Orvosi Hetilap, 1925. december (69. évfolyam, 49-52. szám)

1925-12-06 / 49. szám

1190 ORVOSI HETILAP 1925. 49. sz. segéd kétoldalt fixálja. A protuberantia occipitalis externa alatt 3—5 cm szélességben kiborotváltatjuk a tarkót. Helyi érzéstelenítést nem alkalmazunk. A punc­­tio helyét úgy határozzuk meg, hogy a második nyaki csigolya tövisnyujtványát kitapintjuk, mutatóujjunk körmével megjelölve a helyet, attól felfelé 2—2-2 cm­­nyire a bőrön a középvonalban kis karcolást ejtünk.­ A bőrt bejódozzuk. A szúrást fetétlenül a középvonal­ban kell végezni. A szúrás iránya a nyakszirtcsont, IV*—2 cm-nyire a bőr és ligamentum nuchae átszúrása után elérjük azt. A tűt ezután kissé visszahúzva, külső végét felfelé emelve haladunk előre — olykor újra a nyakszirtcsontot érjük, ekkor magasabbra kell emelni a tűt. Az esetek túlnyomó részében csaknem 4 cm-ig tudunk előrehaladni, miközben átszúrjuk a musculus semispinalis capitist és musculus rectus capitis poste­­riust — legtöbbnyire érezzük a membrana atlanta occipitalis kemény ellenállását, ekkor igen óvatosan haladunk előre — legtöbbször egész pontosan érezzük, hogy üregbe jutottunk. Szabálynak tekintem, hogy 4 cm-en túl csak 1—2 milliméterenként haladunk előre, közben kihúzva a mandrint, fecskendővel meggyőző­dünk, kiszivattyúzható-e már a liquor. Ülő helyzetben 5 cm-nél mélyebben nem haladok. Ekkor jobb oldalra fektetve a beteget, a mandrint eltávolítjuk s tovább haladunk óvatosan, s ily helyzetben abban a pillanat­ban, hogy átszúrtuk a membránét és a durát, megindul a liquorfolyás. Magam részéről legfeljebb 6 cm-ig ha­ladok előre a tűvel, ha ily mélységben sem kapok liquort, abbahagyom a punctiót. Esküb­en említi, hogy van eset, melyben 7—8 cm­­nyire volt csak liquor nyerhető; én egyelőre — mint emllítem — 6 cm-nél mélyebbre nem hatolok. (Egyetlen egy esetben kaptam 6­2 cm-nyire liquort.) A fejnek előrehajlását és az ezáltal elért megfeszülését az át­szúrandó képleteknek, szükségesnek tartjuk, úgy mint Jánossy is, mivel az eredeti Eskuchen-féle fejtartás mellett, mikor ellazultak azok, igen könnyen eltávolo­dunk a középvonaltól, ez pedig feltétlenül elkerülendő — mivel a középvonalban haladva, verőér sérülésétől nem kell tartanunk —, míg ha oldalt halad a tű, eset­leg belekerülhet az artéria vertebralisba is. Venosus vérzést kaphatunk a középvonalban ha­ladáskor is, ennek nagyobb jelentősége nincsen. A ge­rincvelőcsatorna belső s hátsó felszínén futó venaháló­­zatot ha megsértjük, jellegzetes venosus vért szívunk a fecskendőbe. Nyugodtan szúrhatunk tovább 1—2 mm­­rel s megkapjuk a tiszta liquort. Punctióra vékony tűt ha­sználunk, mivel ezzel csak kis sebet ejtünk és könnyebben szúrjuk át a sok­szor igen ellenálló képleteket. A tűn 4—5—6 cm távol­ságban kis bevágások vannak. Az eddigi tapasztala­taim szerint az esetek túlnyomó részében 4—5 cm-nyire kell haladnunk, hogy liquort kapjunk, míg Eskuchen szerint 4-5—5-5 cm a távolság. A cisterna mélysége úgy látszik változó. Az iro­dalmi adatok szerint az 025—1­ 5 cm közt variál. Te­kintsük tehát szabálynak, hogy a membrana atlanta occipitalis átszúrása után 2—3 mm-nél mélyebbre ne haladjunk. A következőkben tárgyalni kívánom, mily elő­nyökkel bír a cisternapunctio a lumbalpunctio felett, milyen diagnostikai és therápiai lehetőségekre nyújt alkalmat. Fő előnye abban áll, hogy miután a cisterna magnában negatív liquornyomás uralkodik utókövet­kezményeiben a beteg szempontjából, összehasonlítha­tatlanul kisebb beavatkozásnak bizonyult. Kevés azon lumbalisan pungáltak száma, akik a punctiót követő napokon át (néha nyolc napon át is) ne szenvednének főfájásban, szédülésben. Néha a tünetek meningismusig is fokozódhatnak, hányás — kis hőemelkedéssel — mu­tatkozik. Maga a beavatkozás, a bőr átszúrása, izmo­kon való áthatolás, sokkalta fájdalmasabb, mint a cisternapunctiónáll, amire példaképen felhozhatom azt, hogy