Orvosi Hetilap, 1920. március (64. évfolyam, 10-13. szám)

1920-03-28 / 13. szám

64. évfolyam, 13. szám. Budapest, 1920 márczius 28. Szerkesztőség: IX., Knezita utcza 15. ALAPÍTOTTA folytatta MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. ANTAL GÉZA és HŐGYES ENDRE. FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ Küldemények és előfizetések czíme Orvosi Hetilap szerkesztősége és kiadóhivatala Budapest, IX., Knezics-utcza 15. sz. Hirdetések kizárólagos felvétele Pesti Mifréd “PETŐFI“ irodalmi vállalata, Budapest, VII., Kertész-utcza 16. szám. SZERKESZTI ÉS KIADJA Megjelenik minden vasárnap SEMHOSSÉK MIHÁLY és SZÉKELY ÁGOSTOM Ügyes számok kaphatók Kilián Frigyet egyetemi könyvkeresőt edésében (Váczi utcza 32 sz.) egyes számára 2 korona 50 fillér. 1919 novembertől: egész évre ____1£0 két fél évre....... ... 60 „ negyed évre — — 30 „ Orvostanhallgatók, szigorló orvosok és a kötelező kórházi gyakorlatot teljesítők a felé és a portát fizetik. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Anaphylaxia, purpura és vörheny. Irta: Szontagh Félix. Évekkel ezelőtt a következő tapasztalatra tettem szert: egy családban egy napon belül az anya genyedéses anginában, nagyobbik, 5 éves fia vörhenyben, kisebb, 2 éves fiacskája genyedéses anginában, melyhez napok múlva hatalmas purpura társult, betegedett meg. Azt kellett következtetnem, hogy a családot ismeretlen ártalom érte, melyre a családfő nem reagált, de reagált az anyagengedéses anginával, a nagyobb fiú vörhennyel, a kisebbik ellenben anginához szegődött purpuréval. Igyekezzünk az egyidejű és identikus milienben megnyilvánult tapasztalati tények közötti összefüggésnek a magyarázatára. Ha arra az álláspontra helyezkedünk, hogy a család három tagjának egy időben történt megbetegedése egészen független egymástól, úgy csak a véletlen játszhatott szerepet. De minthogy kétségtelen, hogy az anya genyedéses anginában és gyermeke vörhenyben való megbetegedése nem véletlen műve, hanem a tapasztalat szerint elég gyakran elő- fordul, úgy jogosult a felvétel, hogy az anya genyedéses anginája és a nagyobbik fiú vörhenye között igenis van nexus. S van nexus a vörheny és purpura, illetve genyedéses angina között is, mert az irodalomban elég gyakran találunk említést arról, hogy a purpura megjelenése előtt angina folyt le s hogy purpura fejlődött vörheny után, a mint ezt magam is észleltem. A purpurénak azon alakjai, amelyeket e betegség terén úgy látszik igen nagy tapasztalatok felett rendelkező franczia szerzők közül Hutinel (Maladies des enfants. 2. Paris, 1909) a purpuras infectieux argus ou a forme typhoide (Landouzy és Gornot typhus angiohématique-je) névvel illet, rendszerint anginával kezdődnek, míg a vörheny-reconvalescentiában rendszerint a purpura fulminanssal találkozunk (Glanzmann, Jahrb. für Kinderheilkunde, 83. kötet). A nexus kétségtelen. Jogosult tehát a következtetés, melynek lényege eképpen hangzik: Az ártalommal szemben immunisnak bizonyult a családfő constitutiójánál, illetve az ad hoc dispositio, a sensibilisatio,, a felkészültség hiányában. Az ártalomra az anya constitutiójánál fogva egyszerű gengedéses anginával reagált. Két gyermeke ugyanerre az ártalomra hasonlóképpen constitutiójánál fogva genyedéses anginával válaszolt. De ez az alapbántalom az egyik gyermekben vörhennyé, a másik gyermekben purpurévá módosult, illetve változott át. Nyilvánvaló tehát, hogy a reactio különbsége az alapbántalom és vörheny, illetve