Orvosi Hetilap, 1875. február (19. évfolyam, 6-9. szám)

1875-02-14 / 7. szám

123 melyek inkább a mellső részen fekszenek, s ezeknek villamos izgatása által az ellenoldali testrészen­ combinált izomössze­húzódások mutatkoznak. Gyenge áramokkal bizonyos körül­írt izomcsoportokra lehet ezen összehúzódásokat helybelesí­­teni, így pl. külön központ létezik állatoknál a mellső vég­tag nyújtó és közelítő, s külön annak távoztató izmai ré­szére, az előbbi a postfrontalis gyrus külső szélén, az utóbbi ettől kissé hátfelé a koronavágány (Coronalfissur) közelében fekszik. Az arczideget szintén egy önálló központból lehet elkülönítve izgatni, mely a sylviusárok feletti gyrusban (supersylvischer Gyrus) létez. Ezeken kívül külön mozgató központok mutathatók még ki a tarkóizmok, az alvégtagok részére és így tovább. Hitzig legújabban megjelent munká­jában ’­ kimutatja, hogy ezen mozgató központok az emberi agy convexitásában is jelen vannak, s ennek bebizonyítására alkalma volt a közel lefolyt porosz-franczia hadjárat alkal­mával egy sebesült katonán, kinél az agykéregben (Gehirn­rinde) tályog volt jelen, az említett központok mozgató tu­lajdonait kimutatni. Visszatérve esetünkhöz, a kórgócz he­lyét a bal agydomborulat postfrontalis gyrusának külső és hátsó részén és a sylviusárok feletti gyrusban kell keresnünk, miután a jobb felső végtag minden izma és a jobb arczideg által ellátott izmok rángásai vannak jelen. Az asphasia tünetének magyarázatát szintén könyű lesz kideríteni, ha meggondoljuk, hogy leggyakrabban azon agybántalmaknál lép fel a phasia, midőn a kórgócz, legyen az­dag, vérömleny, vagy a mi leggyakoribb, értömület, a baloldali sylviusárok tájára, illetőleg annak véredényeinek elzárására vonatkozik. Betegünknél tehát gumma syphil, kellett felvennem az em­lített agytekervényekben, s az erélyes higanybedörzsölések a bujakór megszüntetése után, a heves és komoly agytüne­teket is gyorsan megszüntették. 2. Babernák Mihály, 34 éves, nős, ludoviceumi szolga december hó 12-kén keresett fel először. Előadása sze­rint hat hét előtt szédülései mutatkoztak, melyek eleinte leg­inkább ágybéli felkelésnél voltak észrevehetők, később azonban nagyobbodván, folytonosan jelen voltak. Két hét előtt ezekhez heves fejfájás és két ízben az arczizmokon és balkaron erős görcsös rángások csatlakoztak; ez idő óta bal fejvégtagjában zsibbadást és feltűnő gyengeséget érez, úgy hogy már többször egyetmást kiejtett kezéből. Megvizsgálva a beteget először is szembetűnt sárgáshalvány bőrszíne, az egész test lankadtsága. A bal kar kiválóan gyenge és erőfeszítésénél remeg. A bal arczideg légző ágai felhüdési állapotban vannak. A beteg járásnál minduntalan a jobb odaír­a tántorodik, s gyakran meg kell fogódznia, hogy el ne essék. Rendkívül heves fejfájásról panaszkodik, mely miatt éjjeli álma háborítva van. Szervi bántalma nincs. A kórelőzményeket illetőleg kitudtam, hogy néhányszor bujafekélyes és egy ízben húgycsőtakarja volt. A makkárokban ma is látható a fekély helyén némi anyagveszteség. A lágyék­­mirigyek, a tarkótájom­ és a kétfejű karizom belárkában fekvő mirigyek hyperplasticusak. Egyéb kimutatható kórok hiányában és a bujakór meglevő tünetei folytán valószínűnek véltem, hogy a jelen esetben szintén bujakóros folyamattal van dolgunk, mely a koponya heljében fészkelve a leírt agyi tünetek okozója. Ez okból haladéktalanul elrendeltem a betegnél a szürkehigany­­kenőcscseli bedörzsöléseket. ") Untersuchungen über das Gehirn. Berlin 1874. 