Orvosi Hetilap, 1873. február (17. évfolyam, 5-8. szám)

1873-02-23 / 8. szám

terjedelemben isalálhatók, s ily eljárás mellett közlekedése­ket ugyan sokhelyt, de vakon végződő csatornákat találni nem lehet. A leírási modort tehát, hogy a hereloborban 1 -3 kanyarodott ondócsatorna fekszik, nem tartom helyesnek, mert a herecsatornák a hereloborokban egymással közlekedő zárt csatornarendszert képeznek, melyek sem az 1 — 3 csa­tornának megfelelő vak kezdettel, sem egy közös csatornává való összefolyással nem bírnak. Az említett oldalfüggelékeken kívül találtam az emberi herecsatornákon itt-ott kis g­ö­m­b­­szerű kiöblösödéseket, melyek gyakran jelentéke­nyen megvékonyodott nyakkal függenek össze a főcsatornával.­) A kanyarodott csatornák átmérője tekintetbe nem ve­hető csekély ingadozáson kívül egész lefutásukban egyenlő marad; az átmérő azonban távol sincs az egyes állatfajok heréjének nagyságával arányban. Az ember és nagyobb álla­tok (bika, ló, disznó) majd egyenlő tág csatornákkal bírnak (átlag 0.23 mm.), míg a patkányhere oly széles csatornák­kal bír (0.52 mm.), hogy szabad szemmel is jól kivehetők az átlátszó hereburok alatt. Lefutásra nézve is érdekesek a patkány ondócsatornái, mert míg egyéb állatoknál szabály­talanul össze-vissza kanyarodott csöveket képeznek azok, addig patkánynál szabályos ívekbe vannak egymás mellé helyezve, vak oldalfüggelékek nélkül. Ez azonban csak a csatornák nagyobb részéről áll, mert a Highmar-féle test felé előfordulnak szabálytalan kanyarulatok is. Többször visszatérendek még a patkány herére, mivel az ezen különös­ségen kívül még több nevezetességgel bír, mint arról a terimbeles szövet- és ondócsatornák tartalmának fejtegetésé­nél meg fogunk győződni. A kanyarodott herecsatornák átmenete felől a here­hálózatba eddig egészen téves nézet uralkodott. Az átmeneti viszony a boncz- és szövettanokban* 2) kivétel nélkül így szokott vázoltatni: A kanyarodott csatornák a labor keskeny részében egy közös tágabb, egyenesen a herehálózat felé tartó csatornává (tubulus rectus) folynak össze, mely szer­kezetre és tartalomra nézve egészen olyan, mint a kanyaro­dott csatornák. Ezen, Lauthnak említett munkájából a boncztanokba átvett felvét teljesen téves, mert i 1­y leírásnak megfelelő egyenes csatornák nem léteznek.3) A valóságnak megfelelő és általam fellelt egyenes csatornák különböznek ezen schematikus felvettől az által, hogy: 1. nem fekszenek magában a hereloborban; 2.nem több kanya­rodott herecsatorna egybefolyásából származnak; 3. minden hereloborban a kanyarodott csatornák nem egy közös egyenes csatornává folynak össze, hanem több egyenes csa­tornába folytatódnak; 4. másféle falzatokkal bírnak és más hámmal borítottak, mint a kanyarodott csatornák, s végre a­mi a leglényegesebb; 5. az egyenes csatorna nemhogy tága­sabb lenne mint a kanyarodottak, sőt jelentékenyen meg­szük­ül. Legelőször a kecskeherénél lettem figyelmessé azon körülményre, hogy az egyenes csatornák egészen más vi­­szonyúak, mint az közönségesen fel szokott vétetni, s mint­hogy azok embereknél és egyéb állatoknál is majd úgy mu­tatkoznak, mint ennél, röviden leírandom befutásukat egy haránt metszeten. Előre kell bocsátanom, hogy emlősöknél a Highmor­­féle test a rostos buroknak nem kúpszerír nyúlványát képezi, hanem tengelyként hatja át a here állományát. Ennek meg­felelőig haránt