Orvosi Hetilap, 1925. július (69. évfolyam, 27-30. szám)

1925-07-05 / 27. szám

1925. 27. sz. ORVOSI HETILAP után kikapott gyomorbennék az emésztés lefolyásának csak egy pillanatképét tükrözi vissza, hogy azonban ezen pillanat előtt és után az emésztés folyamata hogyan játszódik le, arról felvilágosítást nem nyújt. Annál inkább bír jelentőséggel ez a körülmény, mivel az újabb vizsgálatok szerint a gyomoremésztés a tető­fokát nem mindig ugyanabban az időben (pl. 30 órával a próbareggeli után) éri el, az így kikapott eredményt tehát nem tekinthetjük a gyomor legnagyobb teljesítő­képességének zsinórmértékéül. A duodenalis szondának az orvosi gyakorlatba való bevezetése megadta a lehetőséget ezen hibaforrás kiküszöbölésére. Az első vizsgálatok azonban, amelye­ket ilyen irányban Ehrenreich, Skalier és mások vé­geztek, nem vezettek egységes eredményhez. Az ame­rikai Rehfussnak és munkatársainak (Hawk, Bergeim, Fowler, Spencer és másoknak) érdeme, hogy nagy­arányú vizsgálataikkal ezen kérdést a megoldáshoz lényegesen közelebb hozták. Az ő eljárásuk szerint a betegnek a duodenalis szonda levezetése után elsősor­ban kiürítjük a gyomrát, majd 10 uncia teát és 2 drb kétszersültet, vagy pedig zablisztpépet adunk. Ennek elfogyasztása után a szondán keresztül meghatározott időközökben 6—10 cm3 gyomorbem­eket szívunk ki, amíg a gyomor ki nem ürül. Az egyes kikapott részek­ben a szabad HCl és összaciditást meghatározva, egy aciditási görbét nyerünk, amelyből a secretio lefolyá­sára és intensitására vonhatunk következtetéseket. Hogy ezen eljárásnak értékét jobban kidomborítsák, Rehfuss és munkatársai számos olyan esetet sorolnak fel, amelyeknél a próbareggeli normális értékeket mu­tatott, s csak a fractionált módszerrel lehetett a gyo­mor egyes működési zavarairól felvilágosítást nyerni, így némely esetben a próbareggeli után 1 órára nyert gyomorbem­ek normális értékeket adott akkor, ami­dőn a fractionált methodusnál 1í7—2 óra múlva hyper­acid értékek léptek fel. Máskor igen gyorsan hyperacid értékek jöttek létre, amelyek azonban gyorsan le is estek, úgyhogy 1 óra után normális értékek voltak találhatók. Máskép kell szerintük megítélni azon ese­teket, amelyeknél a létrejött hyperacid értékek csak rövid ideig álltak fenn, mint azokat, amelyeknél ezek az emésztés egész ideje alatt kimutathatók voltak. Ezen vizsgálati­ eredmények hatására a fractio­nált methodus Amerikában igen gyorsan elterjedt. A megejtett ellenőrző vizsgálatok azonban a módszer lényeges hibaforrásait is megmutatták, így Gorham, Wheelan, Kopeloff, White és mások úgy jártak el, hogy a reggeli elfogyasztása után egy bizonyos időre az egész gyomorbenneket 6—10 cm3-es részletekben gyor­san egymásután kiszívták a gyomorból. Ezen egyes részek vizsgálata azt derítette fel, hogy aciditásuk egymástól lényegesen különbözik. A gyomorbennék tehát az emésztés folyamán nincs egyenletesen elke­verve a gyomorban, hanem, mint azt Grützner már régen kimutatta, rétegeződik, a kiszívott 6—10 cm3 tehát nem tükörképe az egész gyomorbennéknek, s így a methodus szerintük használhatatlan. Vizsgálataimban elsősorban az említett hibafor­rások kiküszöbölésére törekedtem. Próbareggeli után 30 órára a duodenalis szondán keresztül 10 cm3-es rész­letekben gyorsan kiürítve az egész gyomorbenneket, az egyes részek aciditása között tényleg olyan különbsé­geket tudtam megállapítani, amelyek a módszer hasz­nálhatóságát problematikussá tették. Így előfordult, hogy az egyik részben hypacid, a másikban hyperacid értékek voltak találhatók. Ezért próbareggeli helyett homogén folyadékot választottam, amelynek a gyo­morban való elkeveredése könnyebben történhet meg. Úgy jártam tehát