Orvosi Hetilap, 1873. február (17. évfolyam, 5-8. szám)
1873-02-23 / 8. szám
terjedelemben isalálhatók, s ily eljárás mellett közlekedéseket ugyan sokhelyt, de vakon végződő csatornákat találni nem lehet. A leírási modort tehát, hogy a hereloborban 1 -3 kanyarodott ondócsatorna fekszik, nem tartom helyesnek, mert a herecsatornák a hereloborokban egymással közlekedő zárt csatornarendszert képeznek, melyek sem az 1 — 3 csatornának megfelelő vak kezdettel, sem egy közös csatornává való összefolyással nem bírnak. Az említett oldalfüggelékeken kívül találtam az emberi herecsatornákon itt-ott kis gömbszerű kiöblösödéseket, melyek gyakran jelentékenyen megvékonyodott nyakkal függenek össze a főcsatornával.) A kanyarodott csatornák átmérője tekintetbe nem vehető csekély ingadozáson kívül egész lefutásukban egyenlő marad; az átmérő azonban távol sincs az egyes állatfajok heréjének nagyságával arányban. Az ember és nagyobb állatok (bika, ló, disznó) majd egyenlő tág csatornákkal bírnak (átlag 0.23 mm.), míg a patkányhere oly széles csatornákkal bír (0.52 mm.), hogy szabad szemmel is jól kivehetők az átlátszó hereburok alatt. Lefutásra nézve is érdekesek a patkány ondócsatornái, mert míg egyéb állatoknál szabálytalanul össze-vissza kanyarodott csöveket képeznek azok, addig patkánynál szabályos ívekbe vannak egymás mellé helyezve, vak oldalfüggelékek nélkül. Ez azonban csak a csatornák nagyobb részéről áll, mert a Highmar-féle test felé előfordulnak szabálytalan kanyarulatok is. Többször visszatérendek még a patkány herére, mivel az ezen különösségen kívül még több nevezetességgel bír, mint arról a terimbeles szövet- és ondócsatornák tartalmának fejtegetésénél meg fogunk győződni. A kanyarodott herecsatornák átmenete felől a herehálózatba eddig egészen téves nézet uralkodott. Az átmeneti viszony a boncz- és szövettanokban* 2) kivétel nélkül így szokott vázoltatni: A kanyarodott csatornák a labor keskeny részében egy közös tágabb, egyenesen a herehálózat felé tartó csatornává (tubulus rectus) folynak össze, mely szerkezetre és tartalomra nézve egészen olyan, mint a kanyarodott csatornák. Ezen, Lauthnak említett munkájából a boncztanokba átvett felvét teljesen téves, mert i 1y leírásnak megfelelő egyenes csatornák nem léteznek.3) A valóságnak megfelelő és általam fellelt egyenes csatornák különböznek ezen schematikus felvettől az által, hogy: 1. nem fekszenek magában a hereloborban; 2.nem több kanyarodott herecsatorna egybefolyásából származnak; 3. minden hereloborban a kanyarodott csatornák nem egy közös egyenes csatornává folynak össze, hanem több egyenes csatornába folytatódnak; 4. másféle falzatokkal bírnak és más hámmal borítottak, mint a kanyarodott csatornák, s végre ami a leglényegesebb; 5. az egyenes csatorna nemhogy tágasabb lenne mint a kanyarodottak, sőt jelentékenyen megszükül. Legelőször a kecskeherénél lettem figyelmessé azon körülményre, hogy az egyenes csatornák egészen más viszonyúak, mint az közönségesen fel szokott vétetni, s minthogy azok embereknél és egyéb állatoknál is majd úgy mutatkoznak, mint ennél, röviden leírandom befutásukat egy haránt metszeten. Előre kell bocsátanom, hogy emlősöknél a Highmorféle test a rostos buroknak nem kúpszerír nyúlványát képezi, hanem tengelyként hatja át a here állományát. Ennek megfelelőig haránt