Orvosi Hetilap, 1870. október (14. évfolyam, 40-44. szám)
1870-10-23 / 43. szám
ORVOSI HETILAP. Tartalom. Schwimmer E. tr. Urticaria (csalánküteg). — Verebélyi L. tr. Sebészeti tanulmányok a londoni kórházakban (Vége). — Könyvismertetés. Ueber die Vorbereitungswege der entzündlichen Prozesse. Von Prof. Th. Billroth. __ Lapszemle. A bárzsing szárának esete, gyomormetszés, halál. — A főér megrekedése az edényfal elfajulása nélkül. — A mireny, a gyomor és a belek fájdalmas bántalmainál — Megjegyzések a kígyómérget illetőleg. Turcza. A budapesti kir. orvosegylet nagy gyűlése 1870. oct. 14-dikén. — Titkári jelentés a budapesti k. orvosegylet 18*“,C. működéséről. — Vegyesek. — Pályázatok. Melléklet.A „Szemészet“ 1870. évi 5-dik száma. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségi Erzsébet-tér 10. sz., és Kilian György könyvkereskedésébe váczi-utcza Drasche-féle házban. Pest, 1870. Október 23. Honi s külföldi gyógyászat és körüavázlat közlönye. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos ír. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Előfizetési ári helyben egész évre 9 frt., félévre 4 frt 50 kr., vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. Hirdetésekért soronkint 15 ujkr. Urticaria (csalánküteg)1). Schwimmkr Ernő tr.-tól Pesten. Synon. Febris urticata; cnidosis (Alfiért); essera (arab.); Porcellan-Friesel; urticaire (francs.) ; nettle rash (angol.) A csalánküteg régibb nézetek szerint a bőr legfelsőbb rétegeibe történt kiizzadás által keletkezett, rövid ideig tartó, véres vagy fehér dudorokból álló, égető vagy viszkető és lepikkelyedzés nélkül lefolyó bőrbetegség. A bántalom kitörése gyakran rögtön, a roszullét minden más tünete nélkül következik be; vagy pedig miután általános bágyadtság, roszullét, hányinger, láz és fejfájás néhány órán vagy 1—2 napon át ment előre, mire kisebb-nagyobb, bab-, egész hüvelykujjköröm-mekkoraságú kerekded vagy tojásdad emelkedések (dudorok, Quaddema) mutatkoznak, melyek meglehetős fokú égetés vagy viszketéssel párosulvak, s meghatárolt véres színezetük által jellemzetesek. A sajátságos égetési érzet a bőrön, valamint a csekélyfokú és múlékony daganat úgy ezen mint a csalán (urtica urens) által okozott műleges felpirnak közös tulajdonsága, mitől egyszersmind elnevezése is ered. Ezen bántalomnak első pontosabb leírása az araboktól ered; az idősb Serapioni) 2) már a IX. században aschara név alatt (aschara felemelkedett, arab.) említi, mely kifejezésből a későbbi szerzők az essera szót képezték. Sydenham a csalánküteget az orbánczfélékhez (febris erysipelatosa), más szerzők a tarjaghoz (purpura) stb. számították; míg Alibert volt az első, ki behozta a cnidosis (xMC//csalán) elnevezést, mely azonos az „urticaria“ szóval. A csalánküteg kivirágzásai kiterjedésük és tartamuk által különböző alakokat képeznek, melyeket régibb orvosok külön fajoknak tartottak. Ha a dudorok szétszórtan állottak a bőr felületén, anélkül, hogy összefolytak volna, akkor a bántalom egyszerű csalánkütegnek, art. simplex s. discreta neveztetett; ha ellenben a kivirágzások sűrűn voltak egymás mellé sorakozva, s egymást érintették, ez esetben neve u. conferta volt; nagy terjedelmű kivirágzások, melyek a bőrt csaknem elfedték, s annak felületét egyenlőtlenné tevék, képezték az u. tuberosa-t; lapos dudorok, melyek a felpir és az alant fekvő kötszövetbe való kiizzadás külemével bírtak, az u. n o d o s a-t tették. Tartama szerint elnevezték a csalánküteget u. febrilis s.evanida-nak, ha a kivirágzások a kórfolyamatot kísérő láz alábbhagyása után azonnal eltűntek; ellentétben az idült csalánküteghez, u. perstans s. chronica, mely láz nélkül foly le, a dudorok huzamos ideig megmaradnak, s egymásután következő időszakokban különböző bőrrészeteket felváltva lepnek el. Ezen felosztás mint megfelelő és czélszerű most is elfogadható. A dudorok színe veres, ha a szemölcstest edényei vérbőségben vannak (u. rubra), vagy fehér, ha azok vérszegények (u. a 1 b a s. p o r c e 11 a n e a). Az egyes kivirágzások rendesen helyenként szoktak elterjedni, a bőr egyes részleteiről más részletekre terjedvén át; az utóbbi ezáltal duzzadtnak, véresnek és a különféle vonalzatok által oly küleműnek mutatkozik, mint valamely térkép, melyen a hegyek és völgyek kidomborodva (plastisch) ábrázolják le. A csalánküteg sajátságos neme az u. intermittens, mivel a bőrbántalom bizonyos számú napok és hetek alatt mindig határozott időben lép fel, s azután ismét egészen eltűnik, úgy hogy az egyidejű láztünemények folytán az u. csak váltóláz kísérője gyanánt jelentkezik, mint ezt nagyobb járványok alkalmával először Frank Péter J. Pavia és Vilnában 1794-ben és 1812-ben észlelte. A váltóláz és a bőrbetegség közti összefüggés oly bensőnek bizonyult be, hogy némely észlelők szerint a chinin használata által a csalánküteg is meggyógyult. (Bourbon, L’Union, 1866. Wichmann, Ideen zur Diagnostik 1802). A kórboncztan mindeddig nem nyújtott elegendő felvilágosítást a bőr kóros természetére nézve a csalánkütegnél, minthogy a bonczasztalnál nem nyílik alkalom oly bántalomit, mely önszerűen és gyorsan izzadmány vagy lepikkelyedzés hátrahagyása nélkül múlik el, megvizsgálni. Hasonlatosan, mint a bőrláb (dermatitis erythematosa és i) Ez mutatvány a szerző „Bőrkórtan“ czímű eredeti munkájából, melynek első füzete (körülbelül 16 ív) a magyar orvosi könyvkiadó társulat által az 1870-diki folyamban néhány hét alatt fog kiadatni. a) Bateman: Hautkrankh. p. 152.