Orvosi Hetilap, 1918. november (62. évfolyam, 44-47. szám)

1918-11-17 / 46. szám

600 ORVOSI HETILAP 1918. 46. sz. kipirult, a conjunctivák belöveltek, a garat nyálkahártyája piros. A beteg rekedt és sokat köhög. Mindkét tüdő fölött számos száraz szörtyzörej hallható, a kopogtatási hang mindenütt teljes éles, nem dobos. A beteg gyomor- és alhastáji fájdalmakról is panaszkodik. A hastájék nyomásra kissé érzékeny, a belek flatulensek. Naponta 6-8-szor van széke, mely'' sárgás-barna, kevés nyálkával kevert. A székelés előtt kólikás fájdalmak jelentkeznek. A vizeletben czukor, fehérje: 0. Hőmérsék: 397 m. Pulsus: 102, rithmusos, középtelt. Injectio október 17.-én 6 óra 30 p. (Heyden-féle collargol 4 cm 3 0'24 ezüsttartalommal.) Hőmérsékletingadozás injectio után: Október 17.-én délután 8 órakor 40 2° C, 10 órakor 40'0° C, 12 órakor 38’ 10 C.­­ Október 18.-án délelőtt 2 órakor 37-9° C, 6 órakor 36’2° C, 8 órakor 36-3° C, 12 órakor 36‘1° C, délután 4 órakor 36’5 C, 8 órakor 37 0° C. Október 19.-étől betegünk állandóan láztalan, hőmérséklete 36 11—36­ 90 között. Október 21. Betegünk teljesen jól érzi magát, tüdőbeli tünetek és hasmenések teljesen eltűntek. Jó étvágygyal eszik, fönnjár. II. Súlyos purulens bronchitis esete. 2. B. M., 19 éves, 21. h. gy. ezredbeli honvéd. Felvétetett október 16.-án. Kórelőzmény: 5 nap óta beteg, fej- és mellfájdalmakról pa­naszkodik, állandóan náthás, keveset köhög. Jelen állapot: Közepesen fejlett, gyöngén táplált. Mindkét tüdő fölött diffus nedves vegyes hólyagú szörtyzörejek, a jobb tüdő fölött hátul kissé tompultabb kopogtatási hang. A nyelv bevont, a mandulák belöveltek. A szívműködés fokozott, pulsus perczenkénti száma 112, kicsiny. A mellkasi szervek látszólag normálisak. A vizeletben fehérje 0. Köpet: bőséges, nyálkás-genyes, kissé véres. Hőmérséklet: 38'9°. Október 16.-ától 18.-áig állandóan 38’2—393° C testhőmérsék­letet mutat súlyos hörgőhurut tüneteivel és kisérő jelenségeivel. Ok­tóber 18.-án délután 6 órakor Heyden-féle collargol intravénásan. 1. injectio utáni hőmérséklet október 18.-án délután 8 órakor 38-3° C, 10 órakor 386° C, 12 órakor 388° C. Október 19.-étől 20-áig állandóan 38° C fölött. Október 20.-án d. u. 4 órakor 39’ 10 C, heves mellkaszájfájdalmak, kínzó köhögés. 2. injectio. Október 20.-án d. u. 6 órakor. 8 órakor 39'3° C, 10 órakor 39'80 C, 12 órakor 38'8° C. Október 21.-én d. e. 2 órakor 38‘8° C,4 órakor 38‘4° C, 6 óra­kor 37’9° C, 8 órakor 380° C, 12 órakor 37p5° C, d. u. 4 órakor 38­ 00 c. Október 22.-én d. e. 8 órakor 37-2° C, 12 órakor 37-0° C, d. u.­ 4 órakor 35'9 ° C hőmérséklet. A tüdők fölött alig hallható kishólyagú- nedves szörtyzörejek. Október 23.-ától állandóan láztalan (36'2—36-8°), nagyon kevés váladék. 24.-én a beteg felkel, jobban érzi magát, jó étvágygyal eszik. III. Pulmonalis alak. 3. K. J., 44 éves 21. gyalogezredbeli honvéd. Felvétetett október 19.-én. 4 nap óta a beteg sokat köhög, egy nap óta kínzó fejfájása és forrósága van végtag- és hátfájdalmakkal. Nagyon náthás, tegnap este orrvérzésé volt. Objective: tüdőszerte sok vegyes hólyagú szörtyzörej hallható, a beteg sokat köhög. Az ajkak cyanosisosak, az orrnyílások duzzadtak, helyenként pörkkel fedettek. A nyelv bevont, a mandulák vörösek és duzzadtak. A garat belövelt, a trachea nyomásra érzékeny. Pulsus: 110 perczenként, kicsiny, rhythmusos. A vizeletben czukor, fehérje nincsen. A hőmérsék 394—39­8 u C. Injectio (Heyden-féle collargol, 4 cm 3, 0­24 összezüst). Október 19.-én d. u. 8 órakor 40-2° C, 10 órakor 39-3° C. Október 20.-án d. e. 8 órakor 37 6­0 C, 12 órakor 38‘9° C, d. u. 1­4 órakor 39-0­ C, 6 órakor 35‘70 C, 8 órakor 36’5° C hőmérséklet. Október 21.-étől mindvégig láztalan, összes tünetek­ vissza­fejlődtek. 4. H. J., 28 éves 63. gyalogezredbeli honvéd. Felvétetett októ­ber 14.-én.­­ Súlyos hurutos tüdőtünetek. Genyes-nyálkás habos köpet. Gya­kori hasmenés hányásingerrel. Injectio 26.-án d. u. 6 órakor. Kétóránként mért hőmérsék : 40-0 •, 40-5°, 40 0°. Október 18.-án: 39-5°, 38-30, 35-ő° és este 8 órakor 36-0°. A betegnek hányásingere van. Október 19.-étől mindvégig láztalan, gastrointestinalis tünetek teljesen kimaradtak, tüdőtünetek feltűnően javultak. 