metszeten a Highmor-féle test a központot fogja elfoglalni, s itt csillagalakú folytatásokba megy át, melyek a heresövényekbe folytatódnak. Ha most a herelobo­­roknak a Highmor-féle testtel határos csúcsát bárhol tekint­jük, a közönséges mintának megfelelő egyenes csatornát sehol sem találunk, mert itt is kanyarodottan fekszenek. Ha most a hereloboroknak a Highmar-féle testtel határos csú­csát bárhol tekintjük, a közönséges mintának megfelelő egyenes csatornát sehol sem találunk, mert itt is kanyaro­dottak fekszenek; ha azonban kissé feljebb, a heresövény mellett tekintjük a metszetet, látni fogjuk, hogy a kanyaro­dott csatornák, kissé megszűkülve, a sövénybe, vagy lejebb a Highmar-féle testnek csillagalakú nyúlványába lép­nek, s itt egy rövid hurok képzése után visszafor­­dúlva, jelentékenyen megszűkülnek, s rövidebb, hosszabb egyenes lefutás után, tölcsérszerűleg kitágulva, a herehálózatba nyílnak. Ezen keskeny csatornák átmérője 0.017 egész 0.025 mm. között ingadoz, mi a kanyarodott ürek átmérőjének Vio—Ys-ét teszi, miután emezek 0.1 me­nyiek. Hosszuk 0.37—3 mm. között változik. A hurokkép­ződés kecskeherénél majd minden csövön előfordul. Az egyenes csatornák azonban nem mindig külön-külön nyílnak a here­hálózatba, hanem itt-ott kettő összenyílik, vagy rö­­videbb-hosszabb lefutás után ez utóbbi ismét két ágra oszlik. Ezen szűk egyenes csatornák legjobban haematoxylin­n­nel festett készítményeken tűnnek szembe, hol az azokat borító laphám lefutásukat élesen körvonalazza, különben ha nem egész lefutásukban találta azokat a metszet, könyen edényekkel cserélhetők fel. E körülménynek vagyok hajlandó tulajdonítani azt, hogy e csövek a búvárok figyelmét mind­­ekkorig elkerülték, egyébiránt ember és egyéb állatok heré­jén nem is oly könyen lelhetők azok fel, mint a kecskéjén. Hasonló szűk egyenes csöveket lehet a többi emlősökre nézve is felvenni, a­mennyiben feltaláltam azokat az emberen kívül a bika, kutya, macska, házi nyúl és tengeri malacznál is. Egyes mellékes viszonyokra nézve azonban módosulások fordulnak elő, nevezetesen a hurkokat a kecskén kívül egye­bütt nem találtam. Embernél a szűkülés nem oly tetemes, mint kecskénél az általán mondható, hogy a rövidebb csa­tornák valamivel tágabbak, mint a hosszúak. A házi nyúlra nézve meg kell említenem, hogy a szűkülést már Lere­­bouillett­ leírja, s e helyt különösnek találja Lauth-nak az emberi herére vonatkozó ellenkező állítását; azonban a házi nyúlon kívül egyéb heréket vizsgálat alá nem vett. Egyébiránt Lerebouillet a házi nyúlra nézve azon téves nézetet állítja fel, hogy minden egyenes cső külön-külön nyílik a herehálózatba, mit több készítményemen megc­áfolva ta­lálok. Ezen állatnál az egyenes csatornák jóval rövidebbek mint a kecskénél (0*56—1*51 mm.­nyiek), s a szűkülés sem oly tetemes (0.02—0.5 mm.). A lefutási viszonyokon kívül ezen egyenes csatornák különböznek a közönségesen felvettektől falzatuk és a borító *) Luschkán kívül ezen bimbószerű kis kiöblösödéseket egye­bütt felemlítve nem találom. G. m. 268. 1. 2) Luschka, i. m. 268. 1. — Stricker, i. m. 524. 1. 8) I. m. 18. 1. Annál sajátságosabbnak találom Laut­h-nak ezen leírását, hogy ábrát is közöl, sőt állítólag átmérőjüket 4 esetben meg is mérte (?). *) „Becherches sur 1’ Anatomie des Organes génitaux.“ Verhandl, d. k. leop.—carol. Akademie. 1851, 15. Bd.

Next