Orvosi Hetilap, 1904. szeptember (48. évfolyam, 36-39. szám)

1904-09-11 / 37. szám

1904. 37. sz.­OR­V­O­SI HETILAP TUDOMÁNYOS TÁRSULATOK ÉS EGYESÜLETEK. Tartalom: Királyi Magyar Természettudományi Társulat élettani szakosztálya. (115-dik ülés 1904. május 17-dikén.) 548. 1. — Közkórházi orvostársulat. (IX. bemutató ülés 1904. május 25-dikén.) 548. 1. Királyi Magyar Természettudományi Társulat élettani szakosztálya. (115-dik ü­lés 1904. május 17-dikén.) Lenhossék Mihály : „A neurofibrillumokról és a neurontanról“ czimen tart berkutatásos előadást Bevezetésül ismerteti a neurofibrillumok történetét, kezdve Remak­ kal, a tengelyszál felfedezőjével (1837), Schnitze Miksá­ig (1867), a­ki bár kétségtelenül inkább csak sejdítette vagy legfeljebb csak homályosan láthatta a neurofibrillumok­at — miután azok feltüntetésére alkalmas módszerrel még nem rendelkezett, —, még­is a neurofibrillumokat nagyszabású elmélet alapjává tette. Újabb fordulatot jelent a neurofibriilumok történetében Apáthy (1897) és Bethe fellépése annyiban, hogy módszereikkel a neurofibriilumok létezését legalább gerinczteleneknél kétségtelenül kimutatták, bár ezen szerzők módszereinek sikeres alkalmazása jóformán a véletlenség játékától függ. Innen van, hogy mindenek szerint sokkal nagyobb haladást jelent e téren Cajal-nak legújabb módszere, mely gerinczesek­­nél és gerinczteleneknél egyaránt sikeresen alkalmazható ; a módszer kiváló előnye még, hogy jóformán biztosan eredményre vezet és a nyert képek is rendkívül tiszták és élesek. A módszer mindezen kiváló előnyei a neurofibri­lumok történe­tében nyilván új korszaknak kezdetét jelentik. A módszer lényege a a fotográfiai eljárásból származik s abban áll, hogy a friss anyagból kis darabkákat argentum nitricum-oldatba helyezünk és néhány napig langyos melegben tartjuk; utána 1 — 2 napig pyrogallol- vagy hydrochinon­­oldatba tes­­szük, mely az ezüstöt redukálja. Az előadó által módosított utólagos aranychlorid-kezeléssel a készítmények tisztaságban és éles­ségben jelentékenyen nyernek. Ezek után ismerteti a neurontan lényegét és sorra tárgyalja az ellene felmerült támadásokat. Első­sorban Apáthy nézetét, a neuropilemát, az „elementáris rácsozatot“ bírálja, mely gerincz­­teleneken nyert készítményeken alapszik. Előadó azonban kimutatja, hogy még ezeknél sem állhat fenn. Cajal módszerével nyert képek ugyanis, melyek nem állanak mögötte az Apáthy-féle képeknek, világosan mutatják, hogy csak fonatról van szó. Pontobdella belében leírt idegsejt anastomosisok sporadikus, nem typikus jelenséget képeznek. Apáthynak az a nézete, hogy a neurofibrillumoknak sehol sincs se kezdőtök, se végük, oly hypothesis, melynek nincs alapja; még keve­sebb alapja van Apáthy neurogenetikai nézeteinek. Előadó áttér ezután a gerinczesekre s kimutatja, hogy a neu­rontan ellenségei itt is csak hypothesisekre támaszkodnak. A gerincze­­seknél a dendritek a fibrillumkészítményekben, miként azt Bethe és Nissl is elismerik, szabadon végződnek. Az úgynevezett Golgi-recze az idegsejtek közül semmi esetre sem áll idegvégződésekből, hanem vagy glia-szövet (Apáthy-Held), vagy műtermék (Cajal). Nissl „nerveses Grau“-ja légből kapott fantazmogória, melynek tarthatatlan­ságát előadó oly készítményekkel mutatja ki az emberi agykéregben, hol a sejtek közt levő idegfonat rendkívüli sűrűségben