Orvosi Hetilap, 1904. szeptember (48. évfolyam, 36-39. szám)
1904-09-11 / 37. szám
1904. 37. sz.ORVOSI HETILAP TUDOMÁNYOS TÁRSULATOK ÉS EGYESÜLETEK. Tartalom: Királyi Magyar Természettudományi Társulat élettani szakosztálya. (115-dik ülés 1904. május 17-dikén.) 548. 1. — Közkórházi orvostársulat. (IX. bemutató ülés 1904. május 25-dikén.) 548. 1. Királyi Magyar Természettudományi Társulat élettani szakosztálya. (115-dik ülés 1904. május 17-dikén.) Lenhossék Mihály : „A neurofibrillumokról és a neurontanról“ czimen tart berkutatásos előadást Bevezetésül ismerteti a neurofibrillumok történetét, kezdve Remak kal, a tengelyszál felfedezőjével (1837), Schnitze Miksáig (1867), aki bár kétségtelenül inkább csak sejdítette vagy legfeljebb csak homályosan láthatta a neurofibrillumokat — miután azok feltüntetésére alkalmas módszerrel még nem rendelkezett, —, mégis a neurofibrillumokat nagyszabású elmélet alapjává tette. Újabb fordulatot jelent a neurofibriilumok történetében Apáthy (1897) és Bethe fellépése annyiban, hogy módszereikkel a neurofibriilumok létezését legalább gerinczteleneknél kétségtelenül kimutatták, bár ezen szerzők módszereinek sikeres alkalmazása jóformán a véletlenség játékától függ. Innen van, hogy mindenek szerint sokkal nagyobb haladást jelent e téren Cajal-nak legújabb módszere, mely gerinczeseknél és gerinczteleneknél egyaránt sikeresen alkalmazható ; a módszer kiváló előnye még, hogy jóformán biztosan eredményre vezet és a nyert képek is rendkívül tiszták és élesek. A módszer mindezen kiváló előnyei a neurofibrilumok történetében nyilván új korszaknak kezdetét jelentik. A módszer lényege a a fotográfiai eljárásból származik s abban áll, hogy a friss anyagból kis darabkákat argentum nitricum-oldatba helyezünk és néhány napig langyos melegben tartjuk; utána 1 — 2 napig pyrogallol- vagy hydrochinonoldatba tesszük, mely az ezüstöt redukálja. Az előadó által módosított utólagos aranychlorid-kezeléssel a készítmények tisztaságban és élességben jelentékenyen nyernek. Ezek után ismerteti a neurontan lényegét és sorra tárgyalja az ellene felmerült támadásokat. Elsősorban Apáthy nézetét, a neuropilemát, az „elementáris rácsozatot“ bírálja, mely gerinczteleneken nyert készítményeken alapszik. Előadó azonban kimutatja, hogy még ezeknél sem állhat fenn. Cajal módszerével nyert képek ugyanis, melyek nem állanak mögötte az Apáthy-féle képeknek, világosan mutatják, hogy csak fonatról van szó. Pontobdella belében leírt idegsejt anastomosisok sporadikus, nem typikus jelenséget képeznek. Apáthynak az a nézete, hogy a neurofibrillumoknak sehol sincs se kezdőtök, se végük, oly hypothesis, melynek nincs alapja; még kevesebb alapja van Apáthy neurogenetikai nézeteinek. Előadó áttér ezután a gerinczesekre s kimutatja, hogy a neurontan ellenségei itt is csak hypothesisekre támaszkodnak. A gerinczeseknél a dendritek a fibrillumkészítményekben, miként azt Bethe és Nissl is elismerik, szabadon végződnek. Az úgynevezett Golgi-recze az idegsejtek közül semmi esetre sem áll idegvégződésekből, hanem vagy glia-szövet (Apáthy-Held), vagy műtermék (Cajal). Nissl „nerveses Grau“-ja légből kapott fantazmogória, melynek tarthatatlanságát előadó oly készítményekkel mutatja ki az emberi agykéregben, hol a sejtek közt levő idegfonat rendkívüli sűrűségben