Orvosi Hetilap, 1899. augusztus (43. évfolyam, 32-35. szám)

1899-08-06 / 32. szám

382 ORVOSI HETILAP 1899. 32. sz.­ séges, miszerint az egyes operások eseteiket és az azokból vont tapasztalataikat közöljék, hogy azokat egybevetve, az eljárás felett ítéletet alkothassunk. Ez indított engem arra, hogy f. é. február hó 17-dikén az egy. I. számú női klinikán fundalis harántmetszéssel végzett sectio caesarea esetet közöljem. Sch. A. 22 éves I. P. 1899. február hó 16-dikán d. u. 9 óra 20 p.-kor vétetett fel a klinikára. Előadja, hogy 4 éves korában kezdett járni; első tisztulását 14 éves korában kapta meg, mely azután 4 hetenkint 3—4 napi tartammal rendesen jelentkezett; utolsó tisztulása 1898. május hó 8—12-dikéig volt; először ér­zett magzatmozgásokra nem emlékszik vissza. Szülési fájásai felvétele napján (február 16-dikán) délelőtt kezdődtek. Felvételekor a státus következő volt: A kis termetű nőn (jobb lábán állva 143'8 cm., bal lábán állva 139'1 cm. magas) min­denütt a rachitis jeleit találjuk. A fej idomtalan nagy; homlok szögletes ; lépcsőzetes nyakszirt; scoliosis dorsalis jobbra; kifeje­zett angulus Ludovici; csomós bordavégek; keresztcsont felső fele erősen megdőlt, alsó vége horogszerűen mellfelé görbült; erős lordosis, vízszintes fekvésben az ágyéktáj alatt az ökölbe szorított kéz átvihető ; genu varum rachiticum bilaterale, nagyobb fokban jobb oldalt, jobb térdizület lötyögő, czomb és sípcsontok kard­­alakúak, a jobb c­ombcsont és tibia rövidebb. A medencze méretei: Sp. il. 25’0, Cr. il. 25’0, C. ext. 16‘5, C. diagon. 8'6, Sp. post. 7'5. Az arcus pubis tág; a keresztcsont függélyes irányban felső részletében befelé domborodik, alul horogszerűen mellfelé görbült, harántirányban domború. A linea terminalis mindkét oldalon egy ujjal is könnyen végig tapintható. A promontorium erősen beszögell és alacsonyan áll. A portio vaginalis elsimult, a méhszáj szűkén ujjnyi, a burok ép. Élő magzat a terhesség végén f. k. fekvésben, a medencze bemenete felett mozgatható fejjel. Hőmérsék 37­4, pulsusok száma 100. Ritka gyönge fájások. A felvett jelen állapotból látható volt, hogy itt olyan fokú téraránytalanság van a magzat feje és a medencze között, a­mely a szülést per vias naturales a magzat életének épségében tartásával lehetetlenné teszi. Ezen III. fokban általánosan szűk lapos rachitikus medenczén keresztül a magzat fejét csakis meg­kisebbítve húzhatjuk ki. Tekintve azonban azt, hogy a medenc­e nemcsak az egyenes átmérő irányában, hanem a többi átmérők irányában is tetemesen megszűkült, előrelátható, hogy a fej megfúrása után az extractio bizonyára oly nehézségekbe fog üt­közni és a szülőutak oly fokú zúzódásával fog járni, a­mely az anyára nézve a mai viszonyok között rosszabb prognosist nyújt, mint a sectio caesarea, nem is tekintve azt, hogy a perforatioval a magzatot elveszítjük. Mindezeknél fogva a szülő nő beleegyezésével relativ indi­catio alapján a császármetszésre határoztuk el magunkat és azt másnap délelőtt, a midőn a méhszáj 2 ujjnyira kitágult, véghez is vittük. A szokásos desinfectio után, a szülőnő vízszintes elhelyez­­tetése mellett, a linea albán körülbelül 20 cm. hosszú metszést ejtünk, a melynek hosszabb fele a köldök fölé jut. Ezután ki­gördítjük a méh­et és a kassebb felső részét muzeux-bel provi­­sorice zárjuk. Most a funduson a tubák tapadási helye előtt l'/a cm.-nyire körülbelül 15 cm. hosszú harántul futó metszést ejtünk, a­mely a placentát közel a széléhez éri. A méhseb a met­szés után erősen tátong, a vérzés minimális annak daczára, hogy­­ a placentát értük és annak nagy felülete a méh faláról levált. A placenta szélénél megrepesztjük a burkokat és a magzatot jobb lábánál megragadva könnyen extraháljuk (a magzat kisebb fokú algid asphyxiában születik, a­melyből azonban 30 Schmitze-féle lóbálásra feléled és hangosan sír). Közvetlenül a magzat extrac­­tioja után a méh hirtelen retrahálódik, a placenta legnagyobb­­ része leválik és a méh sebéből kidudorodik; vérzés alig van. Most­­ még a méhhez tapadó placentarészletet leválasztjuk és a burkok­kal együtt eltávolítjuk. Ezután kisebb fokú atoniás vérzés mutat­kozik, a­mely azonban a méh dörzsölésére és forróvizes leöntésre hamar szűnik (csak az atoniás vérzés alatt tartotta a segéd ujjaival rövid ideig comprimálva a cervixet). E közben a méh összes