mutatkozik. Ugyancsak készítmények bemutatásával bizonyítja az előadó az ideg­­fejlődés alapján a His-féle neuroblast-tan helyességét. Végül a patholo­­giai szempontokat is kiemeli, ismertetve Déjétine újabb értekezését a neurontanról, melyekből kivilágtig az a fontos körülmény, hogy a neurontan nélkül tulajdonképen a mai pathologia már el sem lehet; ha a neurontan még nem léteznék, már tisztán pathologiai szempon­tok is követelnék felállítását. Detre László, Sellei Józseffel együtt végzett vizsgálatait adja elő „A sublimat véroldó hatása, különös tekintettel az immunitás törvényeire“ czímen. Eredményeik a következők: 1. A sublimat a vörösvérsejtmérgekhez tartozik, a­mennyiben bizonyos töménységű oldatai haemolysist hoznak létre; túlerős oldatok már fixálják a vérsejteket, igen gyöngék csak részben vagy nem oldják. A két véglet között van a sublimat „oldási zónája“, melynek nagyságát a felső és alsó határtiter szabja meg. 2. Az oldás erőssége az idővel, a hőfokkal arányos. 37°-on 5 óra, 45°-on 1 óra az alkalmas észlelési idő. Egyazon idő és hőfok mellett a hatás az oldási zónán belül a töménységgel arányos. 3. A véroldást lappangási idő előzi meg, a­mely a hőfokkal és töménységgel fordítva arányos. 4. Normális egyének határű­zetei megközelítőleg állandók. Syphilises egyének látszólag nagyobb ingadozásokat mutatnak, kivált ha higanykezelésben részesülnek. 5. A vérsavójuktól megfosztott vörösvérsejtekre nézve a sublimat oldó litere alacsonyabban fekszik a natív vérnél, a­minek oka az a védő hatás, a­melyet a serum a méreg ellenében kifejt. 6. A serum quantitative is kimutatható módon védi a vörös­­vérsejteket; több méreg hatástalanítására több serum szükséges. 7. A serum védőhatása erősen thermostabil, csak 80°-on felüli hevítésre pusztul el; az előálló fehérjealvadék nem véd. 8. Aetherrel vagy chloroformmal való kezelés megfosztja a serimot védő erejétől; az aetheres kivonat védő tulajdonságokat nyer. A serum védő hatása tehát aetherben és chloroformban oldható, sublimatot lekötő védőanyagok útján jön létre, a­melyek párhuzamba hozhatók az Overton-féle lipoidokkal. 9. A vérsejtek oldata a seruméhoz hasonló, csakhogy sokkal erősebb védőhatással bír, a­melynek törvényei a serum védőhatásának törvényeivel egyezők. A vérsejtek belsejében is hasonló, sublimatot lekötő „lipoid“-anyagok foglaltatnak, a­melyek a méreg hatástalanná tévesében szerepelhetnek. E feltevés annál is valószínűbb, minthogy a vérsavó védőképessége, más szóval sublimat feketőképessége nagyjában arányos a vérsejt érzékenységével. 10. A lecithinnek aetheres vagy chloroformos oldatával össze­rázott sublimat-oldat vérmérgező hatásának egy részét elveszíti; az eltűnt sublimat a lecithinnel lép kapcsolatba, a­mikor is talán chemiai vegyidet („sublimat-lecithid“ ?) képződik. Tekintve a lecithinnek a sublimat iránt való jelentékeny aviditását egyrészt, másrészt pedig azon körülményt, hogy a minden élő sejtben előforduló lecithin a lipoidoknak legjelentékenyebb részét alkotja, jelen vizsgálataink nyomán nem zárkózhatunk el azon feltevés elől, hogy a sublimannak haemolysises hatását az élő vérsejtben is a lecithin-csoport közvetíti. Közkórházi orvostársulat. (IX. bemutató ülés 1904. május hó 25-dikén.) Elnök : Schwarcz Artur. Jegyző : Feldmann Ignácz. (Folyt.) A beteg 1904. február 28-dikán operativ beavatkozás czéljából Janny tanár osztályára tétetett át, hol márczius 4-dikén a bemutató plasticát végzett rajta a homlokról vett lebenynyel, egy időben ugyan­azon lebenyből képezve orrszárnyakat és a septum nasit. A sebszélek per primum egyesültek. A homloki anyaghiány pót­lására bemutató a Thirsch-féle bőr-transplantatiót használta, mi azonban többszörös kísérlete daczára sem sikerült s így az anyaghiány pótlását végre is a rendes hámosodásra bízta. A beteg 1904. május 6-dikán gyógyultan hagyta el a kórházat. Tuberculosus vese exstirpálásának esete. Szakách István: Bemutató előadja a hólyag- és vesebántalmak irodalmának történetét, a múlt század végétől kezdve, majd áttér Pasteur, Traube, Kohn, Müller theoriáira, ismerteti Musculus harczát Kohnnal, Roosing Thorkild felosztását közli. Sorozatosan, idő szerint ismerteti, mily módon tisztázódtak a né­zetek a h­elling- és vesebántalmak kórokainak felállításánál, kiindulva a múlt század ama feltevéséből, hogy a cystitis az ammoniakális vizelet következménye, azaz egy vegyi folyamat, mely az oxygennek a vizelet­ben levő nyákra gyakorolt hatásából jön létre. Ezek után chronologiai sorrendben a mai felosztást közölve, ese­tére tér: K. A., 29 éves, földmíves neje, 1904. február 9-dikén vétette fel magát a szer.­ István-közkórház belgyógyászati osztályára, honnét 1904. február hó 12-dikén baloldali tuberculotikus vesegyuladás diagnosisával Janny tanár osztályára tétetett át operatio végett. Február 15-dikén végzett próbapunctionál a kóros veséből bűzös, túrós, pépszerű massát nyerve, február 24-dikén a jobb vese állapotának meghatározása végett Illyés cystoskopizálást, majd pedig ureterkath­eterizálást végez oly mó­don, hogy külön gyűjti a jobb vese váladékát s ez­által a hólyagból csakis a kóros vese váladékát nyeri. A vizsgálat eredménye a következő : A közepesen fejlett, elég jól táplált nőbeteg, kinek baja fél év óta áll fenn, hólyagkapacitása 80 cm 3. Vizelet törmelékes, igen sokszor kell szűrni, hogy feltisztuljon. Cystoskopizálásnál a jobboldali ureter nyákhártyája erősen kiemelkedő dombon ül, belőle időnként tiszta vi­zelet ürül, a baloldali ureter nyákhártyája nem látható, helyén egy elmosódott szélű, piszkos, szürkés, czafatos, vérzékeny fekély látható. A hólyag nyákhártyája mindenütt erősen duzzadt, pedemás, egyenle­tesen belövelt. A jobb ureterbe katétert tolnak fel a vesemeden­­c­éig, s belőle kissé zavaros vizelet ürül. Fagypont 140. A zavarodás melegítésre eltűnik, górcső alatt egy pár vörösvérsejt és lapos hámsejt látható. A többszörösen szűrt vizeletben kevés renális albumen mutat­ható ki. Phloridzin-injectio után fél órával a jobb veséből kiürülő vize­letben sok czukor van. A bal uretéren semmi sem jön. Mindezek alapján egy nephritis tuberculosa caseosa lat. sin. je­lenlétét vették fel s miután a vizelet-vizsgálatból kitűnt az, hogy a jobb vese teljesen ép, indikáltnak tartották az operatív beavatkozást, mit Janny tanár engedelmével bemutató végzett 1904. február 26-dikán Ludeck- és chloroform combináit narcosisban. A beteg kellő előkészítése után a kóros rész feltárására az elő­adó a ferde lumbal metszést használta, kiindulva a XII. bordától, előre­haladva a spina ant. sup. irányában 12—15 cm. hosszúságban rétegek szerint, szem előtt tartva mindenütt a szövetek kímélését, élesen. A 548

Next