Orvosi Hetilap, 1875. február (19. évfolyam, 6-9. szám)

1875-02-14 / 7. szám

Bujakóros agybántalom két esetéről. Kétli Károly tr., egyet, m. tanár és policlinicumi rendelő orvostól. 1. M. Zs., 24 éves, ügyvédjelölt, egészséges szülők gyer­meke, ez ideig beteg nem volt. F. é. november hó közepe táján Pestre jött vizsgáit leteendő. Útközben néhány napon át hom­loktáji tompa fejfájást érzett, melyhez csakhamar beszélési zavar is csatlakozott, beszéd közben ugyanis minduntalan fennakadt, s csak 1—2 másodpercznyi szünet után volt képes a megkez­dett szót vagy szótagot kimondani. Néhány nap múlva e tüne­tekhez még rángások is társultak a jobb arczfél izmain, melyek napjában 5—6-szor megjelenve eleinte 1-­2 perczig, később egy negyed óráig is eltartottak, ezen arczizomrángásokkal csaknem egyidejűleg a jobb karon is időnkint beálló rángások léptek fel, melyek főleg akaratlagos mozgásoknál tűntek szembe, úgy hogy ezen karral csak bizonytalan mozgásokat volt képes kivinni és finomabb míveletekre, pl. írásra épenséggel képtelen volt, miután ekkor a rángások görcsös alakot öltvén, a toll vezetése lehetetlenné lön. A beteg orvosi tanácsért Bereczki Jr. úrhoz fordult, kinek szívessége folytán volt alkalmam a körfolyamatot m. ég novem­ber 25-kén 1-ső ízben észlelni. A fennt leírt beszélési akadályt aphaticus tünetnek kellett tartanom, miután az nem a nyelv hiányos mozgásából származott. A nyelv mozgékonysága telje­sen ép volt. A jobb oldali arczideg egész területén félhüdött állapotban volt, az arczizmok mozgatásánál a jobb oldaliak némileg visszamaradtak, a lágyszájpadív szintén félhüdött álla­potban van, hangoztatásnál alig mozog és jóval alább áll, mint az ellenoldalon, a nyelvcsap balra húzódott. Az ízérzet a nyel­ven nincs megváltozva. Ezenkívül a jobb arczideg területén (a szemzárizmán, az orrszárnyemelőkön, az ajkkörüli izmokon) időnkint 1—2 perczig tartó heves rángások mutatkoznak. A jobb kar folyton nyugtalan és időnkint rángások állnak be rajta, a beteg írni nem képes, a tollat ujjai közül kiejti. Szo­rítani és nagyobb izomerőt kifejteni azonban ép oly mérvben képes vele, mint a bal karral. A villamos izomösszhatékonyság a­­dott részeken mindkét áramnem iránt rendes. Az egyénnél a szervek nem mutatnak kóros eltérést. Az alvégtagok telje­sen épek. A beteg kora, a kóros tünetek lassan kinti fellépte, agy­vérömleny ellen szólottak; szívbántalom és egyéb edénybaj hiá­nya folytán embóliára gondolni nem volt jogom, s így más­ok után kellett fürkésznem, melyből a tüneteket származtatni le­hessen. Kérdéseimre adott válaszából kitűnt, hogy beteg, ki azelőtt mindennemű bujakóros bántalomtól ment volt, bajának fellépte előtt két hóval állítólag húgycsőtakárban szenvedett, melynek utómaradványa csekély kifolyás alakjában ma is fenn­­áll. A takár azonban kezdeténél nem mutatta azon heves és fájdalmas tüneteket, mint az különben első takaroknál szokott dolog, ellenkezőleg fájdalom nélkül csak igen kevés váladék szivárgott ki a húgy­csővön. A vizsgálatnál a húgycsőben semmi rendellenességet sem voltam képes felfedezni. A lágyékmirigyek azonban mindkét oldalon egész csoportokban jelentékeny hyper­­plasiát mutattak, azonkívül hasonló hyperplasticus mirigycso­­portokra akadtam a tarkó és mély nyakizmok alatt, valamint a kar kétfejű izmának belső or­jában. Ezen lelet alapján (s mi­után egyéb plausibilis karfolyamat felvéte nem volt lehető) az egyénnél bujakóros bántalomra kellett következtetnem. Az állí­tólagos húgycsőtakán­ál egyidejűleg, vagy takár talán nem is volt jelen, miután annak jellemzetes tünetei hiányzottak, a bujakóros fertőzés a húgycsőben történhetett, s így kerülte az ki a beteg figyelmét. A bujakór jelenlétét felvéve, az utóbb fellépett és kétségen kívül agybántalomra mutató kóros tünetek magyaráza­tára új világosság derült. A legnagyobb valószínűséggel lehe­tett következtetni, hogy az agyban is bujakóros képlettel van dolgunk, melynek fokozatos fejlődése megegyezett az észlelhető tünetek léptenkint mutatkozó megjelentével. A betegnél taná­csomra, a szürke higanykenőcscsek­ bedörzsölések kezdettek meg, s a gyógyeredmény az agybántalom bujakóros természete mel­lett látszott bizonyítani, miután a 3-dik cyclus bevégeztével (10 drach. higanykenőcs felhasználása mellett) a kórtünetek fokon­­ként elenyésztek. Első­sorban az aphasia javult, azután a kar-, s végül az arczizmok bántalma szűnt meg. A Hitzig és Fritsch által eszközölt kísérleti el­járás útján ma már némi útmutatással bírunk hasonló agy­­bántalmaknál a kórgócz székhelyét meghatározni. Betegünk­nél egyes izomcsoportok folytonos izgatottságára kell követ­keztetnünk, mely izgatás az agyban találja okát. Hitzig szerint az agy convexitásában mozgató központok léteznek, V . wm. évfolyamat. Budapest, 1875. Február 14. Előfizetési ár: helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 6 frt. A közlemények és fizetések bérmente­­s rendők. Hirdetésekért soronkint 15 új kr. It megtelen minden vasárnap felrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 12. sz., és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és körüvvázlat közlönye. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: K­V 11­­ K. tr. Bujakóros agybántalom két esete. — Büchler I. tr. Máchik Béla t­r. belkórodájából. Kimutatás az 1878/4-diki tan­évről. (Folyt) — Grószmann M. tr. A gégeszükület kezelése. (Vége). — Könyvismertetés. A természettan elemei. írta Balfour Stewart. — Lapszemle. Chloralvizegy és kámfor. — Szülés előrement méhrepedés és hasmetszés után. — Az ugracsont firzamának helyretevése ruganyos húzások által. — A cocalevelek. — Arcz- és fejzsába elleni szerelés. Tflicza: Laufenauer K. tr. A slubi colonia. — A tábori gyógyászat haladása, különösen a fertőző bajok terén. (Vége). — Vegyesek. — Pályázatok.

Next