Orvosi Hetilap, 1875. május (19. évfolyam, 18-22. szám)
1875-05-23 / 21. szám
403 404 csomós és nyolcas varratot, mint a csapos és szűcsvarratot, mindegyiket igen nagynevű sebészek ajánlata folytán, mindegyiket sikerrel és sikertelenül, anélkül, hogy eddig csak egy ily eljárási fölényt tudott volna magának a többi felett kivívni. A csomós varratot már Guillemeau honosítá meg a gátrepedés műtéténél, s utána igen gyakori használatnak örvendett a gátvarratnál. Újabb időben alkalmazták a csomós varratot Dieffenbach hágcsós varrata alakjában (treppenförmige Nahti), felváltva használván mély, kettős fonalú és felületes egyszerű varratokat. Ez eljárás azonban — mint maga Dieffenbach képtelen bevallani — igen sok esetben elégtelen a sebfelületek kellő módon összetartására, s azért a feszülés megszüntetésére Dieffenbach két oldalmetszést ajánl a gát bőrében. Ugyanily csomós varratokból áll: R igen ú. n. belső varrata* I 2), melyhez egy mindkét végén tűvel ellátott fonalat használ; a beszúrást a sebfelületen teszi a bőrszél mellett közvetlen, s a kiszúrást a hüvely fakhártyáján jó távol a sebszéltől; a fonalvégek azután a hüvelyben Desault-féle kacsszorítóban rögzíttetnek. E varrat csomózásánál tehát a hüvely fakhártyája hosszredőkbe húzatik össze a sebvonal mellett3). Sokban hasonló ehhez Simon eljárása4) is, ki szintén mélyebb hüvelyvarratokat és felületes bőrvarratokat alkalmazott. Bár ez eljárások a belső sebszéleknek gondos egyesítése által főleg a hüvelyváladékot akarják a sebtől távoltartani, kivitelükben mégis — főleg a kacsszorítók használata miatt — igen alkalmatlanok. Koser ez eljárást annyiban kényelmesebbé tette, hogy a kacsszorítókat elhagyta és fémhuzalokat alkalmazván, ezek végeit a hüvelyben összesodorta. Wutzer6) és Holst7) egy nagy görbe sebészi tűvel mindkét sebfelület körül vezetik a fonalat úgy, hogy a sebben sehol sem fekszik a fonál szabadon. Küchler ú. n. kettős varratát8) úgy alkalmazza, hogy előbb a sebfelületek felöl a hüvelyszéleket egyesíti nyakhártyavarratokkal (melyeknek azután ki kell genyedniök) és azután mély varratokkal egyesíti a sebfelületeket. Végre Weber() nemcsak a 3 szögű sebfelületek minden egyes szélét egyesíti külön varratokkal, hanem még egy varrattal a combok belfelületét is egymáshoz tartja. Ezen műtétmódok, bár szerzőik több sikeres esetet tudnak eljárásuk mellett felmutatni, eltekintve egyesek másnemű hátrányaitól, mindazon közös hátrányban osztoznak, mely szükségképen a csomós varrat természetében fekszik. Mivel ugyanis a csomós varratnál a fonál a két sebfelületen átvezettetvén, lefutásában kört ír le és a csomózásnál e kör annál kisebb lesz, minél erősebben húzatik meg a csomó, azért szükségkép mindazon lágy rész, mely e körön belül fekszik, összenyomatik, s pedig a seb fenekétől felfelé, a felszín felé. Ezen összenyomatás következtében tehát a sebfelületek legmélyebb és legfelületesb részletei közelednek egymáshoz, s középrészletük ezáltal helyéből kinyomatik úgy, hogy bár a kétoldali sebfelületek legmélyebb és legfelületesebb részei kölcsönösen pontos érintkezésbe is jönnek egymással, mégis középrészleteik egymást pontosan nem érinthetik. Oly esetekben tehát, hol nem nagyon mélyen kell a varratot alkalmazni, hol nem vastag réteget akarunk ezen körbe foglalni, igen helyén evő a csomós varrat, mivel a sebfelületek legmélyebb és legfeületesebb részeinek közeledése nem vonja maga után a sebfeületek középrészleteinek oly nagyfokú eltávolodását, hogy ezáltal kölcsönös érintkezésük meggátoltatnék. De ahol mélyebb és nagyobb