Orvosi Hetilap, 1912. augusztus (56. évfolyam, 31-34. szám)

1912-08-11 / 32. szám

602 ORVOSI HETILAP 1912. 32. Az antiisolysinek szerepe a haemolysises hatás erősségének fenti differentiáiban teljes joggal kizárható. 7. A colloid kovasav az immun haemolysinhatást in vitro bizonyos mértékig pótolni tudja. 8. Sublimattal (mint vérméreggel) szemben a paralysi­­sesek vérsavójával oltott nyulak vörös vértestjei lecsökkent, a praecoxossal oltottakéi fokozott resistentiát mutatnak. 9. Lecithin- és kénesochlorid-befecskendezések az im­­munvérsavók haemalysises hatását semmi irányban sem be­folyásolják. * * * Végül nem mulaszthatjuk el, hogy Lechner Károly tanár úrnak hálás köszönetünket ne nyilvánítsuk támogatásáért és meleg érdeklődéséért, a melylyel munkánk elkészülését lehe­tővé tette. Irodalom. Citron: Medizinische Klinik, 1908, 3. sz. — Citron: Berliner klinische Wochenschrift, 1908 november 19. — Citron: Kraus- Levaditi: Handbuch der Immunit. Forschung 1910, 11. kötet. — L. Dun ton: The cyclic form of dem. praec. The americ. Journal of Insanity, 66. 465. 1910. — Düngern und Coca: Biochemische Zeitschrift, XIII. — Fenyvessy B : Magyar Orvosi Archivum, 1910, 154. lap. — Hoppe- Seyler: Phys-path.-chemische Analyse, 1909. — Ai. Kaufmann : Beiträge zur Pathol, des Stoffwechsels bei Psychosen, I., II., és 111. rész. - Kentzler Gy : Magyar Orvosi Archivum, 1911, 2. füzet. — Királyfi G.: Magyar Orvosi Archivum, 1910, 270 oldal. — Kraepelin: Psychiatrie, 19 4. 1909 és 1910. — E. Meyer: Die Ursachen der Geisteskrankheiten, 1907. — Molnár B : Magyar Orvosi Archivum, 1910, 1. és 6. füzet. — Peritz: Berliner klinische Wochenschrift, 1908, 2. sz. — E. Pick : Dar­­stell. d. Antigéné mit chem. und plup. Method. Kraus-Levaditi, 1908, I. kötet. — Porges und Meyer: Berliner kilnische Wochenschrift, 1907, 51. szám és 1908, 15. szám. — Porges: Ueber Kolloide und Lipoide in ihrer Beziehung zur Immunitätsiehre. Kraus-Levaditi, II. köt E. Ranzi: Serumreaktion bei malignen Tumoren. Ugyanott. — Rusznyák: Magyar Orvosi Archivum, 1911, 2 és 5. füzet. — Sachs-, Antigene tierischen Ursprungs, Haemolys und Zytotoxine des Blutserums (Kraus-Levaditi: Handbuch der Imm -Forschung). — Siebert-Mironescu: Deutsche med. Wechenschrift, 1911,45. szám. — Than Károly: Kísérleti chemia elemei, 2. kötet, 1906. — Urstein: Die Dementia praecox und ihre Stell, etc., 1909. — Wassermann und Citron: Zeitschrift für exp. Pathologie und Therapie, 1907, IV. kötet. —- Wassermann : Wiener klinische Wochen­schrift 1908, 21. sz. — Weil und Braun: Wiener klin. Wochenschrift, 1908, 2. sz. — O. Weisz: Pfügers Archiv, 1896, 65. kötet. IRODALOM-SZEMLE. Könyvismertetés. E. Villiger: Gehirn- und Rückenmark. Leitfaden für das Studium der Morphologie und des Faserverlaufes. 2. Auflage. Leipzig, W. Engelmann. E könyv első kiadását annak idején ismertettem lapunk­ban. Az első kiadásban lehető röviden volt összefoglalva a középponti idegrendszer szerkezetéből annyi, a­mennyinek ismerete a mélyebb behatolás előtt okvetlen szükséges. Nem lehet képzelni jobb vezérfonalat e tárgyban olyanok számára, a­kik azt meg akarják tanulni és a­kiknek eleinte a sok rész­let inkább akadály az általános áttekintésben. A második kiadás jelentősen bővült az elsőhöz képest, de nem annyira a tárgy tágításával, hanem azáltal, hogy a mikroskopi metszetek után készült rajzok szaporodtak a sémás ábrák mellett. Ezáltal ugyancsak nyert a munka, melyet ez alakjában épp oly mele­gen ajánlunk az érdeklődőknek, mint a­mennyire azt az első kiadás alkalmával tettük. Kollarits Jenő dr. S. Erben: Diagnose der Simulation nervöser Symptome. Ein Lehrbuch für den Praktiker. Berlin und Wien, Urban und Schwarzenberg, 1912. A szerző nem csupán azon fogásokat tárgyalja, melyek­kel a simulans több-kevesebb sikerrel közvetlenül leleplezhető, hanem a fősúlyt a megkülönböztető diagnostikai fejtegetésekre helyezi. A simulatióval