19 esetben a Purjesz Béla egyetemi magántanár által vezetett járványkórh­ázban a felsőlégutak váladékában strepto- és staphylococcusokat találtak. A beteg kora nem látszik befolyásolni a gyógykezelés sikerét. * * * Ezekben bátorkodunk beszámolni tapasztalataink eddigi eredményeiről, melyek, azt hisszük, feljogosítanak bennünket arra, hogy a collargolt (lehetőleg a Heyden-féle eredeti csoma­golásban) a mostani influenza-járvány eseteiben ajánljuk. Hangsúlyozni kívánjuk még egyszer, hogy nem tartjuk eme eredményeket lezártaknak, főleg a rendelkezésünkre álló súlyos betegek aránylag kevés száma miatt, de tekintve, hogy roha­mosan terjedő járványról van szó, melyben a halálozás nap­­ról-napra nagyobb arányokat ölt, úgy gondoljuk, hogy minden eszközt meg kell ragadni a betegség leküzdésére. Másrészt meg vagyunk győződve, hogy a collargol haszna ezen járvány­ban csak úgy tisztázódhatik véglegesen, ha kartársaink is saját működéskörükben minél kiterjedtebben alkalmazzák eme gyógyszert. Parancsnokunk , Zeilendorf főtörzsorvos, ki az ügyet meleg érdeklődéssel kisérte és az első eredmények után a további kísérletezést lehetővé tette, felhívta eddigi sikereinkre a felettes katonai egészségügyi hatóság figyelmét, kérve a minél kiterjedtebb alkalmazást. Ha még ezek után az az ellenvetés merülne föl, hogy következtetéseinket aránylag kevés számú eset kapcsán vontuk le a gyógyszer sikerét illetőleg, erre az a válaszunk, hogy először ez a szám azóta már szaporodott, másodszor, hogy eseteink igen súlyos kórházi esetek voltak, a­melyeket a gya­korló­ orvos praxisában előforduló sok könnyű influenzás megbetegedéssel nem lehet összehasonlítani, harmadszor, hogy a collargol-befecskendésekre majdnem kivétel nélkül típusos reactio fejlődött ki, mely nagy valószínűséggel a hatás specifikus voltával áll összefüggésben, negyedszer, hogy olyan gyógyszerről van szó, melyet más fertőző és sepsises esetekben régen sikerrel alkalmazunk, a mostani influenzának súlyos jellegét pedig minden valószínűség szerint éppen a másodlagos bakteriaemiás fertőzések adják meg, úgy hogy ezek után egészen plausibilisnek látszik a collargol alkal­mazása a mostani influenzás megbetegedésekben és nem igényel kiterjedtebb kísérleti beigazolást. S ha még azt is hozzátesszük, hogy panaceának sem tarjuk a gyógyszert, azt hisszük, hogy szerény conclusióinkat a fenti vád nem érheti. Kedves kötelességünknek tartjuk Purjesz Béla egyetemi magántanárnak az ecsetek egy részében végzett ellenőrzéséért hálás köszönetünket e helyen is nyilvánítani. Közlés az O. H. O. H. császárfürdői intézetéből. (Igazgató: Dalmady Zoltán dr., ezredorvos, egyetemi magántanár.) A „spanyol influenza“ Röntgen-diagnostikája és kísérletek az abortiv gyógyításra. Közli: Henszelman Aladár dr., oszt. vezető főorvos, egyetemi tanár­segéd Egészen közönséges tapasztalás, amelyet nap-nap után teszünk, hogy a spanyol influenzás betegeknek majdnem felén egy-két, ritkábban három lebenyre kiterjedő lebenyárnyékot látni. Ez nem olyan intensív és kevésbé élesen elhatárolt, mint a croupos pneumonia árnyéka. Diffus, finomabb árnyék, amelyen belül olykor körülírtabban, mélyebben rajzolt góczos, foltos árnyékok láthatók. Ezt a képet kapjuk igen sokszor olyankor is, amidőn a kórházi megfigyelés, a kezelőorvos véleménye és ambuláns betegen, a reconvalescentiában a beteg bemondása szerint „nincs“, illetőleg „nem volt“ pneu­monia. A császárfürdői intézetnek mind a négy osztályáról (1400 ágy, naponkint több friss megbetegedés) a spanyol influenzából meggyógyult, illetőleg a már láztalan eseteket, valamint a Röntgen-laboratóriummal kapcsolatos osztályok­ról a lázas betegeket is megjelentetem naponkint Röntgen­­vizsgálat czéljából. Így napról-napra tudom követni a lebeny­árnyék képének kibontakozását, majd a felszívódást. E tapasztalásaim alapján a következőkre hívom fel a figyelmet. A lebenyárnyék már a 2., 3. betegségi napon megjelenik. Sohasem­ láttam a hítus felől vagy centrálisan kifejlődni. Éppen ellenkezőleg! A peripheria felől, rendszerint a hónaljvonalak irányából, alsó lebeny-pneumoniában inkább a rekesz felől bontakozik ki a lebenyárnyék. Az előbbi kép infarctusra emlékeztet, mert az ékszerű árnyék alapja a mellkas oldalfala felé tekint. Valószínűleg ezeknek egy része, a kisebbek, valósággal infarctusok, amilyeneket sectio alkat.

Next