Orvosi Hetilap, 1912. augusztus (56. évfolyam, 31-34. szám)
1912-08-11 / 32. szám
1912. 32. sz ORVOSI HETILAP 601 IV. táblázat. 17-es számú (pp.), 24-as számú (praec.), 11-es számú (norm.) nyulak vérsavóinak haemolysises hatása colloid kovasav (1°Iq) hozzáadása után. V. táblázat. 14-es számú (pp.), 20-as számú (praec.), 12-es számú (norm.) nyulak serumainak viselkedése homolog vörös vértesteikkel szemben kéneső-injectio után. 1117. számú nyúl vérsavója Paralysises 1 vörös vértest 5%-os susp. l°/o colloid kovasav Eredmény 2 órai thermost. 23. számú nyúlj vérsavója Praecoxos vörös vértest 5°/o-os susp. Eredmény 2 órai thermost. 1---------------------11. számú nyúl vérsavója Norm. embervörösvértest 5°/0-os susp. Eredmény 2 órai thermost. kovasav nélkül kovasavval kovasav nélkül kovasavval kovasav nélkül kovasavval 0 lem3 0-2 „ 0-3 „ CH „ P5cm3 1-5 „ 1-5 „ 15 „ 0'1 cm3 03 „ OS „ 0-8 „ nincs oldás nyomokban alig oldás igen gyenge igen gyenge gyenge elég erős erős 0'1 cm3 0-2 „ 03 „ 0-4 „ 1'5cm3 1-5 „ 1-5 „ 1-5 „ gyenge gyenge elég erős erős gyenge elég erős erős majdnem compl. 0' 1 cm3 0-2 „ 0-3 „ 0-4 „ 1‘5 cm3 1-5 „ 1-5 „ P5 „ igen halv. gyenge gyenge elég erős gyenge elég erős elég erős erős 14. számú nyúl vérsavója Paralysises vörös vértest 5%-os susp. Eredmény 20. számú nyúl vérsavója Praecoxos vörös vértest 5%-os susp. Eredmény 12. számú nyúl vérsavója Norm. embervörösvértest 5%-os susp. Eredmény kéneső-injectio előtt kéneső-injectio után kéneső-injectio előtt kéneső-injectio után kéneső-injectio előtt kéneső-injectio után 01 cm3l'5cm3 nincs oldás nincs oldás 01 cm3l-5cm3 igen gyenge igen gyenge 01 cm3 15 cm3 nincs oldás nincs oldás 0'2 „ 1-5 „ alig oldás alig oldás 0-2 „ 15 „ gyenge gyenge 0-2 „ 1-5 „ nyomokban nyomokban 0-3 „ 1-5 „ igen gyenge oldigen gyenge old OS „1-5 „ elég erős elég erős 0-3 „ 1-5 „ igen gyenge igen gyenge 0-4 „ 15 „ igen gyenge oldigen gyenge old 0-4 „ 15 „ erős erős 0-4 „1-5 „ gyenge gyenge zásában elég kritikát nem gyakorolnak, részben functionális neurosisoknak testi tüneteit ilyenekre akarják visszavezetni, mégis bizonyosak vagyunk abban, hogy a magasabb reflexívek és a hozzájuk tartozó centrumok nemcsak a psychének és ezzel együtt a psychomotoros és sensoriumos functióknak székhelyei, hanem az összes testszervekre, azoknak működésére nagy befolyást gyakorolhatnak. Ettől eltekintve, tekintélyes szerzők, így elsősorban Kraepelin a paralysisre vonatkozólag azon az állásponton van, hogy az, nem részletezve itt az okokat, végeredményben egy általános táplálkozási zavar: „Bei der die Hirnerkrankung zwar die wichtigste und auffallendste, aber doch nur eine Teilerscheinung bildet (Kraepelin: Psychiatrie, 1910). Felhozza erre érvül elsősorban az autointoxicatióknak tüneti hasonlóságát, továbbá a belső szervek anatómiai elváltozását (dúczsejtelváltozásokat stb.). De akár a még a szervezetben keringő luesvirus (lásd Kraepelin névtelen orvosát, aki a syphilisvirussal beoltott betegen primaer sclerosist egy esetben sem tudott előidézni), akár ilyen autointoxicatiónak termékei vannak jelen, azoknak a nyúl vörös vértestjeire kifejtett káros hatása a fenti értelemben önként adódik, épp úgy, mint az azoknak egész szervezetére kifejtett hatás (l. fent a súly veszteséget, melyet pp.