purpura között egyrészt és másrészt a különbség a reactióban a két gyermek között csakis a szervezetben találhatja magyarázatát. A különkészültség (Sonderbereitschaft), avagy a reactiokészültség (Reactionsbereitschaft) feltételezése nélkül nemcsak hogy nem boldogulunk, hanem ezek az egyszerű tapasztalati tények ékesen hirdetik, hogy a constitutión, a dispositión, a diathesisen kívül igenis vannak külön reactio-készültségi állapotok, melyek ez esetben vörheny, illetve purpura képében nyilvánultak meg. Amilyen egyszerűek ezek az empíria szolgáltatta tények, a milyen egyszerűen hangzanak a belőlük levont, spontan, logice, minden theoretizálás nélkül folyó következtetések, olyan nagy a jelentőségük általában, de nagy nevezetesen az angina, a vörheny, a purpura pathogenesisének szempontjából. A kiváltó factor természetéről nem mondható biztos vélemény. Idővel, ha a megfigyelés általánosságban conditionalis hasisra helyezkedve nem fog „kórokok“ után kutatni, hanem a betegségi állapotok analysisében a feltételek megismerésére fog törekedni, bizonyára sikerülni fog a tudományos búvárkodásnak avagy az egyszerű tapasztalásnak, esetleg társulva egymással és kiegészítve egymást, a kiváltó momentumnak, mely egy időben fejtette ki hatását és a melyért a tömeges megbetegedésnél fogva a milien identitása teendő felelőssé, szfinxéről a fátylat lerántani. A mai „kórokok“ utáni kutatás nem látja meg a tapasztalati tényeket, még kevésbbé méltatja figyelemre jelentőségüket. Ha azonban tudományos búvárkodás és empíria conditionalis hasison feltételek után kutatva megismerkedik a kiváltó mozzanat természetével, módjában lehet a kiváltó mozzanat kirekesztésével az egy milienben explosióra jutott összes reactiók ellenprophylactice sikeresen eljárni. Ma mi történik? Ma az történik, hogy a heterogénnek, specifikusnak felfogott betegségek simultan és identikus milienben való megjelenésében csak véletlent látnak; nexust csak az esetben, ha nem heterogén, hanem identikus betegségek, tehát csupa angina, csupa purpura, avagy végül csupa vörheny explodáltak volna — idejűleg vagy nem, az mellékes — ugyanazon, avagy egymással érintkezésben volt környezetben. Az aetiologiai gondolkodás purpura esetében tehát érvéhez jutna ennek a betegségnek a priori is már többek által supponált „fertőzéses“ természetének bebizonyítására. Werner Schultz (Die Purpuraerkrankungen. Ergebnisse der inneren Medizin und Kinderheilkunde. XVI. köt., Berlin, Julius Springer, 1919) külön fejezetet szentel a purpura bac- TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Szontagta Félix: Anaphylaxia, purpura és vörheny. 145. lap. Lehoczky-Semmelweis Kálmán: Közlemény a budapesti kir. magyar tudományegyetem I. sz. női klinikájáról. (Igazgató: Bársony János dr., egyetemi ny. r. tanár.) Idősült adnexum-tumor tanulságos esete. 148. lap. Geszti József: Közlemény a debreczeni Auguszta-sanatoriumból. A tuberculosis gyó-gyitása a krysolgan nevű aranykészitménnyel. 150. lap. Irodalom-szemle. Lapszemle. Általános kór- és gyógytan. R. Stephan : A lép szerepe a vér megakadásában..— Sebészet. Perthes : Az oldalsó agyvelőkamrából eltávolított daganat esete. — Gyermekorvostan. Knüpfelmacher: A gyermekkori influenza-epidemiákról. — Szemészet. Pichler: A mágneses szilánk eltávolításának technikájáról — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Noorden Somnacetin-tabletták. 152—153. lap. Magyar orvosi irodalom. 154. lap. Vegyes hírek. 154 lap.