124 A bántalom székhelyét illetőleg valószínűséggel az agyacs kocsányában kell a bujakóros képletet keresnünk, miután azon tünetek, melyek jelen vannak, kiválóan azon hely bántalmainál szoktak előfordulni, ú. m. fejfájás, szédülés, féloldali hüdés, tántorgó járás, különösen jellemző azonban az egy oldalra való eldülési hajlam, mely betegünknél oly szembetűnő módon mutatkozik. A higanykenőcscsel 5 cyclus után szüneteltem; a betegnél a fejfájás teljesen megszűnt, járása biztos, a jobb oldal felé­­v­aló tántorodás többé nem észlelhető; a hyperplasticus mirigyek jelentékenyen kisebbedtek. A satnya kinézés azonban még jelen van és e miatt most fódvasat adagolok. Máchik Béla tanár belh­óvodájából a kolozsvári m. kir. tud. egyetemen.­) Kimutatás az 1875­­-diki tanévről. Közli Büchler Ignácz jr., belgyógyászati tanársegéd. (Folytatás). 5. Légzőszervek bántalmai. (57 férfi, 9 nő). A légzőszervek bántalmai közül heveny hörghurat képviselve volt 6 (5 férfi, 1 nő), az idült hörghurut 1 (férfi), vérköpés 1 (férfi), croupos tüdőlob 35 (32 férfi, 3 nő), tüdővész 12 (8 férfi, 4 nő), tüdőlégdag 7 (6 férfi, 1 nő), mellhártyaláb 3 (férfi), geny­­légmell 1 (férfi) esettel. Ezek közül gyógyult 38 (34 férfi, 4 nő), javult 15 (13 férfi, 2 nő), gyógyulatlan elbocsáttatott 2 (nő); áttétetett 1 (férfi); meghalt 10 (9 férfi, 1 nő). A heveny hörghurut 6 esete (5 férfi, 1 nő) gyógyult. Betegeknél a baj bejöttük előtt néhány nappal jelentkezett, egy­­kettőnél borzongási érzettel, melyet f bíróság váltott fel. A tüdők vizsgálatánál hurut tünetei, kopogtatási hang rendes volta mellett. Láz csupán egynél fordult elő, ki betegségének 7-dik napján jött be, s pedig 7-dik nap este a hő 38°4; 8-dik nap reggel 38°2, este 37°8, 9-dik nap reggel 37u, este 37°4 és innentúl rendes maradt. A gyógykezelést illetőleg a betegek egy része extract, can­nabis inc., másik része a Dower-port kapott, s hol a köhögés e sze­rekre szánni nem akart, ott morphiumot alkalmaztunk. Idült hörghurut esete (1 férfi) gyógyult. Beteg már öt hónap óta köhög, vizsgálatnál a tüdő kongtatási hangja rendes­nek találtatott, hallgatódzásra elterjedt búgások , fittyhangok, szörnyzörejek összhangzó zörejek nélkül hallhatók. Hang is rekedt és a gégetükörreli vizsgálatnál a hangszalagok duzzadtaknak, piro­saknak találtattak. A fenntebbi kezelés mellett beteg 2 hétre gyógyulva hagyta el a kórodát; a rekedtség ellen a lumenpor-befúvást kapott és hangja javult. A vérköpésben szenvedő férfi­ beteg szinte javult. A vérköpés már egy hó óta tart és azóta köhög is. A beteg, ki foglal­­­kozására nézve fuvolás, középtermetű, gyengén táplált és feltűnően halvány bőrszínű, így a szemközhártya, az ajkak igen haloványak. Mellkas hosszába nyúlt, a bordaközök beesvek, légzéskor mindkét oldal egyenletesen emelkedik. Kongtatásra feltűnő eltérés nincs, hallgatódzásra kisfokú hurut észlelhető. Beteg köhög és köhögés­kor világospiros habzó vért ürít ki. Szív és a többi szervek rende­sek. Betegnek a kórodán léte alatt esténkint láza volt, mely 38°4 és 39°8 közt ingadozott, reggel a hő mindig rendes volt. Benn a kórodán a vérköpés ismétlődött, ha beteg látogatóival, kik minden tilalom daczára jöttek, beszélt. Mindegyik rohamnál 2—3 inc. tiszta vért köpött ; ugyanakkor egész mellén elterjedt nagy ször­­työgések voltak hallhatók, s míg ezek nem szűntek, a beteg köhö­gött és vért köpött. Ily rohamok alkalmával beteg fél lett ültetve, jéglabdacsokat nyelt és mellére hideg borogatásokat kapott, me­lyek roham kívüli időben is adattak ; ilyenkor egyszersmind ópiu­mot kapott alumennel. x) Lásd az „OHL.“ 5. számát.

Next