Orvosi Hetilap, 1885. október (29. évfolyam, 40-43. szám)

1885-10-18 / 42. szám

• ~ v •. . .......^ V-. ■- ■ . ! -■ ? . "T- - • . '.v'" 1 . %...■■! ]BuDAPEST, 1885 42. sz. 1OCTOBER 18. Megrendelhető minden kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél nádor-utcza 13. szám és Kilián György könyvkereskedésében váczi-utcza Drasche-féle házban. ORVOSI HETILAP.'JONIS KÜLFÖLDI GYÓGYÁSZAT ÉS KORBUVÁRLAT KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉST ÁR : helyben és vidéken egész évre 10 frt., félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. HIRDETÉSEKÉRT soronkint 15 o. é. kr. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. HUSZONKILENCZEDIK ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tanár. * I. Tartalom : Scheiber S. H. tr. Idegkórtani közlemény apopleptikus rohamok után észlelhető némely ritkább tüneményekről egy igen complicált és több más idegkórtani eset kapcsán. — Polvay G. tr. Közlemények a pozsoni m. kir. országos kórház belgyógyászati osztályáról. A thallinról — tetrahydroparachinanisol — mint a legújabb hőcsökkentő szer gyógyértékéről és a lázas betegek gyógykezelési módjairól. II. — Ónodi A. D. tr. Mihalkovics Géza ny. r. tr. boncztani és fejlődéstani intézetéből. Rendellenes alakviszonyok az idegtan köréből. (Folyt.) — Könyvismertetés. Ueber Beziehungen zwischen Hypnotismus und cerebraler Blutfüllung. Eine Studie von Hans Kann, Hilfsarzt am Landeskrankenhause in Graz. — Lapszemle. A franczia sebészek 1885-dik évi congressusa. Tárcza: A budapesti kir. orvosegylet évforduló nagygyűlése 1885. October 14-dikén. — Semmelweis Ignácz Fülöp. — Heti szemle. Emlékirat a hazai bábászati ügy érdekében Ambró János tr., a pozsonyi kir. bábaképző intézet igazgató tanárától. A mellkasi és hasüri szervek physikalis vizsgálatának egy új módja. Különböző higanyvegyületek átalakulása a szervezetben. — Vegyesek. — Előfizetési felhívás az Orvosi Hetilap oct.decemberi folyamára. — Pályázatok. Melléklet : Közegészségügy és törvényszéki orvostan 5. száma. Idegkórtani közlemény apopleptikus rohamok után észlelhető némely ritkább tüneményekről egy igen complicált és több más idegkórtani eset kapcsán. Scheiber S. H. tr-tól, volt chef des travaux anatomiques és prosector Bukaresten, iel. az idegkórtan és villámgyógyászat különorvosa Budapesten.1 I. A jelen czikk főtárgyát egy igen complicált idegkórtani eset története képezi, amelynél a központi idegrendszer mind a három szakasza, t. i. az agy, nyúltagy és gerinczagy bizonyos időközökben és felülről lefelé járó sorrendben egymásután megbetegedett. E kórtörténetben azonban több oly tüneményt fogunk találni, amelyek részint sajátságaiknál, részint ritkaságuknál fogva különös megbeszélés tárgyát fogják képezni, s azok kapcsán tapasztalatomból még több idevágó esetet fogok vázolni. Minden további bevezetés nélkül azonnal áttérek ama complicált eset kórtörténetére, amelynek megfigyelését Pollák Henrik Jr. kortárs és barátom szívességének köszönöm. I. Kórtörténet — Anamnesis. Sch. K., jelenleg 36 éves, könyvvivő, nőtlen, budapesti születésű és itteni lakos, idegkóros származású, bujakórban állítólag nem szenvedett soha, s 25 éves koráig semmi komolyabb betegségben nem szenvedett. Ez időtől fogva, t. i. 11 év óta gyakori erős fejfájásban és szédülésben szenved, s azóta többször majd bizonyos alkalmi okok következtében, majd ilyenek nélkül általa ú. n. ájulási rohamoktól lepetett