mutatkozik. Ugyancsak készítmények bemutatásával bizonyítja az előadó az idegfejlődés alapján a His-féle neuroblast-tan helyességét. Végül a pathologiai szempontokat is kiemeli, ismertetve Déjétine újabb értekezését a neurontanról, melyekből kivilágtig az a fontos körülmény, hogy a neurontan nélkül tulajdonképen a mai pathologia már el sem lehet; ha a neurontan még nem léteznék, már tisztán pathologiai szempontok is követelnék felállítását. Detre László, Sellei Józseffel együtt végzett vizsgálatait adja elő „A sublimat véroldó hatása, különös tekintettel az immunitás törvényeire“ czímen. Eredményeik a következők: 1. A sublimat a vörösvérsejtmérgekhez tartozik, amennyiben bizonyos töménységű oldatai haemolysist hoznak létre; túlerős oldatok már fixálják a vérsejteket, igen gyöngék csak részben vagy nem oldják. A két véglet között van a sublimat „oldási zónája“, melynek nagyságát a felső és alsó határtiter szabja meg. 2. Az oldás erőssége az idővel, a hőfokkal arányos. 37°-on 5 óra, 45°-on 1 óra az alkalmas észlelési idő. Egyazon idő és hőfok mellett a hatás az oldási zónán belül a töménységgel arányos. 3. A véroldást lappangási idő előzi meg, amely a hőfokkal és töménységgel fordítva arányos. 4. Normális egyének határűzetei megközelítőleg állandók. Syphilises egyének látszólag nagyobb ingadozásokat mutatnak, kivált ha higanykezelésben részesülnek. 5. A vérsavójuktól megfosztott vörösvérsejtekre nézve a sublimat oldó litere alacsonyabban fekszik a natív vérnél, aminek oka az a védő hatás, amelyet a serum a méreg ellenében kifejt. 6. A serum quantitative is kimutatható módon védi a vörösvérsejteket; több méreg hatástalanítására több serum szükséges. 7. A serum védőhatása erősen thermostabil, csak 80°-on felüli hevítésre pusztul el; az előálló fehérjealvadék nem véd. 8. Aetherrel vagy chloroformmal való kezelés megfosztja a serimot védő erejétől; az aetheres kivonat védő tulajdonságokat nyer. A serum védő hatása tehát aetherben és chloroformban oldható, sublimatot lekötő védőanyagok útján jön létre, amelyek párhuzamba hozhatók az Overton-féle lipoidokkal. 9. A vérsejtek oldata a seruméhoz hasonló, csakhogy sokkal erősebb védőhatással bír, amelynek törvényei a serum védőhatásának törvényeivel egyezők. A vérsejtek belsejében is hasonló, sublimatot lekötő „lipoid“-anyagok foglaltatnak, amelyek a méreg hatástalanná tévesében szerepelhetnek. E feltevés annál is valószínűbb, minthogy a vérsavó védőképessége, más szóval sublimat feketőképessége nagyjában arányos a vérsejt érzékenységével. 10. A lecithinnek aetheres vagy chloroformos oldatával összerázott sublimat-oldat vérmérgező hatásának egy részét elveszíti; az eltűnt sublimat a lecithinnel lép kapcsolatba, amikor is talán chemiai vegyidet („sublimat-lecithid“ ?) képződik. Tekintve a lecithinnek a sublimat iránt való jelentékeny aviditását egyrészt, másrészt pedig azon körülményt, hogy a minden élő sejtben előforduló lecithin a lipoidoknak legjelentékenyebb részét alkotja, jelen vizsgálataink nyomán nem zárkózhatunk el azon feltevés elől, hogy a sublimannak haemolysises hatását az élő vérsejtben is a lecithin-csoport közvetíti. Közkórházi orvostársulat. (IX. bemutató ülés 1904. május hó 25-dikén.) Elnök : Schwarcz Artur. Jegyző : Feldmann Ignácz. (Folyt.) A beteg 1904. február 28-dikán operativ beavatkozás czéljából Janny tanár osztályára tétetett át, hol márczius 4-dikén a bemutató plasticát végzett rajta a homlokról vett lebenynyel, egy időben ugyanazon lebenyből képezve orrszárnyakat és a septum nasit. A sebszélek per primum egyesültek. A homloki anyaghiány pótlására bemutató a Thirsch-féle bőr-transplantatiót használta, mi azonban többszörös kísérlete daczára sem sikerült s így az anyaghiány pótlását végre is a rendes hámosodásra bízta. A beteg 1904. május 6-dikán gyógyultan hagyta el a kórházat. Tuberculosus vese exstirpálásának esete. Szakách István: Bemutató előadja a hólyag- és vesebántalmak irodalmának történetét, a múlt század végétől kezdve, majd áttér Pasteur, Traube, Kohn, Müller theoriáira, ismerteti Musculus harczát Kohnnal, Roosing Thorkild felosztását közli. Sorozatosan, idő szerint ismerteti, mily módon tisztázódtak a nézetek a helling- és vesebántalmak kórokainak felállításánál, kiindulva a múlt század ama feltevéséből, hogy a cystitis az ammoniakális vizelet következménye, azaz egy vegyi folyamat, mely az oxygennek a vizeletben levő nyákra gyakorolt hatásából jön létre. Ezek után chronologiai sorrendben a mai felosztást közölve, esetére tér: K. A., 29 éves, földmíves neje, 1904. február 9-dikén vétette fel magát a szer. István-közkórház belgyógyászati osztályára, honnét 1904. február hó 12-dikén baloldali tuberculotikus vesegyuladás diagnosisával Janny tanár osztályára tétetett át operatio végett. Február 15-dikén végzett próbapunctionál a kóros veséből bűzös, túrós, pépszerű massát nyerve, február 24-dikén a jobb vese állapotának meghatározása végett Illyés cystoskopizálást, majd pedig ureterkatheterizálást végez oly módon, hogy külön gyűjti a jobb vese váladékát s ezáltal a hólyagból csakis a kóros vese váladékát nyeri. A vizsgálat eredménye a következő : A közepesen fejlett, elég jól táplált nőbeteg, kinek baja fél év óta áll fenn, hólyagkapacitása 80 cm 3. Vizelet törmelékes, igen sokszor kell szűrni, hogy feltisztuljon. Cystoskopizálásnál a jobboldali ureter nyákhártyája erősen kiemelkedő dombon ül, belőle időnként tiszta vizelet ürül, a baloldali ureter nyákhártyája nem látható, helyén egy elmosódott szélű, piszkos, szürkés, czafatos, vérzékeny fekély látható. A hólyag nyákhártyája mindenütt erősen duzzadt, pedemás, egyenletesen belövelt. A jobb ureterbe katétert tolnak fel a vesemedencéig, s belőle kissé zavaros vizelet ürül. Fagypont 140. A zavarodás melegítésre eltűnik, górcső alatt egy pár vörösvérsejt és lapos hámsejt látható. A többszörösen szűrt vizeletben kevés renális albumen mutatható ki. Phloridzin-injectio után fél órával a jobb veséből kiürülő vizeletben sok czukor van. A bal uretéren semmi sem jön. Mindezek alapján egy nephritis tuberculosa caseosa lat. sin. jelenlétét vették fel s miután a vizelet-vizsgálatból kitűnt az, hogy a jobb vese teljesen ép, indikáltnak tartották az operatív beavatkozást, mit Janny tanár engedelmével bemutató végzett 1904. február 26-dikán Ludeck- és chloroform combináit narcosisban. A beteg kellő előkészítése után a kóros rész feltárására az előadó a ferde lumbal metszést használta, kiindulva a XII. bordától, előrehaladva a spina ant. sup. irányában 12—15 cm. hosszúságban rétegek szerint, szem előtt tartva mindenütt a szövetek kímélését, élesen. A 548