Orvosi Hetilap, 1882. január (26. évfolyam, 1-5. szám)

1882-01-29 / 5. szám

Január 29.­­Budapest, 1882. 5. sz. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP. IIONI­S KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KÓRBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 Zrt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesi­­tendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 új kr. HUSZONHATODIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. Tartalom: Laufenauer K. tr. A catatonikus tébolyodottságról. — Bókái A. tr. A központi idegrendszer befolyása az állati test hőkormányzására. 5—9 kísérlet. — Goldzieher V. tr. A láttér méréstana (perimetria). (Folyt.) — Bo­ér J. tr. Casuistika. I. A lyssa h­umana érdekében. II. Gangraena umbilicalis neonatorum gyógyult esete. — Könyvismertetés. Lehrbuch der Gehirnkrankheiten von Dr. C. Wernicke. — Lap­­szem­le. A felkarcsont ízfejecsének csonkolása szokványos h­ozam miatt. Tárcza: A budapesti kir. orvosegylet rendes ülése 1882. jan. 21-kén. Puky Ákos tr. invarratos esetei. — Jegyzőkönyvi kivonatok a biharmegyei orvos-, gyógyszerész- és természettudományi egylet szaküléseiből. 1881. augustus havi ülés. — Vegyesek. — Pályázatok. Melléklet: A „Közegészségügy és törvényszéki orvostan“ I. száma. 5 . A catatonikus tébolyodottságról. Közli: Laufenauer Károly Jr., egyetemi magántanár, orsz. tébolydái másodorvos. A tébolyodottságnak többféle változatokat mutató kórodai kórképében bizonyára lekötik figyelmünket a motorikus tünetek is, így pl. az érzéki csalódások által (leginkább hanghallások) feltételezett gyakori maniacalis izgalmak, melyek, ha több napokon át fennállanak, s a beteg ily állapotban első ízben képezte megvizsgálásunk tárgyát, még a kórisme biztos megállapítását is egy időre kétségessé tehetik (úgynevezett combinált psychosisok). Kevésbé zavarólag hatnak már a tébolyodottsághoz gyakrabban, mint tünet társuló kataleptikus állapotok (flexibilitás cerea, tetania) és a stuper. A cataleptikus állapotok fellépésére és kórismészeti jelentőségére kimerítőbben Kahlbaumt) figyelmeztette az elmegyógyászokat. Nevezett szerző katatónia (megmeredő elmekór, Spannungsk­resein) alatt egy külön kóralakot akar megkülönböztetni, melynél a psychikus tünetek hát­térbe szorulásával inkább az izomtünetek (megmeredés, viaszhajlékonyság) lépnek előtérbe. A bántalom bús­komorságból, dühösségből fejlődik és vagy gyógyulással végződik (catatonia mitis) vagy pedig butaságba megy át (catatonia gravis). Kahlbaum ezen elmekórforma felállí­tását kóresetekkel is kíséri; ezek áttekintésénél azonban, meggyőződhetünk arról, hogy az izom­tünetek által jellem­zett katatóniában, búskomorság, dühösség és a másod­lagos elmekór-formák vegyest fordulnak elő. Kahlbaum ezen új elmekór alakja a jelenben mű­ködő elmegyógyászati tekintélyekben nem igen talált követükre, s nézete nyilvánításának csak annyiban volt jó hatása, a­mennyiben a clinikusokat a kataleptikus és szuporosus tünetek szigorúbb különválasztására, s azok fellépésének tüneti méltatására serkentette. Általánosan el van fogadva, hogy az eddig ismert kóralakok bármelyikéhez is csatlakozhatnak a katalepti­kus és stuporosus tünetek, a­melyek majd múlékonyak lehetnek, majd pedig az egész köralakot végig kísérik. A catalepsia és stupor elnevezést illetőleg azonban, még máig sincs tökéletes megállapodás; némelyek a stupor elnevezés alatt érteni akarják a cataleptikus tüneteket is (flexibilitás cerea és tetania), míg mások vegyest, hol szuporról, hol catalepsiáról szólanak olyan esetekben is, hol majd az egyik, majd a másik állapot csak egymagá­ban van jelen. Schule ezen megmerevedési tüneteket tankönyvé­ben() kórszármazási szempontból igen helyesen és tetsze­tősen külön választotta. A cataleptikus tüneteket, melyekhez én részemről a viaszhajlékonyságot és a dermedést (tetania) számítom, tisztán psychikus okokból, így sensorikus csalódásokból származtatja le, míg a szuport kórboncztani alapon véli megfejthetőnek. A clinikus tapasztalatok Schule ezen fel­fogását minden esetre megerősítik. A cataleptikus tünetek minden eddig általam észlelt esetben — érzéki csalódások által voltak feltételezve, míg a szupernál — bár szintén lehetnek jelen karakteristikus hallucinatiók — az összes a kórképet kísérő tünetek arra utalnak, hogy itt az agy­féltekék corticalis állománya van működésében meg­akasztva, meggátolva, s innen származnak ama negatív természetű szervezeti és szellemi tünetek, melyeket szupor­­ban szenvedő betegeknél észlelhetünk. Mindezek daczára azonban, alig szenved kétséget, hogy a cataleptikus állapotok és a szuper nagyon közel roko­nok és hogy valószínűleg hasonló kórtani alappal is bír­nak. Mindkettő ugyanis h­a mind Schule helyesen meg­­­jegyzi, meggyengült agykéregbeli működést feltélez, másrészt, mindkét állapot határozottan vasomotorikus zavarok által kísértetik. *) Die Katatonie. I. Heft der klinischen Abhandlungen über psy­chische Krankheiten. Berlin. 1874. ’) Handbuch der Geisteskrankheiten. I. Band. pag. 59 — 61.

Next