Orvosi Hetilap, 1918. november (62. évfolyam, 44-47. szám)

1918-11-17 / 46. szám

1918. 46. sz. ORVOSI HETILAP megbetegedését úgyszólván csak előkészíti azáltal, hogy mint az utász az utat egyengeti a légutak saprophytái számára. (Dietrich: Deutsche med. Wochenschrift, 1918. 31. szám.) Hasonlóan nyilatkozik Lubarsch is a Bérl. med. Gesellsch, 1918 július 24 -i gyűlésén. Sőt bizonyosnak látszik, hogy a secundaer infectiók előtérbe nyomulása oka a magas halálo­zásnak és adja meg a jelenlegi járvány jellegét. Ebben az értelemben értékesíthetők Lubaisch, Dietrich, Simmonds, Schmorl, Bernhardt és mások leletei, akik a belső szervekben és a vérben betegekben, illetve elhaltakban strepto-, diplo-, pneumo- és staphylococcusokat találtak. (Lásd a fentieken kívül Simmonds: Münchener med. Wochenschrift, 1918, 38. sz., Schmorl: Deutsche med. Wochenschrift, 1918, 34. sz., Bernhardt: Med. Klinik, 1918, 28. sz.) Bernhardt a felső légutak váladékában a pneumostreptococcusok csoportjába tartozó diplostreptococcusokat mutatott ki, melyek az elhaltak­­szívvérében, lépében és májában tiszta tenyészetben voltak feltalálhatók. Szerinte ezek mellett egy szűrhető vírus jelen­­léte és kóroktani fontossága sem zárható ki, amire nyoma­tékkal Selter és Kruse mutatott rá. Mindezekből, továbbá Schwenkenbecher, Wächter, Strümpell és Goldschmied-nak legújabb leleteiből kiviláglik, hogy az 1918. évi influenza-esetek aetiologiájában a légutak saprophyta és főleg pyogen coccusai másodlagos úton nagy szerephez jutnak és hogy az utóbbiak az elsődleges meg­telepedés helyeiről a vérbe és a különböző belső szervekbe hatolhatnak. Plausibilisnek látszott tehát ama felvétel előt­tünk és bizonyára mások előtt is, hogy a bakteriaemiás (sebészi sepsises) megbetegedésekben saját tapasztalataink szerint is kiválónak ismert kolloidezüst-praeparatumok a mostani influenzában is eredménynyel lesznek alkalmazhatók. A collargolt előbb mint helyi antizymoticumot, később különösen septicopyaemia, gyermekágyi láz, orbáncz, go­­norrhoeás szövődmények eseteiben és egyéb fertőző bajokban, az ideggyógyászatban multiplex sclerosis, cerebrospinalis meningitis, a háborúban sebfertőzés eseteiben meglehetős kiterjedten alkalmazták, anélkül, hogy számbavehető káros hatásokat figyeltek volna meg. (Antonio Crispin New­ York, 1914, egy­ esetben látott argyrosist jelentkezni.) A hatás módjára nézve joggal felvehető, hogy a kórokozókat directe elöli vagy szaporodásukban gátolja. A nehéz fémek kolloidmodificatióira nézve a Stocel által észlelt más anya­goknak nagy adsorbtiójára való hajlam segítheti ezeket a készítményeket a sterik­ező hatásukban. (R. Stodel: Deutsche med. Wochenschrift, 1914, 2288. oldal.) Alkalmazták a Heyden-féle collargolt 4 cm3-es adagban 0,24 gr. összezüsttartalommal, a Zebegényi-féle arg. kolloidalet in ampullis, a helyi egyet, gyógyszertárban lege artis előállított 1%­°S arg. kolloidale-oldatot. Legszívesebben és legnagyobb sikerrel az eredeti cso­magolásban levő Heyden-féle collargolt alkalmazták. Az utolsó esetekben jó szolgálatot tett az arg. kolloldalenak 1. a. készített oldata. (5—10 cm 3.) Minthogy azonban e suspen­­siókra az instabilitás jellemző, azért lehetőleg az eredeti készítményt ajánljuk. Sajátságosnak látszik ez esetekre majdnem kivétel nélkül, hogy az injectio után körülbelül egy órával 05—1 —1­5° Celsius-sal felemelkedik s néha így marad a hőmérséklet 4—6, sőt több órán át is, majd suc­cessive lytikusan leszáll, más esetekben pedig a deservescálás lépcsőzetes,, vagy kisebb-nagyobb ingadozásokat mutat és 24—48, sőt 72 órára terjed ki. A hőmérséknek collargolra való emelkedését, mint typusos reactiót a javulás szempontjából kedvezően ítélhetjük meg. Bogen (Jahrbuch für Kinderheilkunde, 1917, 85.) ezt a javulás biztos zálogának tartja. Hogy ezt itt esetleg elzárt kóros góczok gyors szétesése tételezi fel, vagy a széteső bacteriumok endotoxinjainak hatásából volna magyarázható, vagy pedig a szervezet túlérzékenységi, anaphylaktoid vissza­hatásáról volna szó, a gyógyszerre nézve mind olyan kér­dések, melyeknek