rétegein áthatoló, körülbelül 7 catgut-varratot alkalmazunk és azok csomó­zása után néhány felszínes varratot helyezünk el. A most már jól retrahálódott méhet visszahelyezzük és föléje borítva a csepleszt, a hassebet az összes rétegeken áthatoló silkwormgut-varratokkal egyesítjük. A gyermekágy majdnem teljesen zavartalanul folyt le; csak egy ízben a 10-dik napon délután emelkedett fel a hőmérsék 38,4 fokra, a­nélkül azonban, hogy ennek okát megtaláltuk volna. A hasvarratokat még ugyanaz­nap távolítottuk el. A hasseb per primam egyesült. Miután a gyermekágyas még néhány délután subfebrilis volt, csak a 21-dik napon engedtük felkelni. A 26-dik napon gyógyultan hagyta el az intézetet. A gyermekágyast elbocsátása alkalmával megvizsgálva azt találtuk, hogy a hasseb hege 15 cm. hosszú és alsó vége 11 cm.-nyi távolságban van a symphysis felső szélétől. A kisökölnyi méh még a nagy medenc­ébe ér fel, fundusa 4 cm.-nyíre van a has­seb alsó zuga alatt, minden irányban szabadon mozgatható, a hasfallal, vagy hasüri szervekkel való összetapadása ki nem derít­hető, nem érzékeny ; a parametriumok szabadok. A megszületett magzat leány, 49'5 cm. hosszú, 3240 gr. súlyos és fejkerülete 34'7 cm. Érdekes nála, hogy ép burkok és a medencze bemenete felett szabadon mozgatható fej mellett, a fejen configuratiot találtunk. A homlok és nyakszirtcsont szélei a falcsontok alá a bal falcsont széle a jobb falcsont széle alá tolódott; a bal falcsont mérsékesen, de igen észrevehetőig lelapult. Elbocsátásakor, tehát a 26-dik napon a magzat súlya 3515 gr. volt; a bal falcsont lelapulása még kis mértékben látható. Ha most végig tekintünk a műtétei lefolyásán, arra a ta­pasztalatra jutunk, hogy mindazon előnyöket, a­melyeket Fritsch közleményében megemlít, megvalósítva látjuk ebben az esetben is. A hassebet még magasabban ejtettük meg, mint a­hogyan azt Fritsch tette. A metszésnek kétharmad része a köldök fölé és csak egyharmad része jutott a köldök alá, kezdete pedig a sym­physis felett 1­1 cm.-re van. A hasseb ezen magas elhelyezésének daczára a méh kigördítése sikerült, ellentétben G. Braun azon véleményével, hogy a hasseb magas elhelyezésekor a méhet nem lehet kigördíteni. A méh kigördítése után a hasüreg annyira el volt zárható, hogy abba semmi sem folyt be és így az teljesen tiszta maradt. A méhseb megejtésekor a vérzés kevés volt. A placenta levált része csaknem szárazon emelkedett ki a sebből és csak a magzat extractioja után volt annyi vérzés, mint a­mennyi a placentaris időszakban rendes körülmények között is szokott lenni, pedig a cervix ez alatt nem volt comprimálva. A később támadt kisebb fokú arom­ás vérzés egyáltalában nem hozható összefüg­gésbe a fundalis metszéssel, mert ilyen fokú arom­ás vérzést a méh gyors kiürítése alkalmával per vias naturales is gyakran tapasztalunk. A magzat extractioja rendkívül könnyű volt. A burokrepesz­­tés után a láb mintegy a kezünkbe esett és az extractiot a a retrahálódó méh is támogatta. Hogy a könnyű és gyors extrac­tio daczára a magzat mégis asphyxiában született, az annak tulaj­donítható, hogy a metszés a placentát érte. A méh a metszés körül hirtelen retrahálódva a placentát nagy felületen leválasz­totta és így a magzattól való hirtelen oxygen elvonás annál idő­­előtti légzést váltott ki. Az operatio alatt a szülönc vízszintes fekvésben volt. Véleményem szerint Trendelenburgban a magzat extractioja még könnyebb lett volna. A méh retractiojával a körülbelül 15 cm. hosszú méhseb 9—10 cm.-re rövidült meg, úgy hogy 7 mély és néhány felszínes varrat a sebszéleket pontosan egyesítette és a vérzést teljesen csillapította. Feltűnő volt, hogy a varrást a sebvonal irányánál fogva, a­mennyiben az a műtőre merőlegesen esett, nagyon kényelmesen lehetett végezni. A méhseb egyesítésére cumollal sterilizált catgut csomós varratokat használtunk, a­melyek a méh össszes rétegeit, tehát a deciduát is felkarolták. A cumollal teljesen megbízhatóan sterilizálható catgutot tartjuk erre a czélra a legalkalmasabb varróanyagnak. A catguttal a sebszéleket elég szorosan lehet összeilleszteni és felszívódása a sebszélek összetapadása után elég gyors. Selyemmel való egyesítésnél a sebszélek, főleg ha a var­ratok sűrűn fekü­sznek egymás mellett és erősen vannak meghúzva, necrotizálhatnak, de primaer infectio nélkül nem esnek szét.

Next