább, ez rendesen valamely ideg mentében történik. Hogy a beidegzés a hajhullásnál valóban befolyással bír, ezt már Yo ig kimutatta azáltal, hogy tapasztalatai szerint a haj hullása aggkorban mindig bizonyos anatomicus rendben történik az egyes bőridegek elágazásainak mentében. Egy házi nyúlnál, melynél az ülideg átmetszetett, négy hónappal a műtét után a megfelelő végtagon szőr nem nőtt, holott az egészséges oldalon ez rendesen történt. Romberg észlelte, hogy trophicus archűdésnél a haj a megbetegedett részen kihullott, ép úgy, oly esetről is létezik említés (Ravaton) hol fejrázódás után az egyik szemen mór (amaurosis) és a megfelelő oldalon a haj, szemöldök és pillaszőr kihullása tapasztaltatott. 21