Orvosi Hetilap, 1873. január (17. évfolyam, 1-4. szám)
1873-01-26 / 4. szám
Budapest, 1873. 41- St2. Január 26. Előfizetési ár: helyben és vidékén egész évre Megjelen minden vasárnap. 10 fiz., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmente • Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnépítendők. Erzsébet-tér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésében Hirdetésekért soronkint 15 új kr. váczi utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. . .•...Honi külföldi gyógyászat és kerkuvárlat közlönye. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom Korányi Fr. tr. Adatok a bélrák tüneteinek ismeretéhez. (Vége). — Klug N. tr. A bőr hővezető képességéről. — Mihalkovics G. tr. Némely mód a bonczi technika tökéletesbítésére. — Könyvismertetés. Die Diphtherie, eine Monographie nach eigenen Untersuchungen und Beobachtungen. Von Dr. med. Lud. Letzerich. — Lapszemle. A villamosság alkalmazása a belgyógyászatban. — A czukros húgyár szereléséről. — Nyirkedénytágulatok az agyban. Tárcza. A budapesti kir. orvosegylet jan. 18-kán tartott rendes ülése. — A m. t. akadémia 1873. jan. 21-kén tartott ülése. — Aujeszky tr. jelentése a pesti vízvezeték vize megvizsgálásának eredményéről. — Vegyesek. — A pestvárosi id. tiszti főorvos közegészségügyi jelentéséből 1872. novemberről. — Pályázat. Adatok a bélrák tüneteinek ismeretéhez Kobányi Frigyes ny. r. tanártól Pesten. (Vége). Azon viszonyrat, mely a húgy ezen sajátsága és a rákos bántalmak egyik faja — a festenyrákok — közt fennáll, először Eiselt vezette a figyelmet a festenyrákokról írt két közleményében). Ide vonatkozó elejének foglalatja a következő sovány, de a tárgy ismeretének egészen megfelelő szavakban van letéve: „Eseteimnél egy fontos észleletet volt alkalmam tenni, mely még ezután fogja a búvárok munkásságát felhívni, tudni illik a húgy elválasztás rendellenességét. Ezen felfedezésnek rövid története a következő. Egy betegnek, ki máj- és szemtekerákban szenvedett — melynek faja a beteg életében nem lett meghatározva — igen telített vizelete volt, melyet én epefestényre akartam vizsgálni. Egy csepp tömény legénysavnak beesésére a húgy fekete lett. Az állat-vegytani intézetben azon felvilágosítást nyertem, hogy a húgyban melanin van, ami körülbelül annyit jelent, hogy a húgy megfeketedik, ennél behatóbban a melanin nem ismertetik. Lerch tanár felkarolta a tárgyat és megállapította, hogy a fekete színt élenyítő anyagok állítják elő. A második beteg bőrrákban szenvedett másodlagos lerakódásokkal a belső szervekben, természetesen hozzáfogtam vizeletének vizsgálásához L e r ck tanár utasításai szerint. A harmadik eset a húgyvizsgálat által lett felismerve. A beteg Ha 1ta tanár korosztályáról, annak kórodására tétetett át. Én megvizsgáltam a vizeletet és melamureacitot találtam, miből festenyrákra állítottam a kórismét, s ezt a bonczolat igazolta.. Ezekben előadtam a vegyi vizsgálat eredményeit, elismerem, hogy ezek igen hiányosak és örömmel átengedem a megkezdett munkát a vegyészeknek.“ Mint e sorokból kitűnik, a húgynak feltűnő színváltozása hypotheticus testanyagnak tulajdoníttatik : uromelanin és Eiselt későbben némileg utal a rokonságra, mely az uromelanin és a festenyrák festanyaga között fennforoghat. A vegyész, ki Eiselt után a kérdést kezébe vette, nem kisebb jelentőségű szakférfiú volt, mint Hoppe-Seylert). Bruns tanára szemtekének festényrákjában szenvedő beteg húgyát adta át Hoppe-Seylernek, melyet ez néhány csepp legénysavval főzvén, ugyanazon megfeketedést észlelte, mint hasonló körülmények közt viselt is. A húgyból néhány órai állás után bő, kék csapadék vált ki, s egyéb vizsgálatokból is kitűnt, miszerint a vizelet igen bőven tartalmaz indicant (Heller uroxanthinját), s Hoppé hajlandó volt a felvett melanin-reactiót az indicannak tulajdonítani. Későbben azonban meggyőződött, hogy azon vizeletből, mely a levegőn állva megfeketedik, barna festény hull ki, mely semmi módon nem egyezik az indicannal vagy ennek származékaival, spectroscopicus tulajdonságai által pedig mégis különbözik a vasmentes haematintól. „Es ist ein noch völlig unbestimmbarer Körper!“ mondja Hoppe az ide vonatkozó vizsgálatok elsorolása után. Tovább kutatva, azt találta, hogy a kérdéses húgyból kicsapódott téglaporszerű húgysavas nátronnak festenye, hogyha vízben oldva a levegőn áll, ugyanazon barnás, bronce-színt ölti fel, s az ezt eszközlő testanyag épen azon tulajdonokkal bir, mint magából a húgyból levegőnn állás közben kivált fekete festeny, úgy hogy festenyrákoknál észlelt húgybarnulást azon festeny átalakulásának tulajdonítja, mely a „sedimentum latericium“ színét adja (urpery thrin), mely tehát bármily nemű kóros vizeletben előfordul, de egyben sem oly tömegesen, mint a festenyrákos betegekéiben, a légenysav valamint egyéb élenyítő szerekre előálló megfeketülést pedig ezen festeny létrejövetele és az indican átváltozása közös hatásának tulajdonítja, s így az egész tüneményt nem valami sajátlagos testanyagnak, hanem a szokott testanyagok rendkívüli bőségének, töményülésének tulajdonítja. Tovább megyen Thudidium, ő egy sárga húgyfestényt állít fel (urochrom), melyből élenyülés által származik egy az uroerythrinnek megfelelő veres festanyag, ezen utóbbi, úgy mint maga az urochrom, melyből származik, savanyok behatása által átváltozik és főzés után barnás tömegeket ejt ki, melyek ha szeszszel kezeltetnek, a rubinveresre festett szeszbe. *) ’) Die Diagnose der Pigment-Krebse durch den Urin, Prager Vierteljahrschrift, 18ö8, 3. B. és Ueber Pigment-Krebs. Prager Vierteljahrschrift 18(51. 2. B. *) Ueber Indican als constanten Harnbestandtheil. Virchow’s Ar chiv f. path. Anat. 1863. 27. B.4