Orvosi Hetilap, 1873. február (17. évfolyam, 5-8. szám)
1873-02-23 / 8. szám
Budapest, 1873. Február 23. Előfizetési ár: helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesítendők. Hirdetésekért soronkint 15 új kr. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségné Erzsébet-tér 10. sz., és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és körüavázlat közlönye. fi 1. évfoly»««*.. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Mihálkovics G. tr. Adatok a here boncz- és szövettanához. — Liebmann M. tr. Adatok a művi koraszülés előidézéséhez nyolcz észlelettel. — Könyvismertetés. Étude médico-légale sur la folie. Par M. Ambr. Tardieu. — Lapszemle. A mákony egy új alkoholjának, a hydrocetaminnak hatásáról. — Tekervényes ütérdag kezelése vashalyag befecskendésével. — Hüvelybeli sérv, visszatartás Gariel hólyagjának vízzeli kitágítása által. Tureza. Si 11 e r B. tr. A budapesti kir. orvosegylet jegyzőkönyvi határozata a budai városi tanács válasza ügyében. — Wreszelovszky K. J. Megjegyzések akadémiai előadásom felett tett észrevételekre. — Vegyesek. Melléklet:A „Közegészségügy és törvényszéki orvostan“ 1-fő száma. Adatok a here boncz- és szövettanához.1) Mihálkovics Géza tr-tól, Lipcsében. A tökéleteskedett vizsgálati módszerek által utóbbi időben szervezetünk több oly részéről, melyeket már lehetőleg behatóan ismerni véltünk, új meg új adatokat nyertünk, sőt néha a már megállapodottnak hitt nézetek megváltoztatásával egészen újakat kellett azok viszonyai és működéséről felállítani. Ha tekintetbe vesszük az annyira átdolgozott thémák, minek a máj, vese, petefészek stb-ről nyert újabbi észleleteket, jogosultnak fogjuk találni azon törekvést szervezetünk minden részét új meg új kutatás tárgyává tenni, lettek légyen azok bár sokszorosan tanulmányozva. A here utóbbi időben számos kutatás tárgya volt, mindezek azonban inkább az ondócsatornák tartalmával, magával az ondótestecsek képződésével, mintsem annak szövettani viszonyaival foglalkoztak (Ebner, Merkel, Neumann), mert a közönséges bonczi viszonyok Lauth-nak 1830-ban megjelent értekezése óta: „Mémoire sur le testicule humain“,2) már teljesen kimerítettnek tételeztettek fel. A nyirk- és véredényeket Ludwig és Toms a3), a terimbeles szövetet Hofmeister4) dolgozta át újabban, s így történt, hogy a herét egészben véve nem vette senki vizsgálat alá, minek az lett eredménye, hogy a herének egyöntetű átdolgozásával eddig nem bírtunk.5) Midőn vizsgálataim tárgyára e thémát választottam, erre főleg azon elv vezérelt, hogy ennél az újabb kutatási modorokat nagyrészt megkísérelhettem. Tanulmányoznom lehetett itt a mirigycsöveket és tartalmukat, a sajátságos terimbeles szövetet és annak viszonyát a vér- és nyirkedényekhez, belöveléseket lehetett alkalmaznom a legkülönbfélébb modorban stb., mihez járult az, hogy az itteni szövettani intézetben rendelkezésemre állott bő anyag folytán, összehasonlító bonc - szövettani vizsgálatokat is lehetett tennem. Vizsgálataim eredményét e helytt a következő czikkekbe fogom összpontosítani: 1. Leírandom az ondóutak lefutását és szerkezetét; 2. a terimbeles szövetet; 3. a vér- és nyirkedényeket, s végre 4. a herecsövek tartalmáról értekezendők. 1. Az ondautákról. Mint ismeretes, minden herelobor ki van töltve a kanyarodott herecsatornácskáknak (canaliculi seminales contorti) gomolya által, melyek a herelobor csúcsán egy egyenes csatornává (ductulus rectus) folynak össze,s ez továbbá a herehálózatba (rete testis) nyílik. Általánosan elfogadott nézet szerint a boneznokok 21—3 kanyarodott herecsatornát vesznek fel, s ezeknek kezdetét a kéregrész felé fekvő vak végekbe helyezik. Nézetem szerint az ondócsatorna kezdetének azon legvégső pontokat lehet csak tartani, ahonnan kiindulólag a csatorna tartalma a herehálózat felé tart, s ha ilyeneket eddig a csatornáknak vak kezdet tulajdoníttatott, ezeket ily értelemben nem találtam létezőknek, amennyiben a a csatornákkal összefüggő kis oldalfüggelékeket kezdetnek nem tarthatom. Ezek ugyanis a laborok központi részében is előfordulnak, ahol az ondócsatornák tartalma már egy környibb részből mellettük okvetlen elhalad. A tulajdonképi vak végeket illetőleg, ezek létezésének kimutatására egy herelobor csatornának egész terjedelmében isolálása volna szükséges, ami azonban nem sikerül. Müller-féle folyadékban állott emberi heréken, melyek csatornái igen erős burokkal birnak, sikerült 5—6"-nyit isolálnom, azonban a számos összenyílások a további szétbontást meghiúsítják. Czélszerűbbnek találtam egy más módot, olyat t. i., mely által a közti szövet megroncsoltatik, míg az ondócsatornák falzata nem bántalmaztatik, s ez volt a Henle által ajánlott áztatás sósavban a húgycsatornák elkülönítésére. Ha egyes herekúpokat 14—16 óráig nem egészen tömény só- savba fektetünk, azután 24 óráig vízbe tesszük, a kötszövet szétroncsolása folytán az egyes csatornák víz alatt nagy 1) Előadatott a lipcsei élettani egylet február 1-jén tartott ülésén. 2) Mémoires de la soc. d’hist. nat. de Strassbourg. T. I. 8) Die Lymphwege des Hodensed. Sitz b. d. W. Ak. d. W. Julibeft 1861. 4) Untersuchungen über die Zwischensubstanz im Hoden der Säugethiere. S. W. A. W. 1872. Märzheft. 5) A Stricker-féle szövettanban előforduló czikk la V a e tte-től a heréről inkább compilatio, mint önálló dolgozat, úgy hogy egyike a leggyengébbeknek az említett munkában , miért erre tekintettel nem is lehetek. ’) Az eredeti értekezés a lipcsei élettani intézet évkönyvében fog megjelenni. 2) Luschka, Anatomie des Beckens, 1864, p. 267. 8