meg. Jelen nehezebb betegsége 5 év előtt, t. i. 1880. február havában, 31 éves korában kezdődött. Ámbár szülei itt laknak, ő mégis azelőtt mindig külön lakott egy bérelt hónapos szobában. A jelzett hó 13-dikán a vacsoráról hazatérve még egészen jól érezte magát, egyszerre egyet tüsszentett, s abban a perczben fájást és zsibbadást érzett a jobb kezében, úgy mintha valaki megüti a könyökét, csakhogy ezt nemcsak a kisujjban, hanem az egész kézben érezte. Más baja ekkor még nem történt, s miután ez hideg borogatásra nem akart elmúlni, e bajjal lefeküdt, végre el is aludt, s jól aludt egész éjjel. Reggel felkeléskor a fájás, s a zsibbadás a kézben nagyobb volt ugyan, de egyéb bajt még most sem érzett. Felöltözködő közben azonban egyszerre szédülést kapott, öntudatát elvesztette és összerogyott. Mikor eszméletéhez visszatért, egy szék mellett a földön találta magát; hogy meddig feküdt eszméletlen állapotban, azt biztosan nem tudhatja, mert maga volt a szobában, de azon körülményből, hogy az idő még nem volt előrehaladott, azt véli, hogy nem feküdhetett többet egy */2 óránál a földön. Magához térve feje még kissé kábult volt, de ez csakhamar elmúlt; azonban a fájdalmak most már az egész jobb felső végtagra, s a jobboldali nyak és mellkasra kiterjedtek; a zsibbadás azonban csak a kézben maradt localizálva. Ezeken kívül a jobb felső és alsó végtagban nagyfokú gyengeséget érzett; mindazonáltal még tudott járni, s tovább is öltözködött. Felöltözés után maga gyalog ment haza anyjához, s ott lefeküdt a pamlagra. Délután kissé kipihenve érezvén magát, az irodába is ment, s ott egy táviratot is írt, ámbár a keze gyenge és kevéssé biztos volt. Azonban 1/a óránál tovább nem maradhatott ott sem, mert gyengén és általánosan rosszul érezte magát; haza ment anyjához, akivel már ezentúl mindig együtt lakott, s ismét lefeküdt. Még aznap este erős csuklást kapott, amely 6 napig tartott éjjel-nappal sűrűen ismétlődő rohamokban. Részint azáltal, részint mert étvágy hiánya miatt táplálékot nem birt magához venni, a beteg annyira elgyengült, hogy 2 hétig kellett az ágyban maradni és miután felkelt, még 6 hétig maradt a szobában, mert a jobb alsó végtagja igen gyenge volt, s járás közben feszülést érzett az ikrában. Miután a jobb kar gyengesége miatt a tollat nehezen bírta vezetni, otthon tartózkodása alatt mindig az írásban gyakorolta magát; miután általános ereje ismét visszatért, szokott foglalkozását ismét felvette. Azonban még ezentúl is csak rövid sétákat bírt tenni, s ezalatt is többször kellett kipihenni, mert jobb alsó végtagja még most is hamar kifáradt. A fájdalmak azonban az egész jobb karban és a zsibbadás a jobb kézben az egész időn át szakadatlan és egyformán megmaradtak, s még mai napig is megvannak. Épen egy évvel későbben, azaz 1881 ugyancsak február havában üzelési nehézség és rekedtség állott be nála, s elkezdett az orron át beszélni. E tünemények azonban nem egyszerre rohamszerűen állottak be, hanem igen lassan fejlődtek, t. i. úgy, hogy a beteg egyszer a levesnél csak azt vette észre, hogy az orra nedves lesz. A következő napon már több folyadék jött az orrába, különösen ha meleg italokat vett magához, mint kávét vagy levest; a 3. napon már folyadékot egyáltalában nem birt lenyelni, majdnem mind kijött az orrán, s csak még szilárdabb anyagokat birt 42 1885. évi április hó n) Előadatott a m. k. budapesti orvosegylet 25-dikén tartott rendes ülésén.