Orvosi Hetilap, 1882. január (26. évfolyam, 1-5. szám)
1882-01-29 / 5. szám
Január 29.Budapest, 1882. 5. sz. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. IIONIS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 Zrt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Laufenauer K. tr. A catatonikus tébolyodottságról. — Bókái A. tr. A központi idegrendszer befolyása az állati test hőkormányzására. 5—9 kísérlet. — Goldzieher V. tr. A láttér méréstana (perimetria). (Folyt.) — Boér J. tr. Casuistika. I. A lyssa humana érdekében. II. Gangraena umbilicalis neonatorum gyógyult esete. — Könyvismertetés. Lehrbuch der Gehirnkrankheiten von Dr. C. Wernicke. — Lapszemle. A felkarcsont ízfejecsének csonkolása szokványos hozam miatt. Tárcza: A budapesti kir. orvosegylet rendes ülése 1882. jan. 21-kén. Puky Ákos tr. invarratos esetei. — Jegyzőkönyvi kivonatok a biharmegyei orvos-, gyógyszerész- és természettudományi egylet szaküléseiből. 1881. augustus havi ülés. — Vegyesek. — Pályázatok. Melléklet: A „Közegészségügy és törvényszéki orvostan“ I. száma. 5 . A catatonikus tébolyodottságról. Közli: Laufenauer Károly Jr., egyetemi magántanár, orsz. tébolydái másodorvos. A tébolyodottságnak többféle változatokat mutató kórodai kórképében bizonyára lekötik figyelmünket a motorikus tünetek is, így pl. az érzéki csalódások által (leginkább hanghallások) feltételezett gyakori maniacalis izgalmak, melyek, ha több napokon át fennállanak, s a beteg ily állapotban első ízben képezte megvizsgálásunk tárgyát, még a kórisme biztos megállapítását is egy időre kétségessé tehetik (úgynevezett combinált psychosisok). Kevésbé zavarólag hatnak már a tébolyodottsághoz gyakrabban, mint tünet társuló kataleptikus állapotok (flexibilitás cerea, tetania) és a stuper. A cataleptikus állapotok fellépésére és kórismészeti jelentőségére kimerítőbben Kahlbaumt) figyelmeztette az elmegyógyászokat. Nevezett szerző katatónia (megmeredő elmekór, Spannungskresein) alatt egy külön kóralakot akar megkülönböztetni, melynél a psychikus tünetek háttérbe szorulásával inkább az izomtünetek (megmeredés, viaszhajlékonyság) lépnek előtérbe. A bántalom búskomorságból, dühösségből fejlődik és vagy gyógyulással végződik (catatonia mitis) vagy pedig butaságba megy át (catatonia gravis). Kahlbaum ezen elmekórforma felállítását kóresetekkel is kíséri; ezek áttekintésénél azonban, meggyőződhetünk arról, hogy az izomtünetek által jellemzett katatóniában, búskomorság, dühösség és a másodlagos elmekór-formák vegyest fordulnak elő. Kahlbaum ezen új elmekór alakja a jelenben működő elmegyógyászati tekintélyekben nem igen talált követükre, s nézete nyilvánításának csak annyiban volt jó hatása, amennyiben a clinikusokat a kataleptikus és szuporosus tünetek szigorúbb különválasztására, s azok fellépésének tüneti méltatására serkentette. Általánosan el van fogadva, hogy az eddig ismert kóralakok bármelyikéhez is csatlakozhatnak a kataleptikus és stuporosus tünetek, amelyek majd múlékonyak lehetnek, majd pedig az egész köralakot végig kísérik. A catalepsia és stupor elnevezést illetőleg azonban, még máig sincs tökéletes megállapodás; némelyek a stupor elnevezés alatt érteni akarják a cataleptikus tüneteket is (flexibilitás cerea és tetania), míg mások vegyest, hol szuporról, hol catalepsiáról szólanak olyan esetekben is, hol majd az egyik, majd a másik állapot csak egymagában van jelen. Schule ezen megmerevedési tüneteket tankönyvében() kórszármazási szempontból igen helyesen és tetszetősen külön választotta. A cataleptikus tüneteket, melyekhez én részemről a viaszhajlékonyságot és a dermedést (tetania) számítom, tisztán psychikus okokból, így sensorikus csalódásokból származtatja le, míg a szuport kórboncztani alapon véli megfejthetőnek. A clinikus tapasztalatok Schule ezen felfogását minden esetre megerősítik. A cataleptikus tünetek minden eddig általam észlelt esetben — érzéki csalódások által voltak feltételezve, míg a szupernál — bár szintén lehetnek jelen karakteristikus hallucinatiók — az összes a kórképet kísérő tünetek arra utalnak, hogy itt az agyféltekék corticalis állománya van működésében megakasztva, meggátolva, s innen származnak ama negatív természetű szervezeti és szellemi tünetek, melyeket szuporban szenvedő betegeknél észlelhetünk. Mindezek daczára azonban, alig szenved kétséget, hogy a cataleptikus állapotok és a szuper nagyon közel rokonok és hogy valószínűleg hasonló kórtani alappal is bírnak. Mindkettő ugyanis ha mind Schule helyesen megjegyzi, meggyengült agykéregbeli működést feltélez, másrészt, mindkét állapot határozottan vasomotorikus zavarok által kísértetik. *) Die Katatonie. I. Heft der klinischen Abhandlungen über psychische Krankheiten. Berlin. 1874. ’) Handbuch der Geisteskrankheiten. I. Band. pag. 59 — 61.