Orvosi Hetilap, 1923. február (67. évfolyam, 4-7. szám)
1923-02-04 / 4. szám
1923. 4. sz. ORVOSI HETILAP lett. E szerint az igen élénk reagálóképesség egybeesik a folyamat kiterjedt vagy progrediáló voltával, ami Much elméletével nehezen hozható összhangzásba. A gyengén vagy sehogy sem reagáló eseteknél azonban egyformán találunk jelentéktelen és hatalmas kiterjedésű, jóindulatú és progrediáló folyamatokat. A partigén egyáltalában nem mond a prognósist illetőleg többet, mint a klinikai kép. Therapiás célból összesen 60 esetben, és pedig lupus vulg. 35, lupus erythem. 10, scrophuloderma 4, tbc. verruc. cutis 2, tubere, papulonecr. 3, erythema Bazin 4, follic. scrophyl. 1, Poncet-tbc. 1 esetében alkalmaztunk partigen kezelést. Minden egyes esetnél előbb meghatároztuk az immunitás titerét és a leghígabb, még reactiót okozó oldat 0.01 ccm.-jével (vagyis a következő hígítás 0.1 ccm.jével) kezdtük a kezelést. Bejáró betegeink másodnaponkint, fekvő betegeink eleinte másodnaponkint, később naponkint kapták az injectiót subeutan a gerincoszlop és scapula közé. Az oltás csaknem teljesen fájdalmatlan volt, néha, különösen a töményebb oldatoknál csekélyfokú, 4—5 nap alatt eltűnő infiltratum jelentkezett. Lázat vagy egyéb kellemetlenséget sohasem észleltünk. Eldöntendő, vájjon lehet-e partigénnel gócreactiót létrehozni, MTKR 1 : 100.000, A 1 : 100.000, F 1 :1660, N 1: 1000, tehát a legtöményebb oldatokból adtunk néhány esetben V2—1 ccm-t, de sem láz, sem gócreactio nem jelentkezett, holott ugyanezen betegeknél 2—6 mg altuberculin kifejezett gócreactiót és általános tüneteket hozott létre. Betegeinknél részben külső okokból, részben időveszteség elkerülése céljából legtöbb esetben egyéb therápiát is (éles kanál, Paquelin, pyrogallus, tejsav, Röntgen stb.) alkalmaztunk. Eredményképpen megállapíthatjuk, hogy a fizikális eljárásokkal kezelt betegek partigén egyidejű alkalmazás mellett nem gyógyultak gyorsabban, mint a partigénnel nem kezelt betegek. Kontrollképpen mégis 19 betegnél a partigen-therapián kívül semmi egyéb eljárást nem alkalmaztunk. Ezek mind ambuláns betegek voltak, hogy a klinikai kedvezőbb hygiénés viszonyok okozta javulást ne írhassuk a partigen-therapia javára. E sorozatban lupus vulg. 5, lupus erythem. 5, scrophuloderma 2, tuberc. papulonecr. 3, erythem. Bazin 2, follicul. scrophul. 1, Poncet-tbc. 1 esettel szerepel. Ezek közül lupus vulg.-nál, lupus erythem.-nál Poncet-tbc.-nél az állapot nem változott, erythema Bazin javult mindkét esetben, tbc. papulonecr. javult 2, változatlan 1 esetben, follicul. seroph. gyógyult, scrophyloderma javult 1, változatlan 1 esetben. Ezek szerint úgy az eredmény, mint az eredménytelenség megfelel az egyéb tuberculinok hatásának. Betegeinknél 36 esetben még a kezelés befejezése után újabb ilermeghatározást végeztünk, vagyis meghatároztuk a dynamikus immunitást, mint azt Müller nevezi. Itt azt látjuk, hogy 30 esetben magasabb titert kaptunk, ami az immunitás javulása mellett szólna. Ezt azonban a klinikai állapot egyidejű javulása nem kísérte. Eredményeinket összefoglalva megállapíthatjuk: 1. Bőrtbc.-nél a cutanreactio általában töményebb partigénekre jelentkezik, mint tüdőibc.-nél. 2. Bőrtbc.-nél a zsírsavcsoporttal szemben határozottan fokozott érzékenység van jelen. 3. Káros hatást, vagy kellemetlen melléktüneteket sem a cutan, sem a subcutan injectióknál még nagy concentratiónál sem láttunk. 4. Gócreactiót partigénekkel létrehozni nem sikerült. 5. Therapiás eredményeink nem állanak az alttuberculinnal elért eredmények fölött. Leghálásabb köszönetemet kell főnökömnek, Nékám Lajos egyet. ny. r. tanár úrnak kifejeznem, mert a vizsgálatok keresztülvitelével megbízott, a klinika bőrtbc.-anyagát rendelkezésemre bocsátotta és munkámban mindvégig támogatni szives volt. Irodalom: Deyke-Altstaedt: Münch, med. Woch. 1917 21. szám. — Fischer: Wiener kiin. Woch, 1918 11., 12., 13. sz. — Much: Die Partigengesetze. Leipzig 1921. — Much: Tuberculose. (Ergebnisse d. Hygiene etc.) Berlin 1917. — Much : Immunität (Bauer-Schröder, Berlin, 1913. kézikönyvéből). — Müller: Beitr. zur Klin. d. Tuberc. 39. kötet, 2. sz. — Polland-Kiene : Dermat. Zeitschr. 