Orvosi Hetilap, 1893. május (37. évfolyam, 19-22. szám)
1893-05-07 / 19. szám
227 ORVOSI HETILAP 1893. 19. sz. ydraszis, ergotin, fürdőkúrák segélyével az esetek többségét kihúzhatjuk a climaxig, melyen túl a veszély meg szokott szűnni. E módszerekhez azonban a beteg részéről bizonyos jó mód és türelem szükséges, hogy az évek hosszú során át havonta 1—2 hetet ágyban töltsön, kellőleg ápolhassa magát; ezek felett azonban nem minden beteg rendelkezik. Ez magyarázza meg a nagy érdeklődést, melylyel pár év előtt fogadta a gynaekológia Apostoli módszerét, a nyomok villamos kezelését illetőleg. A módszer részletei annyira köztudomásúak, hogy mellőzöm őket. Folytatása következik.) Neisser tanár kir. egyetemi bőrfiórodájáról Boroszlóban. A férfi húgycső kankójának kórismézése és gyógykezelése. arschalkó Tamás dr., lipiki fürdőorvos, jelenleg kórodai tanársegédtől. (Folytatás.Ezen vizsgálatok azonban csak magára annak a ténynek eldöntésére szorítkoznak, van-e urethritis posterior jelen vagy sem, a másik fontosabb kérdés az, hogy virulens-e, gonorrhoikus-e ezen húgycsőlek vagy sem ? Ezt csakis a górcsövi vizsgálat és a gonococcusok jelenléte képes eldönteni. Jadassohn mutatta ki ugyanis, hogy igen sok esetben urethritis posteriornál gonococcusok vannak jelen, midőn az anterior váladékában már régen eltűntek, aminek a gyógykezelésre nézve is nagy fontossága van, mert természetes, hogy ilyen esetben mindig fennforog az anterior reinfectiójának lehetősége a hátsó húgycsőből; továbbá azon még nagyobb fontossággal bíró tényt, hogy megfordítva igen sokszor a mellső húgycső váladékában vannak gonococcusok, a hátsó húgycsőben pedig egyáltalában nem találunk még akkor sem, ha egyáltalában semmi kezelés sem ment előre, daczára annak, hogy mint a kiöblítés és két illetőleg egy pohár próba által meggyőződünk, a hátsó húgycsőnek határozott lábja, tehát meglehetős elválasztás van jelen. zen körülmény kétségtelenné teszi, hogy sokszor a hátsó húgycsőben egy nem specifikus, nem gonorrhoikus láb van jelen, amely a mellső húgycsőről terjed át. Hogy ezen dolgot miképen magyarázzuk, még nem tudjuk biztosan, hogy erre analógia van, hogy pl. vegyi ingerekre fellépő bőrlobok és eczemák a kártékony ágens megszűnése után is tovább terjednek, azt tudjuk. Azonban ezen tény, hogy a húgycső mellső részében egy gonorrhoikus gyuladás, míg ugyanakkor a hátsó húgycsőben egy nem specifikus nem virulens van jelen, bizonyítja, hogy a musculus compressor tényleg egy teljes válaszfalat képez a kettő között. Hogy urethritis posterior gonorrhoica az infectio után rövid időre, már pár napra is, felléphet, az tény, nem valószínű azonban, hogy ez oly gyakran történik, mint némely szerző állítja; valószínű, hogy ez esetek egy nagy számában is csak egy nem gonorrhoikus urethritis posterior volt jelen, s miután az illetők a váladékot górcsövileg gonococcusokra nem vizsgálták, s a kórismét csak a „pohár próba“ segélyével állapították meg, a tévedés könnyen megtörténhetett. Hogy egy ilyen nem gonorrhoikus urethritis posterior gonorrhoikus urethritissé változzék át, az épen nem szükséges, de természetesen minden perczben megtörténhetik, ha t. i. a gonococcusok a mellső húgycsőből a musculus compressoron keresztül átvándorolnak a hátsóba.ármiként álljon is a dolog, tény az, hogy a mellső húgycső kankója az esetek legnagyobb számában (Jadassohn szerint körülbelül 87%-ban), átterjed a hátsó húgycsőre is, és már ezen körülményből is kiviláglik, mily óriási fontossággal bír nemcsak a kórisme, de a gyógykezelés szempontjából is a hátsó húgycső váladékának górcsős vizsgálata gonococcusokra, mert — és ezt ismételten hangsúlyozom — mi éles különbséget vonunk és pedig nemcsak a kórisme, de a gyógykezelés szempontjából is a virulens gonococcusokat tartalmazó lob, és a nem virulens hurut között. górcsős készítményeket úgy csináljuk, hogy ha a vizeletben tömörebb, összeállóbb