Orvosi Hetilap, 1899. augusztus (43. évfolyam, 32-35. szám)
1899-08-06 / 32. szám
382 ORVOSI HETILAP 1899. 32. sz. séges, miszerint az egyes operások eseteiket és az azokból vont tapasztalataikat közöljék, hogy azokat egybevetve, az eljárás felett ítéletet alkothassunk. Ez indított engem arra, hogy f. é. február hó 17-dikén az egy. I. számú női klinikán fundalis harántmetszéssel végzett sectio caesarea esetet közöljem. Sch. A. 22 éves I. P. 1899. február hó 16-dikán d. u. 9 óra 20 p.-kor vétetett fel a klinikára. Előadja, hogy 4 éves korában kezdett járni; első tisztulását 14 éves korában kapta meg, mely azután 4 hetenkint 3—4 napi tartammal rendesen jelentkezett; utolsó tisztulása 1898. május hó 8—12-dikéig volt; először érzett magzatmozgásokra nem emlékszik vissza. Szülési fájásai felvétele napján (február 16-dikán) délelőtt kezdődtek. Felvételekor a státus következő volt: A kis termetű nőn (jobb lábán állva 143'8 cm., bal lábán állva 139'1 cm. magas) mindenütt a rachitis jeleit találjuk. A fej idomtalan nagy; homlok szögletes ; lépcsőzetes nyakszirt; scoliosis dorsalis jobbra; kifejezett angulus Ludovici; csomós bordavégek; keresztcsont felső fele erősen megdőlt, alsó vége horogszerűen mellfelé görbült; erős lordosis, vízszintes fekvésben az ágyéktáj alatt az ökölbe szorított kéz átvihető ; genu varum rachiticum bilaterale, nagyobb fokban jobb oldalt, jobb térdizület lötyögő, czomb és sípcsontok kardalakúak, a jobb combcsont és tibia rövidebb. A medencze méretei: Sp. il. 25’0, Cr. il. 25’0, C. ext. 16‘5, C. diagon. 8'6, Sp. post. 7'5. Az arcus pubis tág; a keresztcsont függélyes irányban felső részletében befelé domborodik, alul horogszerűen mellfelé görbült, harántirányban domború. A linea terminalis mindkét oldalon egy ujjal is könnyen végig tapintható. A promontorium erősen beszögell és alacsonyan áll. A portio vaginalis elsimult, a méhszáj szűkén ujjnyi, a burok ép. Élő magzat a terhesség végén f. k. fekvésben, a medencze bemenete felett mozgatható fejjel. Hőmérsék 374, pulsusok száma 100. Ritka gyönge fájások. A felvett jelen állapotból látható volt, hogy itt olyan fokú téraránytalanság van a magzat feje és a medencze között, amely a szülést per vias naturales a magzat életének épségében tartásával lehetetlenné teszi. Ezen III. fokban általánosan szűk lapos rachitikus medenczén keresztül a magzat fejét csakis megkisebbítve húzhatjuk ki. Tekintve azonban azt, hogy a medence nemcsak az egyenes átmérő irányában, hanem a többi átmérők irányában is tetemesen megszűkült, előrelátható, hogy a fej megfúrása után az extractio bizonyára oly nehézségekbe fog ütközni és a szülőutak oly fokú zúzódásával fog járni, amely az anyára nézve a mai viszonyok között rosszabb prognosist nyújt, mint a sectio caesarea, nem is tekintve azt, hogy a perforatioval a magzatot elveszítjük. Mindezeknél fogva a szülő nő beleegyezésével relativ indicatio alapján a császármetszésre határoztuk el magunkat és azt másnap délelőtt, a midőn a méhszáj 2 ujjnyira kitágult, véghez is vittük. A szokásos desinfectio után, a szülőnő vízszintes elhelyeztetése mellett, a linea albán körülbelül 20 cm. hosszú metszést ejtünk, a melynek hosszabb fele a köldök fölé jut. Ezután kigördítjük a méhet és a kassebb felső részét muzeux-bel provisorice zárjuk. Most a funduson a tubák tapadási helye előtt l'/a cm.-nyire körülbelül 15 cm. hosszú harántul futó metszést ejtünk, amely a placentát közel a széléhez éri. A méhseb a metszés után erősen tátong, a vérzés minimális annak daczára, hogy a placentát értük és annak nagy felülete a méh faláról levált. A placenta szélénél megrepesztjük a burkokat és a magzatot jobb lábánál megragadva könnyen extraháljuk (a magzat kisebb fokú algid asphyxiában születik, amelyből azonban 30 Schmitze-féle lóbálásra feléled és hangosan sír). Közvetlenül a magzat extractioja után a méh hirtelen retrahálódik, a placenta legnagyobb része leválik és a méh sebéből kidudorodik; vérzés alig van. Most még a méhhez tapadó placentarészletet leválasztjuk és a burkokkal együtt eltávolítjuk. Ezután kisebb fokú atoniás vérzés mutatkozik, amely azonban a méh dörzsölésére és forróvizes leöntésre hamar szűnik (csak az atoniás vérzés alatt tartotta a segéd ujjaival rövid ideig comprimálva a cervixet). E közben a méh összes