Orvosi Hetilap, 1870. július (14. évfolyam, 27-31. szám)
1870-07-10 / 28. szám
fdefizetési ár: helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt. 0 kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. Hirdetésekért soronkint 15 njkr. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél Erzsébet-tér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP Honi s külföldi gyógyászat és kóronvárlat közlönye. Tartalom. Korányi Frigyes tér. A pokolvár. (Folyt.) — Politzer Illés tr. Tapasztalatok a fülfolyások kezelése körül. (Vége.) — Borosnyay tr. Váltóláz dühöngéssel. — Könyvismertetés. A homoeopathia és az orvosi tudomány. — Lapszemle. Adatok a hashajtók hatásához. — A cholera tovaterjedéséről. Társa a. A budapesti kir. orvosegylet 1870-diki junius 25- és julius 2-kán tartott rendkívüli ülése. — Heidelberg, 1870. július hó. — Batizfalvi tr. magángyógyintézete XI-dik évi működésének statistikai kimutatása. — Vegyesek. — Pályázatok. 150. mrJKLm Pest. IWO. Julius 10. T lBenn.e^3red.i]de-Yrfolyasn.. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lados tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. A pokol var.1) Korányi Frigyes tr. egyetemi tanártól. IV. Kórboncztani adatok. Az állatok lépfenéjénél előforduló bonczlelet R 6 11 szerint, — kinek leírását követjük, — különböző a szerint, a mint az állat vagy gerji behatás folytán alkatilag megbetegedett, vagy pedig ragályozás vagy beoltás által előbb helyileg, és utólagosan a helyi góczból átalánosan fertőztetett. Az utóbbi esetben a pokolvarragály behatási helyén vagy körülírt, eleinte csekély, később nagyobb terjedelmű dagot — pokolvart — találunk, mely metszlapján tömött, szilárdan megalvadt, sárga, számos vérömlennyel vegyes izzadmányból állónak mutatkozik; vagy pedig elterjedt, inkább vízdagos, az ujjbenyomást megtartó, vagy deszkakeménységű duzzanatokat találunk, melyek bemetszve szintén vérömlenyekkel vegyes, sárga, kevésbé tömött, hanem inkább kocsonyaszerű rostonyaizzadmány-alvadékot mutatnak. Plzen izzadmányok hosszabb vagy rövidebb tartam után folyékonyakká lehetnek és felszivathatnak, — a betegség ez esetben rendesen roszabbra fordulván, — vagy különböző elváltozásokat szenvednek, minthogy a befedő bőr beszáradhat, összezsugorodhatik, a beszűrődmény elüszkösödhetik is, s az egész czafatos, eves tömeg határoló genyedés által kiküszöböltetik; vagy pedig a mumifiált bőr egy vagy több helyen megpuhul és áttöretik, az eve nyílásokon kiömlik, míg a környező szövetrészek, az üszők terményei által áztatva maguk is üszkösen szétesnek, s ilykér kiterjedt üszkös fekélyek, vagy a bőr alávájulásai jönnek létre. Némely esetekben, — különösen lapos duzzanatoknál légfejlődés következik be, — pokolvar-léggyülem (Mitzbrand-Emphysem, rauschender Brand). Más esetekben egész bőrrészletek elhalnak anélkül, hogy ezt daganatképződés előzte volna meg. Ha az állatok az alkati lépfene-megbetegedésben haltak el, — akár elsődlegesen, akár másodlagosan keletkezett légyen is, — ez esetben a vér jellegzetes elváltozásokat mutat. A vér ugyanis igen sötét színezetű, nyúlós, kátrányszerű, a levegőn csak nehezen pirosodik, csak lazán, vagy épen nem alvad meg, s a halál bekövetkezte után rövid idő múlva a hullának elterjedt véres beivódását eszközli. Ugyanabban továbbá számos légbuborék fejlődik. A vér górcsői vizsgálata már a halál bekövetkezte előtt is a vértekecsek bizonyos puhaságát és ragacsosságát mutatja ; a vértekecsek könyen feloldódnak, a fehér vértekecsek Brau e 11 szerint megszaporodnak,azonkívül pedig azon szemcse-, hólyagosa- és palctaalakú testecsek találhatók, melyeket Poliender és Brauert rezgenezöknek, Davaine bacteriáknak,míg Virchow, Leisering, Müller regőezöknek, Brückmüller rostonyaváladéknak tartott, mint már fentebb említettük volt. Az edényfalak belhámját Braue 11 könyen leválaszthatónak találta, a visszerek, különösen a bőralatti kötszövet, a savós- és lakhártyák, továbbá a belek és bélfodormirigyek visszerei vérrel telvek. A lép néha rendkívüli nagy mérvben megnagyobbodott, a terimbeles szövet ibolyaszínű vagy feketés péppé szétnyílott, néha légdagos, vagy a lép burka megrepedt és a termiből egy része a hashártya üregébe ömlött; a máj, tüdő, vesék nagyobbak, vérdúsak, porhanyók. Valamennyi részben kisebb nagyobb kiterjedésű ömlenyek találtatnak, melyek által az izmok és terimbeles szervek szövete néha szétroncsoltnak mutatkozik. A bőrben, bőralatti kötszövetben, az izmok közt, a gator savóshártyaalatti kötszövetében, a nagy edények körül, a hashártyaalatti kötszövetben, különösen a vesék körül, továbbá a bélhuzam nyákhártyaalatti szövetében sárga vagy sárgapiros, kocsonyaszerű izzadmányok találhatók, melyek hasonló minőségűek, mint a fentebb leírt bőrduzzanatok és amazokhoz hasonlóan eres vagy üszkös szétesésre hajlandók. Az elhalt állatok igen csekélyfokú hullamerevség bekövetkezése után gyorsan rohadásnak indulnak. A bőr edényeiből nagymennyiségű folyékony vér ömlik ki, s a bőralatti kötszövetet részint vérömlenyek, részint sárgás kocsonyaszerű, vagy tömör izzadmányok hatolják keresztül. Az izomzat mállékony, mint a főtt hús, gyakran vérsze-28 .) L. az OHL. 25. számát.