metszeten a Highmor-féle test a központot fogja elfoglalni, s itt csillagalakú folytatásokba megy át, melyek a heresövényekbe folytatódnak. Ha most a hereloboroknak a Highmor-féle testtel határos csúcsát bárhol tekintjük, a közönséges mintának megfelelő egyenes csatornát sehol sem találunk, mert itt is kanyarodottan fekszenek. Ha most a hereloboroknak a Highmar-féle testtel határos csúcsát bárhol tekintjük, a közönséges mintának megfelelő egyenes csatornát sehol sem találunk, mert itt is kanyarodottak fekszenek; ha azonban kissé feljebb, a heresövény mellett tekintjük a metszetet, látni fogjuk, hogy a kanyarodott csatornák, kissé megszűkülve, a sövénybe, vagy lejebb a Highmar-féle testnek csillagalakú nyúlványába lépnek, s itt egy rövid hurok képzése után visszafordúlva, jelentékenyen megszűkülnek, s rövidebb, hosszabb egyenes lefutás után, tölcsérszerűleg kitágulva, a herehálózatba nyílnak. Ezen keskeny csatornák átmérője 0.017 egész 0.025 mm. között ingadoz, mi a kanyarodott ürek átmérőjének Vio—Ys-ét teszi, miután emezek 0.1 menyiek. Hosszuk 0.37—3 mm. között változik. A hurokképződés kecskeherénél majd minden csövön előfordul. Az egyenes csatornák azonban nem mindig külön-külön nyílnak a herehálózatba, hanem itt-ott kettő összenyílik, vagy rövidebb-hosszabb lefutás után ez utóbbi ismét két ágra oszlik. Ezen szűk egyenes csatornák legjobban haematoxylinnnel festett készítményeken tűnnek szembe, hol az azokat borító laphám lefutásukat élesen körvonalazza, különben ha nem egész lefutásukban találta azokat a metszet, könyen edényekkel cserélhetők fel. E körülménynek vagyok hajlandó tulajdonítani azt, hogy e csövek a búvárok figyelmét mindekkorig elkerülték, egyébiránt ember és egyéb állatok heréjén nem is oly könyen lelhetők azok fel, mint a kecskéjén. Hasonló szűk egyenes csöveket lehet a többi emlősökre nézve is felvenni, amennyiben feltaláltam azokat az emberen kívül a bika, kutya, macska, házi nyúl és tengeri malacznál is. Egyes mellékes viszonyokra nézve azonban módosulások fordulnak elő, nevezetesen a hurkokat a kecskén kívül egyebütt nem találtam. Embernél a szűkülés nem oly tetemes, mint kecskénél az általán mondható, hogy a rövidebb csatornák valamivel tágabbak, mint a hosszúak. A házi nyúlra nézve meg kell említenem, hogy a szűkülést már Lerebouillett leírja, s e helyt különösnek találja Lauth-nak az emberi herére vonatkozó ellenkező állítását; azonban a házi nyúlon kívül egyéb heréket vizsgálat alá nem vett. Egyébiránt Lerebouillet a házi nyúlra nézve azon téves nézetet állítja fel, hogy minden egyenes cső külön-külön nyílik a herehálózatba, mit több készítményemen megcáfolva találok. Ezen állatnál az egyenes csatornák jóval rövidebbek mint a kecskénél (0*56—1*51 mm.nyiek), s a szűkülés sem oly tetemes (0.02—0.5 mm.). A lefutási viszonyokon kívül ezen egyenes csatornák különböznek a közönségesen felvettektől falzatuk és a borító *) Luschkán kívül ezen bimbószerű kis kiöblösödéseket egyebütt felemlítve nem találom. G. m. 268. 1. 2) Luschka, i. m. 268. 1. — Stricker, i. m. 524. 1. 8) I. m. 18. 1. Annál sajátságosabbnak találom Lauth-nak ezen leírását, hogy ábrát is közöl, sőt állítólag átmérőjüket 4 esetben meg is mérte (?). *) „Becherches sur 1’ Anatomie des Organes génitaux.“ Verhandl, d. k. leop.—carol. Akademie. 1851, 15. Bd.