és betegek seruma a nyulakon előidézett: dyskrasiás állapot [?]). A dementia praecox pathogenesisére ma is legáltalánosabban elfogadott nézet, hogy az ivarmirigyek belső secretiójának zavara (Krapelin), Lechner tanár szerint túlműködése forog fenn. Újabban többen a glandula thyreoideát ugyanilyen értelemben szerepeltetik és vannak, akik ilyen irányú kezelésnek igen jó hatásáról referálnak (pl. Levison, Berkeley, Judin stb.). Itt kell megemlítenünk Lechner tanárnak nem közölt észleleteit a thyreoideamegnagyobbodásról katatoniás rohamok kapcsán. E mellett praecoxnál az is számba jön, hogy az izomzat hyperkinetikus és hypotoniás állapotai nagy esések között váltakoznak. Tudjuk pedig, hogy az izomzat az oxydatiós folyamatok fő székhelye és hogy a szervezet víztartalmára milyen fontos befolyást gyakorol. Ez utóbbi tényezőknek zavarából önként következik, hogy a szervezet chemiai coordinatiója praecoxos betegeken súlyosan szenved. Az anyagcserének ilyen zavara esetén autointoxicatiós termékek kerülhetnek be (másodlagosan) a vérpályába, másrészt az említett megzavart belső secretiónak termékei (elsődlegesen) is, melyek együttvéve, vagy külön-külön a vér sejtes elemeire is befolyást gyakorolnak. Azoknak izgató hatására vezethető vissza minden valószínűség szerint a sokak által észlelt hyperleukocytosis és lymphocytosis stb. praecoxban. Szerintünk ugyanezen anyagok ingereket repraesentálnak állandóan a vörös vértestekre nézve is, olyan értelemben, hogyaz Ehrlich-iskola tanai szerint) azokat fokozott receptorképzésre serkentik. Ezekben látjuk magyarázatát az általunk talált különbségeknek a paralysises és praecoxos vérsavó között. Ezen különbségektől biztos jövőt remélünk elsősorban azon kétes esetekben, amidőn a diagnosis a paralysis és praecox között ingadozik, ami nem is olyan ritka eset (lásd Kraepelin: Psychiatrie, 1910), és amikor sokszor bele kell nyugodnunk teljes tehetetlenségünkbe; másrészt az általunk inaugurált reactióban, annak differentialis diagnosis czéljaira való kidolgozása után, biztos alapot látunk a két betegségnek különálló felismerésére is. . Mindenesetre e téren még kiegészítő vizsgálatra van szükség. Főképp a lueses és a többi elmebajokra, valamint a functionalis neurosisra nézve kell kiterjeszteni a vizsgálatokat; különösen szóba jön érthető okokból majd a mania és ameniia is. Reméljük azonban, hogy ezek is — mint az eddigiek kivétel nélkül — csak megerősíteni fognak bennünket reactiónk diagnostikai czélból való alkalmazhatóságába vetett hitünkben. Vizsgálataink eredményét röviden a következőkben foglalhatjuk össze: 1. A paralysisesek serumával történt nyúloltások állandóan 200—500 gr. súlyveszteségre vezettek. 2. Praecoxban 2 esetben ilyen oltásokra súlyos nephritis állt elő, paralysisben egy esetben sem. 3. Keratitist, pneumoniát egy esetben sem találtunk. 4. A serumok ellen immunizált nyúlvérsavók haemolysises hatását immun haemolysinek okozzák. 5. Az antigénül szolgáló stromareceptorok a paralysisesek vérsavójában igen kevés mennyiségben vagy moleculárisan megváltozva foglaltatnak, míg a praecoxosok vérsavója haemolysin-antigénekben gazdag. 6. Agglutininek, praecipitinek, fehérje-antitestek, lipoidok