kiterjedésű sebfelületeket akarunk egyesíteni, sőt talán olyan sebfelületeket, melyek minden oldaukon szabad felszín által határoztatnak, — mint a teljes gátrepedés sebfelületei is, — ott bizonyára nem sok sikert fogunk a csomós varrattól várhatni. Mert, ha a sebfelületeket mélyre vitt csomós varratokkal egyesítjük, — mint ezt Dieffenbach hágcsós varrata és Küchler kettős varrata teszi, akkor a fenntebb felhozott okok miatt már magában a csomós varratban fekszik a középrészetek össze nem tapadásának oka. Csak kivételesek és főkép szerencsések lehettek azon esetek, hol ez eljárások czélhoz vezettek. Hogy Rigen, Roser, Wutzer és Holst eljárásai, kik az egész sebfelületet befoglalják a varratba (sőt Wutzer fonalát úgy akarja vezettetni, hogy sehol szabadon ne legyen a sebfelületen látható), legkedvezőbbek arra, hogy a csomós varratok említett hátrányai legnagyobb mértékben érvényre jussanak, s azért a sebfelületek gyors hegedésére legkevesebb biztosítékot adnak, azt könyű átlátni. Ha pedig ezen hátrányokon azáltal akarunk segíteni, hogy felületes varratokkal egyesítjük a sebfelületeket minden határukon (tehát a gátrepedés sebfelületeit a hüvely, gát és végbél felől), mint ezt Simon és Weber teszi, úgy a sebfelületeknek ezen részletei egyesülhetnek ugyan, de a középrészletek, melyek összetartását e felületes varratok nem eszközölték, össze nem tapadnak, s már nem egy esetben ezen körülmény volt a műtét sikertelenségének oka. A csomós varrat tehát oly czélokra, mint a gátvarrat műtété, egészen ki nem elégítő, s azért már Rouxi alkalmazta e műtétnél a csapos varratot, mely tulajdonképen a gátvarratnál örvendett mindig leggyakoribb használatnak; talán épen azon tapasztalat alapján, hogy a mélybe vitt csomós varratoknál a sebfelületek középrészletei nem elég pontosan illeszkednek össze. A csapos varrat hatása ugyanis épen oda van irányozva, hogy inkább a sebfelületek középrészeit hozza egymással pontosabb érintkezésbe, míg a sebszélekre nem gyakorol elég nagy nyomást. Szükségesnek látták azért a műtők a sebszéleket még ezenfelül csomós varratokkal egyesíteni. Roux-val együtt és utána használták a megrepedt gát újbóli egyesítésére a csapos varratot Duparcque2), Baker Brown3), Davidson4) Biangini, Trabue, Schuh5), Petrequin, Rosero) és mások. Bár a csapos varrat a csomós varrat hátrányainak kiegyenlítését veszi czélba, s felületes csomós varratokkal !) Dieffenbach, Operat. Chir. Bd. I. p. 619. (1845). *) Dieffenbach Operat. Chir. Bd. I. p. 637. (1845). — Gemeins. Zeitsch f Geburtskunde III. p. 161 és Neue Zeitschr. f. Geburtskunde. Bd. III. 1. p. 65. *) Bust, Handbuch d. Chirurgie. Bd. XIV. p. 343. 4) Verhandlungen d, Gesellsch. f. Geburtsk. in Berlin. 1868. p. 76. 5) Böser, Anat. Chirurg. 1864. p. 535. 6) Wutzer, Günther Leitfaden z. d. Operat. II. Th. 1861. p. 74. ’) Monatschr. f. Geburtskunde. Bd. XXI. p. 303. 8) Kücbler, Die Doppelnaht zur Damm-Scham-Scheidennaht etc. Erlangen 1863. •) Deutsche Klinik. 1867. Nr. 34. *) Behrend, Eepert. d. Journ. 1834. I. p. 450. II. p. 413. és 1835. I p. 90. — Medicin. Zeitung d. Ausland. 2. Jahrgang. Nr. 11, 12, 13. 2) Duparcque F. Histoire complete des ruptures ot des dechirures de l’utérus, du vagin et du perinée. Paris 1836. « 3) Chir. Zeitschr. 1854. Heft 2 és Verhandlungen d. Ges. f. Geburtskunde. Bd. VI. p. 139. 4) Schuh, Abhandlungen aus dem Gebiete d. Chir. und Operationslehre. Wien 1867. p. 446—455. 5) Davidson, The Lancet II. 1839. Nr. 7. 6J Eoser, Anat. Chir. 1864. p. 535 és Verhandlungen d. Ges. für Geburtskunde. Bd. VI. 1852. p. 87.