Orvosi Hetilap, 1875. február (19. évfolyam, 6-9. szám)
1875-02-14 / 7. szám
Bujakóros agybántalom két esetéről. Kétli Károly tr., egyet, m. tanár és policlinicumi rendelő orvostól. 1. M. Zs., 24 éves, ügyvédjelölt, egészséges szülők gyermeke, ez ideig beteg nem volt. F. é. november hó közepe táján Pestre jött vizsgáit leteendő. Útközben néhány napon át homloktáji tompa fejfájást érzett, melyhez csakhamar beszélési zavar is csatlakozott, beszéd közben ugyanis minduntalan fennakadt, s csak 1—2 másodpercznyi szünet után volt képes a megkezdett szót vagy szótagot kimondani. Néhány nap múlva e tünetekhez még rángások is társultak a jobb arczfél izmain, melyek napjában 5—6-szor megjelenve eleinte 1-2 perczig, később egy negyed óráig is eltartottak, ezen arczizomrángásokkal csaknem egyidejűleg a jobb karon is időnkint beálló rángások léptek fel, melyek főleg akaratlagos mozgásoknál tűntek szembe, úgy hogy ezen karral csak bizonytalan mozgásokat volt képes kivinni és finomabb míveletekre, pl. írásra épenséggel képtelen volt, miután ekkor a rángások görcsös alakot öltvén, a toll vezetése lehetetlenné lön. A beteg orvosi tanácsért Bereczki Jr. úrhoz fordult, kinek szívessége folytán volt alkalmam a körfolyamatot m. ég november 25-kén 1-ső ízben észlelni. A fennt leírt beszélési akadályt aphaticus tünetnek kellett tartanom, miután az nem a nyelv hiányos mozgásából származott. A nyelv mozgékonysága teljesen ép volt. A jobb oldali arczideg egész területén félhüdött állapotban volt, az arczizmok mozgatásánál a jobb oldaliak némileg visszamaradtak, a lágyszájpadív szintén félhüdött állapotban van, hangoztatásnál alig mozog és jóval alább áll, mint az ellenoldalon, a nyelvcsap balra húzódott. Az ízérzet a nyelven nincs megváltozva. Ezenkívül a jobb arczideg területén (a szemzárizmán, az orrszárnyemelőkön, az ajkkörüli izmokon) időnkint 1—2 perczig tartó heves rángások mutatkoznak. A jobb kar folyton nyugtalan és időnkint rángások állnak be rajta, a beteg írni nem képes, a tollat ujjai közül kiejti. Szorítani és nagyobb izomerőt kifejteni azonban ép oly mérvben képes vele, mint a bal karral. A villamos izomösszhatékonyság adott részeken mindkét áramnem iránt rendes. Az egyénnél a szervek nem mutatnak kóros eltérést. Az alvégtagok teljesen épek. A beteg kora, a kóros tünetek lassan kinti fellépte, agyvérömleny ellen szólottak; szívbántalom és egyéb edénybaj hiánya folytán embóliára gondolni nem volt jogom, s így mások után kellett fürkésznem, melyből a tüneteket származtatni lehessen. Kérdéseimre adott válaszából kitűnt, hogy beteg, ki azelőtt mindennemű bujakóros bántalomtól ment volt, bajának fellépte előtt két hóval állítólag húgycsőtakárban szenvedett, melynek utómaradványa csekély kifolyás alakjában ma is fennáll. A takár azonban kezdeténél nem mutatta azon heves és fájdalmas tüneteket, mint az különben első takaroknál szokott dolog, ellenkezőleg fájdalom nélkül csak igen kevés váladék szivárgott ki a húgycsővön. A vizsgálatnál a húgycsőben semmi rendellenességet sem voltam képes felfedezni. A lágyékmirigyek azonban mindkét oldalon egész csoportokban jelentékeny hyperplasiát mutattak, azonkívül hasonló hyperplasticus mirigycsoportokra akadtam a tarkó és mély nyakizmok alatt, valamint a kar kétfejű izmának belső orjában. Ezen lelet alapján (s miután egyéb plausibilis karfolyamat felvéte nem volt lehető) az egyénnél bujakóros bántalomra kellett következtetnem. Az állítólagos húgycsőtakánál egyidejűleg, vagy takár talán nem is volt jelen, miután annak jellemzetes tünetei hiányzottak, a bujakóros fertőzés a húgycsőben történhetett, s így kerülte az ki a beteg figyelmét. A bujakór jelenlétét felvéve, az utóbb fellépett és kétségen kívül agybántalomra mutató kóros tünetek magyarázatára új világosság derült. A legnagyobb valószínűséggel lehetett következtetni, hogy az agyban is bujakóros képlettel van dolgunk, melynek fokozatos fejlődése megegyezett az észlelhető tünetek léptenkint mutatkozó megjelentével. A betegnél tanácsomra, a szürke higanykenőcscsek bedörzsölések kezdettek meg, s a gyógyeredmény az agybántalom bujakóros természete mellett látszott bizonyítani, miután a 3-dik cyclus bevégeztével (10 drach. higanykenőcs felhasználása mellett) a kórtünetek fokonként elenyésztek. Elsősorban az aphasia javult, azután a kar-, s végül az arczizmok bántalma szűnt meg. A Hitzig és Fritsch által eszközölt kísérleti eljárás útján ma már némi útmutatással bírunk hasonló agybántalmaknál a kórgócz székhelyét meghatározni. Betegünknél egyes izomcsoportok folytonos izgatottságára kell következtetnünk, mely izgatás az agyban találja okát. Hitzig szerint az agy convexitásában mozgató központok léteznek, V . wm. évfolyamat. Budapest, 1875. Február 14. Előfizetési ár: helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 6 frt. A közlemények és fizetések bérmentes rendők. Hirdetésekért soronkint 15 új kr. It megtelen minden vasárnap felrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 12. sz., és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és körüvvázlat közlönye. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: KV 11 K. tr. Bujakóros agybántalom két esete. — Büchler I. tr. Máchik Béla tr. belkórodájából. Kimutatás az 1878/4-diki tanévről. (Folyt) — Grószmann M. tr. A gégeszükület kezelése. (Vége). — Könyvismertetés. A természettan elemei. írta Balfour Stewart. — Lapszemle. Chloralvizegy és kámfor. — Szülés előrement méhrepedés és hasmetszés után. — Az ugracsont firzamának helyretevése ruganyos húzások által. — A cocalevelek. — Arcz- és fejzsába elleni szerelés. Tflicza: Laufenauer K. tr. A slubi colonia. — A tábori gyógyászat haladása, különösen a fertőző bajok terén. (Vége). — Vegyesek. — Pályázatok.