szemben t. i. leghatalmasabb fegyve­rünk a természetes kórképek és tünetek minél finomabb és pontosabb ismerete, melyekkel szemben az akarattal előidé­zett elváltozások mesterkéltsége csakhamar kitűnik. Ily szem­pontból végigmegy a szerző az idegrendszer egész tünettanán s különös gonddal s nagy tapasztalattal tárgyalja azon tüne­teket, melyek utánzása a praxisban gyakran fordul elő; sok helyen saját vizsgálatai is érvényesülnek. Tömörség és szá­mos jó ábra is elősegíti a kis könyv használhatóságát. L. Lapszemle. Gyógyszertan. Narcophin. Ismeretes, hogy az ópium több tekintetben előnyösebb hatású, mint a morphium. Straub (Freiburg) meg­figyelése szerint ez onnan ered, hogy az ópiumban a mor­phium hatását az egymagában úgyszólván hatástalan narco­­tin fokozza. Ennek megfelelően az találta, hogy a morphium egyenlő mennyiségű narcotinnal együtt adva, az ópiumhoz hasonló hatást fejt ki. Iparkodott tehát a morphiumot a nar­cotinnal állandó összetételű vegyületté összekapcsolni. így született meg a narcophin (narcotin-morphin-meconat), a­melynek a narcosisos hatása is nagyobb, mint a morphium é­s a légzés­központot is kevésbé befolyásolja. A breslaui egye­tem belklinikáján Zehbe által végzett vizsgálódások szerint a narcophin nagyon jól hat, e­mellett a morphium ismeretes kellemetlen mellékhatásai nem mutatkoznak a használata után. Adható oldatban (15—30 csepp a 3%-os oldatból), porban vagy a bőr alá (1 cm 3 3°/0-os oldat megfelel 1 centigramm morphiumnak). Ez az utóbbi alkalmazásm­ód különösen akkor ajánlható, a­mikor gyors hatást akarunk elérni; a hatás ugyanis ilyenkor 15 percz múlva beáll, míg por os adva, csak 3/4—1 óra múlva. Schlimpert docens a freiburgi egye­tem nőbeteg-klinikáján próbálta ki a narcophint. Kiemeli erős narcosisos erejét, hosszan tartó hatását, veszélytelenségét és azt, hogy a lélekzést csak nagyon kevéssé befolyásolja. Némi hátránya, hogy narcosisos hatása valamivel később áll be, mint a morphiumé. Scopolaminnal kombinálva is nagyon jó szolgálatokat tesz mint előkészítő narcoticum műtevésekkor. (Münchener med. Wochenschrift, 1912, 28. sz.) Belorvostan. A scarlatina serumtherapiájához szolgáltat adatokat Reiss és Jungmann. Vörhenyből üdülőkből betegségük 18.—24. napján vették a vért, a­melyből centrifugálással savót készítettek. Legalább 3 betegtől eredő ilyen savót azután összekevertek és kevés phenol hozzáadásával konzerválták. Ebből a kevert savóból 11 súlyos esetben 40—110 cm 3-t fecskendeztek be intravénásan. A 11 eset közül csak egy vég­ződött halálosan; ebben az esetben a befecskendezés csak a 7. napon történt; a halál 14 nap múlva streptococcus­ sepsis folytán következett be. A többi 10 esetben a befecskendezés hatása nagyon feltűnő volt, a­mennyiben a hőmérsék már 2—4 óra elteltével esni kezdett és 9—14 óra alatt 23—3’4°­­kal csökkent; egyidejűleg az érverés szaporasága is csökkent, az általános állapot feltűnően javult, a somnolentia és a deli­rium megszűnt. Néhány esetben közvetlenül a serum befecs­kendezése után mérsékelt hőemelkedés, egy esetben pedig rázóhideg állott be. (Deutsches Archiv für klin. Medizin, 106. kötet, 70. lap.) Sebészet. A primaer tüdődaganatok korai diagnosisáról érteke­zik A. Ephraim. A Röntgen-eljárás tagadhatatlanul tetemesen előmozdította a tüdődaganatoknak intra vitam felismerését, de a kép csupán az alakot és nagyságot szabja meg, a daganat természetére vonatkozólag nem nyújthat támpontot. A Röntgen­­diagnosis továbbá csak nagyon előrehaladott esetekben jöhet számba, már­pedig lényeges a daganatnak minél korábbi felismerése. A szerző szerint ezen módszer hiányos volta annál inkább érezhető, mivel a tüdődaganatok gyakorisága szerinte sokkal nagyobb, mint általában felveszik. A szerzők megegyeznek abban, hogy a tüdődaganatok, különösen a carci­­nomák túlnyomó számban a bronchusokból indulnak ki; a bonczolás-leletek szerint egészen rendszeresen a két főtüdőcső

Next