el, hogy 400 cm­3 víz bevitele után 3 órával ürítettem ki 10 cm3-es részletekben a gyomrot. Az egyes részek aciditása azonban egyes esetekben még így is, habár nem olyan, de kifejezett különbsé­geket mutatott. Ez a hibaforrás csak akkor küszöbölő­­dött ki teljesen, amikor az egyes részek mennyiségét 20 cma-re emeltem. A lényeges tehát a módszer megbíz­hatósága szempontjából egyrészt az, hogy egy teljesen homogén oldatot alkalmazzunk, másrészt, hogy az egyes időközökben legalább 20 cma gyomorbennéket szívjunk ki a gyomorból. Ezen vizsgálatok szerint a fractionált módszer­nél a következőkép kell eljárni. Elsősorban a beteget figyelmeztetnünk kell arra, hogy a vizsgálat folyamán képződött nyálat ne nyelje le, hanem egy előre elkészí­tett csészébe ürítse ki. A duodenalis szondát óvatosan vezetjük le, nehogy a betegnél hányinger és ezzel ösz­­szefüggésben abnormis gyomorperistaltika lépjen fel. A szondát 56 cm-nél nem vezetjük le mélyebben, mert különben a pylor­ikus részig mehet előre, ahol az antrum izomzatúnak fokozott peristaltikáját, s esetleg rendellenes regurgitatiót hozhat létre. A­­szonda leve­zetése után 400 cm3 kútvizet itatunk a beteggel. 400 cm3 víz ugyanis elég nagy mennyiségűnek bizonyult ahhoz, hogy megfelelően erős gyomornedvelválasztást indít­son meg. Az egyes részeknek a kiszívása alkalmával a beteg elsősorban megrázza magát, majd puhára hagyja hasát, most 1—2 cm3 levegőt fújunk a gyomorba, amely a gyomorbennék keveredését elősegíti, s csak azután szívunk ki 20 cm3 gyomorbennéket. Ezt az eljárást az első félórában 10 percenként ismételjük meg, a máso­dikban 15 percenként, később pedig félóránként. Vizs­gálataimban az így nyert egyes részekben meghatá­roztam a szabad HCl mennyiségét, az összaeilditást, a chlorconcentratiót (NaCl-százalékban kifejezve) az esetleg jelenlévő trypsin mennyiségét, s vizsgáltam, hogy a gyomorbennek epét, nyákot, vagy vért tartal­maz-e, vagy nem. Ezen módszernél normális viszonyok mellett az emésztés IV2—2 óráig tart. A legnagyobb aciditási érték, amely átlagban a 3/1—1 óra után jön létre nor­mális viszonyok között szabad HCl-re nézve 15—30, az összacid­itásra nézve 25—45. Pf. 27. számú eset. A betegnél két év óta fennálló dyspeptikus pana­szok voltak jelen. Próbareggeli után 30 órára nyert gyomorbennük 50 cm3 fólemésztett, felerészben híg volt. Benne a szabad HCl 21, az ösiszaciditás 38 volt. A Röntgen-vizsgálat prosison kívül eltérést nem muta­tott. Éhgyomorra gyomorbennék nem volt nyerhető. Hypacid eseteknél, amelyeknél a h­ypaciditás hyposecretio kapcsán jött létre, a fractionált metho­­dussal a hypaciditás sokkal kifejezetteb volt. Pl. 23. sz. eset. A betegnél félév óta fennálló tompa, nyomó fáj­dalmak voltak jelen, amelyek az étkezéssel látszólag nem állottak összefüggésben. A beteg gyakori émely­gésről, hányingerről, étvágytalanságról panaszkodott. Próbareggeli után 9 órára 100 cm3 fólemésztett epét tartalmazó gyomorbem­eket kaptam, amelyben a sza­bad HCl 13, az összaciditás 31 volt. A Röntgen-vizs­gálat normális viszonyokat mutatott- Éhgyomorra gyo­morbennék nem volt nyerhető. Bevitel 400 cm? víz. Bevitel 400 cm3 víz. ma cm3szabad HC1 O. A. Tryp­sin Na Cl 0/0 Megjegyzés 10 p. 201­8 2­016 Igen sok epe 20 „ 209 154 0-22 »» 99 99 30 „ 20 12 220 0-27 99 99 99 45 „ 20 22 271 0-34 99 99 99 1 6. 20 26 321 0-40 99 99 »» IV2 „ 12 19 301 0-54 Nyák, igen sok epe Idő cm3 szabad HC1 O.A. Tryp­sin NaGl 0/0 Megjegyzés 10 p. 200 5 0 014 Kevés nyák, kevés epe 20 „ 205 9 0 019 »5 99 99 99 30 „ 206 110 0-22 99 99 99 99 45 „ 206 120 0-27 99 99 99 99 1 6. 204 104 0-35 Epe, kevés nyák l ‘/2­2 200 9­­20 0-44 Sok epe, kevés nyák2 200 9­­20 0-59 Igen sok epe 643

Next