rétegein áthatoló, körülbelül 7 catgut-varratot alkalmazunk és azok csomózása után néhány felszínes varratot helyezünk el. A most már jól retrahálódott méhet visszahelyezzük és föléje borítva a csepleszt, a hassebet az összes rétegeken áthatoló silkwormgut-varratokkal egyesítjük. A gyermekágy majdnem teljesen zavartalanul folyt le; csak egy ízben a 10-dik napon délután emelkedett fel a hőmérsék 38,4 fokra, anélkül azonban, hogy ennek okát megtaláltuk volna. A hasvarratokat még ugyanaznap távolítottuk el. A hasseb per primam egyesült. Miután a gyermekágyas még néhány délután subfebrilis volt, csak a 21-dik napon engedtük felkelni. A 26-dik napon gyógyultan hagyta el az intézetet. A gyermekágyast elbocsátása alkalmával megvizsgálva azt találtuk, hogy a hasseb hege 15 cm. hosszú és alsó vége 11 cm.-nyi távolságban van a symphysis felső szélétől. A kisökölnyi méh még a nagy medencébe ér fel, fundusa 4 cm.-nyíre van a hasseb alsó zuga alatt, minden irányban szabadon mozgatható, a hasfallal, vagy hasüri szervekkel való összetapadása ki nem deríthető, nem érzékeny ; a parametriumok szabadok. A megszületett magzat leány, 49'5 cm. hosszú, 3240 gr. súlyos és fejkerülete 34'7 cm. Érdekes nála, hogy ép burkok és a medencze bemenete felett szabadon mozgatható fej mellett, a fejen configuratiot találtunk. A homlok és nyakszirtcsont szélei a falcsontok alá a bal falcsont széle a jobb falcsont széle alá tolódott; a bal falcsont mérsékesen, de igen észrevehetőig lelapult. Elbocsátásakor, tehát a 26-dik napon a magzat súlya 3515 gr. volt; a bal falcsont lelapulása még kis mértékben látható. Ha most végig tekintünk a műtétei lefolyásán, arra a tapasztalatra jutunk, hogy mindazon előnyöket, amelyeket Fritsch közleményében megemlít, megvalósítva látjuk ebben az esetben is. A hassebet még magasabban ejtettük meg, mint ahogyan azt Fritsch tette. A metszésnek kétharmad része a köldök fölé és csak egyharmad része jutott a köldök alá, kezdete pedig a symphysis felett 11 cm.-re van. A hasseb ezen magas elhelyezésének daczára a méh kigördítése sikerült, ellentétben G. Braun azon véleményével, hogy a hasseb magas elhelyezésekor a méhet nem lehet kigördíteni. A méh kigördítése után a hasüreg annyira el volt zárható, hogy abba semmi sem folyt be és így az teljesen tiszta maradt. A méhseb megejtésekor a vérzés kevés volt. A placenta levált része csaknem szárazon emelkedett ki a sebből és csak a magzat extractioja után volt annyi vérzés, mint amennyi a placentaris időszakban rendes körülmények között is szokott lenni, pedig a cervix ez alatt nem volt comprimálva. A később támadt kisebb fokú aromás vérzés egyáltalában nem hozható összefüggésbe a fundalis metszéssel, mert ilyen fokú aromás vérzést a méh gyors kiürítése alkalmával per vias naturales is gyakran tapasztalunk. A magzat extractioja rendkívül könnyű volt. A burokrepesztés után a láb mintegy a kezünkbe esett és az extractiot a a retrahálódó méh is támogatta. Hogy a könnyű és gyors extractio daczára a magzat mégis asphyxiában született, az annak tulajdonítható, hogy a metszés a placentát érte. A méh a metszés körül hirtelen retrahálódva a placentát nagy felületen leválasztotta és így a magzattól való hirtelen oxygen elvonás annál időelőtti légzést váltott ki. Az operatio alatt a szülönc vízszintes fekvésben volt. Véleményem szerint Trendelenburgban a magzat extractioja még könnyebb lett volna. A méh retractiojával a körülbelül 15 cm. hosszú méhseb 9—10 cm.-re rövidült meg, úgy hogy 7 mély és néhány felszínes varrat a sebszéleket pontosan egyesítette és a vérzést teljesen csillapította. Feltűnő volt, hogy a varrást a sebvonal irányánál fogva, amennyiben az a műtőre merőlegesen esett, nagyon kényelmesen lehetett végezni. A méhseb egyesítésére cumollal sterilizált catgut csomós varratokat használtunk, amelyek a méh össszes rétegeit, tehát a deciduát is felkarolták. A cumollal teljesen megbízhatóan sterilizálható catgutot tartjuk erre a czélra a legalkalmasabb varróanyagnak. A catguttal a sebszéleket elég szorosan lehet összeilleszteni és felszívódása a sebszélek összetapadása után elég gyors. Selyemmel való egyesítésnél a sebszélek, főleg ha a varratok sűrűn feküsznek egymás mellett és erősen vannak meghúzva, necrotizálhatnak, de primaer infectio nélkül nem esnek szét.