nem egy betegünk ismételten kérte a cisterna­punctio újbóli alkalmazását, mivel annak közvetlen jó hatását tapasztalta, ezzel szemben soha beteg a lumba­lis punctio megismétlését nem kérte. A cisternapunc­tio után is egy napig ágyban tartják a beteget, mint azt Eskuchen előírja, de egy-két esetet leszámítva, akik homloktáji főfájásról panaszkodtak, subjectív panasza egyiknek sem volt. A punctio napján magasan felpu­­colva fekszik vagy ül a beteg az ágyában, másnap felkel. Mint említettem, 150 esetben 180-szor végeztem cisternapunctiót, ezek közül nem sikerült a punctio 16-szor. Tíz esetben azért, mert 6 cm-nyire sem kap­tunk liquort, ez az a határ, amelynél tovább nem me­gyünk. 1 1 : inr) Két esetben az egyén hysteriás viselkedése, rúg­­kapálódzása, ordítozása akadályozta meg a punctio keresztülvitelét. Két esetben a nyak képletei carbun­­culus után oly hegesek voltak, hogy képtelenek voltunk a tűvel áthatolni, végül két esetben vénás vérrel tin­­gált liquort kaptunk s minthogy diagnostikai célból pingáltunk, abbahagytuk a további punctiót. Diagnostikai szempontból fontossággal bír a cis­ternapunctio azért, mert a liquor egyes részleteinek külön tanulmányozását lehetővé teszi. Ily irányú vizs­gálatok széltében folynak,de még használható eredmé­nyekről nem számolnak be az irodalmi adatok, a ma­gam vizsgálatai még végleges ítélethozatalra elégtele­nek. Máris megállapíthatom, hogy fehérjetartalma más lehet a cisterna liquornak, mint a lumbalisnak. Jánossy úgy találta, hogy a lumbalis liquor sejtekben legtöbbször gazdagabb. Ugyancsak Jánossy vizsgálta a cisterna liquor hypophysis váladéktartalmát s elő­ször sikerült neki élőben annak jelenlétét kimutatni. Lehetővé válik a kettős punctio is és ezáltal a liquor-áramlás tanulmányozása, így Eskuchen máris megállapította, hogy alulról fölfelé való liquor-áramlás lehetséges. Lehetségessé válik a liquor-nyomás különbözősé­gének tanulmányozása. Fekvő helyzetben a cisterna- és lumbalis zsákban a manometer egyforma nyomást mu­tat, a durazsákban való akadály esetén csökken a lum­balis nyomás, szemben a cisternáéval. Magam mano­­meter-tanulmányozásokat nem folytathattam, azon­ban vizsgálataim közben már korán feltűnt az, hogy az organos idegbántalmak elég nagy százalékában már az ülőhelyzetben végzett cisternapunctiónál magától ürülő liquort kaptam, ami azt jelentette, hogy a cister­­nában nem a physiologos negatív nyomás van ily ese­tekben jelen, hanem, hogy az positív. Ezért is ragasz­kodtam én az ülőhelyzetben végzett punctióhoz. Ada­taim erre vonatkozóan a következők: Látjuk tehát, hogy 71 or­ganos idegbántalomban szen­vedő egyén közül 16, azaz több mint a fele, fokozott nyomást mutat a cisterna magnában. Ez magában véve jelentős eredmény, mert két­ségtelenné teszi az esetnek az organos csoportba való tartozását.­­ Komplikáltabb műszeri berendezés nélkül is meg tudjuk így állapítani a liquor-nyomás fokozódását, sőt annak különböző fokozatait is. A legkisebb fokozó­dást jelenti az, mikor a punctiós tűben megjelenik a liquor és pulsál, de ki nem csepeg; ily esetekben kb. 10 cm3 liquor-kiszivattyúzás után nemcsak a pulsatio szűnik meg, de liquor sem jelenik meg többé a tűben; erősebb a liquor-nyomás, ha nagy cseppekben ürül a Kór­j­elzés Esetek száma Ülőhelyzetben magától ürülő liquor­ esetben 0/0 Epilepsia....................... 23 14 60% Parkinsonismus (stria-184 22% tum-megbetegedés) . Paralysis progressiva . 17 10 59% Lues cerebri ..... 117 63% Meningitis serosa . . .1 1 — Cauda laesio.................1 1 — Abscessus cerebri . .1 1 — Atheto­chorea ....1 1 — Ankylotizáló csigolyaleb1 1 — 74 40 57% 1 Az esetek túlnyomó részében a távolság a pro­tuberantia occipitalis externa és a második nyaki csi­golya tövisnyújtványa közt hét centiméter. Az utóbbi­tól 2—2-2 cm-nyi helyet találtam legmegfelelőbbnek, amely hely Jánossy adataival körülbelül megegyezik.

Next