váladékrészek, „szálcsák“ vannak jelen, akkor azokat a már leírt módon a tárgylemezen szétdörzsöljük; de ha csak „felhők“ vagy diffus-zavarodás vannak jelen, akkor a vizeletet megüllepítjük, ami a leggyorsabban megy, ha azt a centrifugális készülékbe teszszük, ahol az alakelemek pár másodperc alatt a fenékre gyülekeznek. Ezután a készítményeket az előbb említett módon festjük. mi a harmadik pontot illeti, hogy idült-e a kankó vagy sem, erre nézve igen röviden válaszolhatok, mert mi klinikailag a gyógykezelés szempontjából éles különbséget a kettő között nem vanunk, legfeljebb csak annyiban, hogy ha idült kankóval állunk szemközt, azt kell eldönteni, vannak-e a nyakhátyán oly mélyebben fekvő elváltozások, amelyek esetleg külön kezelést igényelnek. Mi idültnek nevezzük a kankót, ha már legalább három hónapja áll fenn, ha a subjectív tünetek majdnem teljesen hiányoznak, váladék alig van jelen, azonban gonococcusok még mindig jelen vannak. Hogy a heveny és idült alakok közt átmeneti stádiumok az ú. n. subacut alakok fordulhatnak elő, az természetes. Ami a negyedik pontot illeti, amire a kankó kórismézésénél tekintettel kell lenni, hogy t. i. van e complicatio jelen vagy sincs, ezzel szintén csak röviden akarok foglalkozni, és csak annyiban, amennyiben a szövődmények minket direct a kankó gyógykezelése szempontjából érdekelnek tudjuk, hogy régebben azt hitték, hogy valamennyi complicatio vegyes infectio útján jö létre; ma már tudjuk, hogy ez nem áll, és hogy, habár a vegyes infectio kétségtelenül sokszor szerepet játszik, egy egész sereg complicatio tényleg maguk a gonococcusok által van feltételezve; ez szintén a Wertheim-féle munka érdeme, hogy ismereteinket ez irányban is kibővítette azon complicatiók, amelyek a mellső húgycső bankójához társulnak, a balanitis, cowperitis, cavernitis, minket kevéssé érdekelnek, miután egy részük könnyebb megbetegedés, főképen azonban mert azok a mi gyógykezelési módszerünk mellett alig fordulnak elő; fontossabbak ennél azon szövődmények, amelyek csakis a hátsó húgycső kankójánál léphetnek fel, ezek a prostatitis, cystitis, különösen pedig az epididymitis. Mindezen bántalmak részletes tárgyalásába nem bocsátkozhatom, amennyiben azonban ezek magának a kankónak kezelésénél tekintetben jönnek, meg fogom alább említeni. * * Ezek után áttérek a kankó gyógykezelésére. A gyógykezelés főbb pontjai az elmondottakból önként folynak. Az összes prophylactikus és therapeutikus szabályoknak alapját az képezi, hogy a gonococcus a gonorrhoea valódi vírusa, és amit nem hangsúlyozhatok eléggé és elégszer, hogy mi a betegség minden stádiumában képesek vagyunk a váladék előbb említett górcsövi vizsgálata által a kankó jelenlétét és kiterjedését egész biztossággal megállapítani. Miután tehát a kankó egy fertőző nyákhártya-megbetegedés, természetesen a kezelésnek is elsősorban causalisnak kell lenni, és e szerint annak főfeladata lesz: 1. a kórgerjesztő mikroorganismusokat megsemmisíteni és 2. csak másodsorban a kankós folyamat által a nyákhártyán létrehozott kóros elváltozásokat megszüntetni. Az első momentum úgy heveny mint idült bankónál a fő dolog; a második a nyákhártya mélyebb megbetegedései és a vele járó működési zavarok, csak hosszabb ideig tartó gonorrhoeánál, rendesen csak az idült időszakban fordulnak elő; természetesen ilyenkor is előre kell menni a gonococcusok megsemmisítésének. Hogy pedig a kankó az első heveny időszakban, amidőn egyszerű lobos folyamattal s aránylag könnyen hozzáférhető gonococcusokkal van dolgunk, a legkönnyebben gyógyítható, az természetes; tudjuk, hogy a gonococcusok az infectio után igen gyorsan szaporodnak, ezen szaporodás pedig két irányban történik: elölről hátrafelé, és a felületről a mélybe; tehát a kezdeti stádium kezelése a legfontosabb, s épen legtöbbször ezen időszakban lesz a kezelés elhanyagolva vagy pedig hamis princípiumok szerint kezelve. MA