1920 5. sz. — Römer-Berger : Deutsche med. Woch. 1916 21. sz. — Tuszevszky : Therap. d. Gegenwart 1920 7. s. — Wick: Klinisch-Therap. Woch. XXVI. kötet, 37—44. sz. A m. kir. Erzsébet tudományegyetem sebészeti klinikájának közleménye. (Igazgató: Bakay Lajos egyetemi ny. r. tanár.) Az Achilles-ín előrehelyezése isolál peroneus és ischiadicus bénulásnál. írta : Sebestyén Gyula dr. egyetemi tanársegéd. A bénulásos dongaláb és dongalóláb műtéti kezelése fontos fejezete a sebészetnek ; számos olyan plasztikai eljárás ismeretes, mely ezen kóros elváltozások javítását célozza. E műtétek egyes izomcsoportokat rövidítenek meg, vagy egyes ép izomcsoportok támadópontjait a kívánt működés szempontjából áthelyezik, de legtöbbször e két eljárás combinatiójából állanak — szem előtt tartva a lábfej mozgathatóságát, így a mm. peronei és a m. extens. dig. long. bénulásakor megrövidítik a peroneusokat, egyidejűleg átültetik a m. tibialis ant.-t az oscuboideumra, a dorsalis flexios pronatio elérése végett (Lange). Ugyanilyen célból helyezték át az Achilles-ínt a láb laterális oldalára (Lorenz). A hiányzó peroneusműködés pótlásának egyik legszebb, szintén erőátvitelen alapuló módja az, amidőn a kiesett peroneusműködést a m. tibialis anteriorra bízzuk oly módon, hogy az egyidejűleg megrövidített peroneusokat a m. tibialis anteriorral vagy annak egy lehasított nyalábjával egyesitjük. Matti, különösen hadisérülteknél, hasonló indicatióval ugyanilyen műtétet végez, azzal a különbséggel, hogy erőforrásul a gastroenaemiásokat használja fel s a bénult peroneus longus inét az Achilles-ín egy nyalábjával egyesíti. Ezen eljárásokat nagy háborús anyagunkon kipróbáltam és arra az eredményre jutottam, hogy elméletileg akármilyen jól kigondoltak, szem elől tévesztik a gyakorlati célt. Nem is szólva bonyolult voltukról, mindig meg kell gondolnunk azt, hogy mindegyikük erőátvitelen alapszik. Tapasztalásból tudjuk, mit jelent, ha az izomnak rendellenes mozgást kell eredményeznie, legyen bár csak az izom tapadási helye megváltoztatott; számításba kell vennünk számos mellékkörülményt, az operált betegegyéni sajátságát is — sok egyéb tényező teszi még a fenti műtétek eredményét kockára ; végül a legfinomabb műtéti technika mellett is előforduló letapadások és összenövések mindennél jobban bizonyítják, hogy ezek az elméletileg szépen kigondolt műtétek végeredményben nem váltják be a hozzájuk fűzött reményt. Ha sikerült is egyes esetekben a lábfej motilitását bizonyos fokig javítani, pár hó múlva újra jelentkezett a járást akadályozó, peroneusbénulásra jellemző lógó lábfejtartás, s a lábfejnek megterheléskor beálló supinatiós kibillenését ezen eljárások segítségével sohasem sikerült megakadályozni. Ez más szóval azt jelenti, hogy az operált betegnek amellett, hogy lábfejét kielégítően mozgathatta, mégis egész életén át viselnie kellett a mesterséges peroneus-sínt. Célunk pedig nem az, hogy pótoljuk a hiányzó dorsalisflexiót s megadjuk a lehetőségét esetleg a pronatiónak is, hanem hogy jó járófelületet alkossunk, amelyet az illető járáskor minden orthopádiai segédeszköz nélkül tökéletesen megterhelhessen. Ezen gondolatból indultam ki, midőn az Achillesinat vettem szemügyre: a m. gastroenaemiás két feje a sípcsont felső harmadán egyesül, hatalmas, széles ínba megy itt át, melybe erősítésképen még a musculus soleus is belép hátulról, így az Achiles-ín már az alszér felső harmadán jelentős képlet; eredése és tapadása közt az eltérés csak méretbeli: eredésénél ugyanis széles, tapadásánál inkább vaskos köteg, dealkotó rostjainak száma úgy eredésénél, mint tapadásánál ugyanaz. Nagyban segített törekvésemben az Achilles-ínnak ezen anatómiai szerkezete, szokatlan széles eredése, mely által elvitázhatatlanul az első helyre kerül az alszár összes számbavehető inaival szemben. Amint az itt következő műtéti leírásból kitűnik, ezen körülmény teszi lehetővé, hogy az Achilles-ín eredésének kétharmadát leválasztva, a leválasztott részt pedig még egyszer jelezve, még mindig oly hatalmas ínrészlet áll rendelkezésünkre, mely kellő elhelyezés mellett teljes biztosítékot nyújt a lábhát tökéletes rögzítésére. A n. peroneus és n. ichiadicus bénulásakor, amikor 39