felvétele már a salvarsan-kezelésnél fel­merült és amelyeknek megválaszolására az eddigi tapasz­talataink alapján­­ nem tartjuk magunkat jogosultnak. Csak az úgynevezett vízhibáról nem lehet szó, mert ez a hőemel­kedés a Heyden-féle eredeti csomagolású collargol után is rendszerint beállt, ahol a frissen destillált víz hermetice kerül az ampullákba. Még egyet szükséges kiemelnünk, azt tudniillik, hogy mi egy kivételével eseteinkben csak egy ízben végeztünk injectiót, még­pedig elsősorban a rendelkezésünkre álló gyógyszer hiánya miatt. Egy az első injectio után refrac­­taernek látszott eset a második injectio után teljes gyó­gyulást mutatott. Ilyen esetekben ajánljuk ezért a másod-, sőt esetleg harmadnaponként végzett injectiót. Továbbá igen fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy 6 tüdőgyuladással komplikált esetből kettő 24 órán belül, kettő az injectio után harmadnap, ismét kettő azután negyednap lett láztalan és jelenleg reconvaleskál, összesen 42 súlyos esetben alkalmazott collargol-keze­­lésről számolunk be azzal a megjegyzéssel, hogy azóta már ismét új és új esetekben állandóan feltűnő kedvező ered­ménynyel használtuk ezt azt eljárást. Ezek közül csak 6 eset mutatkozott az egyszerű intravénás befecskendezésre refrac­­taernek. Az utóbbiak közül az egyik egy súlyos purulens bron­­chitisben szenvedő beteg, akin egy második injectio 48 órán belül teljes sikerre vezetett, másik ezek közül idősült malá­riával, egy harmadik savós mellhártyagyuladással és a többi három eset talán­ legalább részben a befecskendéssel kap­csolatosan jelentkező helyi reactio miatt maradt lázas (egyiken a közérzet és a többi locális kórtünet javulása mellett), az utóbbi kettő közül az egyik a tünetek súlyosbodása mellett 3 napra az injectio után meghalt, a 6. esetben pedig az injectio után két napra a jobb alsó tüdőlebeny fölött tompulat volt kimutatható, a tüdőgyuladás physikai és egyéb tüneteivel. Tehát a maláriával komplikált esetet is beleszámítva, a collargollal való intravénás kezelés eredményre vezetett az eseteknek 85‘7°/0-ában (36 esetben, ezek közül 35-ben egyszeri injectióra). Eredménytelennek látszott 14­ 3%-ban (6 esetben a fent részletezett szövődmények mellett, ez utóbbiak közül csak egy esetben állt be utólagos compli­catio). Tudatában annak, hogy ebben a kimutatásban csak súlyos esetek szerepelnek, irreálisnak tartanánk a fenti eredményeknek az általános halálozási statisztikával való összehasonlítását. Szembetűnő gyógykezelési eredménynek tartjuk továbbá azt a körülményt is, hogy a collargol eme súlyos esetek lefolyási időtartamát tetemesen megrövi­dítette, így a 36 esetben 20-ban 24 órán belül a collargol­­befecskendezésre teljes láztalanság állott be, a közérzet javulásával, az objectív tünetek teljes eltűnésével vagy lénye­ges jobbulásával, ezek közül kettőben az influenza tüdő­gyuladással volt szövődve. 12 esetben a betegek 48 órán belül lettek láztalanok és jelenleg reconvaleskálnak, a defer­­veskálás ebben az utóbbi csoportban nagy ingadozások után következett be. 4 esetben pedig 72 órán belül történt a deserveskálás. Mind a 4 esetben az influenza tüdőgyuladással volt szövődve. A deserveskálás után egy-két nap múlva a physikális és egyéb klinikai tünetek teljesen eltűntek. Ösz­­szesen 3 esetben mutatkozott a befecskendésre erős helyi reactio, a­mely a betegeknek hőmérsékletét és közérzetét lényegesen befolyásolta. A helyi reactio elkerülésére szükséges a vena cubitalis szúrt­ sebét jodtincturás tamponnal a tű visszahúzása után azonnal lenyomni, nehogy a visszafolyó vérrel concentráltan kiáramló kolloidezüst-oldat a könyökhajlat laza szövetében szétterjedjen. A collargolra való visszahatásról kivonatosan néhány typust közlünk, a lefolyásban különösen a lázmenetet emelve ki mint indikátort, megjegyezve, hogy a többi kórtünet a lázzal coordináltan viselkedett. /. Pulmonalis és gastrointestinalis alak. 1. M. L., 32 éves 21. gy. ezredbeli honvéd felvétetett október 17.-én. Vizsgálatkor bemondása szerint 2 nap óta lázas beteg, arcra duzzadt, 599

Next