Orvosi Hetilap, 1926. augusztus (70. évfolyam, 31-35. szám)
1926-08-01 / 31. szám
828 ORVOSI HETILAP 1926. 31. Sz. stitialis terhességnél mindkét tubasarokban ú. n. Recklinghausen-féle adenomyomát talált s feltette, hogy a pete ennek egyik járatában tapadt meg. Ezért felhívja a figyelmet az adenomyomák kóroki jelentőségére. Veit 23 monographiájában a méh nyálkahártyagyulladásának jelentőségét emeli ki. Werth* az ú. n. salpingitis isthmica nodosában látja okát. Tóth TM professor is azt mondja a méhen kívüli terhességről írt dolgozatában, hogy az általa vizsgált esetekben a rendellenes beágyazódást legtöbbször gyulladásos folyamat előzte meg. Fejlődési rendellenességek, a kürtök peristaltikájának csökkent volta, tubasarki myomgócok, stb. mind olyan tényezők, melyek egyesek szerint méhenkívüli terhességet okozhatnak. Előadásaiban a méhenkívüli beágyazódás momentumát általában azzal magyarázza, hogy a pete trophoblastja elérte fejlődésének olyan fokát, amikor belekapaszkodik abba a szövetbe, ahol éppen van. Ezzel természetesen a végső ok megmagyarázva nincs. Nehéz volna az összes erre vonatkozó vizsgálatok ismertetése s igazat kell adnunk Salimnak,a hogy az ok nem egységes. Interstitialis terhességet általában ugyanazon okok hozhatnak létre, mint kürtterhességet. Lahm szerint a paratubaris járatok — melyeknek keletkezési módja annyi vitára adott alkalmat — azért tartják fel a petét, mert ezekben gyakran elég erős deciduális burjánzás indul meg, mely egyrészt daganatszerűleg elzárja a pete útját, másrészt hemotaktikus hatást fejt ki a petére. Minthogy az előidéző okok között a főszerepet a gyulladásos folyamatok játszák, Stöckel28 azt mondja, hogy a kürtterhesség esélyeit oly mértékben csökkenthetjük, amily mértékben sikerül a női nemiszervek fertőzését, nevezetesen a kankót megelőznünk, illetve megakadályoznunk azt, hogy az a kürtökbe is felterjedjen. Ha fenti okok miatt a pete a méhüregbe nem juthat, úgy a méhen kívüli terhességnek a következő alakjai jöhetnek létre: hasüri, petefészek-, kürt-, csökevényes szarv- és végül izomközti (méhfal-) terhesség. Ezen felosztás a pete elsődleges megtapadási helyére vonatkozik. A másodlagosan létrejött vegyes alakokra, amikor a pete agya gyanánt a szomszédos részeket is igénybe veszi, nem térünk ki. A kürt a beágyazódásra egész hosszában alkalmas. Így azután a szerint, hogy a pete a kürt mely részén tapad meg, Werth8 felosztása szerint a következő alakokat különböztethetjük meg: grav. fimbriae ovaricae, grav. infundibularis, tubaris ampullaris, tubaris isthmica és végül grav. interstitialis. A kürtök izmos falú, hosszanti redőkkel ellátott képletek. Redőzetük, a tölcséralakú infundibulumtól kiindulva, a lumen szűkülésével párhuzamosan mindinkább alacsonyabbá lesz. A hosszredők száma is fokozatosan csökken, az ampullaris részben 15—30, az isthmusban már csak 5—15, az interstitialis részben a legkevesebb s itt a legalacsonyabbak a redők. A kürt a méh falához érve, azt átfúrja s lumene a méhűri szájadékkal a méh űrben folytatódik. Azon részét, mely a méh falában fut, interstitialis vagy intramuralis résznek hívjuk. Henle-t vizsgálataiból tudjuk, hogy az interstitialis rész nem egyenesen halad át a méh falán, hanem felfelé kissé ívelt s közelebb fekszik a hátsó méhfalhoz. Henle vizsgálatai szerint szöveti szerkezetét nagyjából megtartja és mint önálló cső halad át a méh falán, izomzatát a méh izomzatától vékony laza kötőszöveti réteg választja el. Mások véleménye szerint az interstitiális résznek csupán hosszanti izomrostjai tekinthetők tisztán kürtizomzatnak, míg a körkörös izomzat már a méh falába való belépésnél éles határ nélkül megy át a méhizomzatba. A kürt nyálkahártyáját egyrétegű csillószőrös hengerhám borítja. A csillószőrök feladata, hogy a petét a beágyazódási hely felé továbbítsák. Ebben — az újabb vizsgálatok szerint — a kürt peristaltikájának is fontos szerepe van, annál is inkább, mert a csillószőrök a méh felé mindinkább vesztenek fejlettségükből, a pete pedig egyre nagyobb lesz. A mucosa kötőszövete vékony, kevés rugalmas rosttal átszőtt, s az intramuralis részben csak gyengén fejlett és kevéssé erezett, az infundibulum felé pedig mindinkább vastagabb rétegű lesz. A nyálkahártyának submucosája nincs. A kürt maga gazdagon erezett és a hajszálérhálózat a nyálkahártyaredőkben is jól látható. A méh falába a lig. rotundum eredetének közelében lép be, oly módon, hogy ez utóbbi kissé előtte és alatta, a lig. ovarii proprium pedig mögötte és alatta foglal helyet. A kürt szabad és interstitialis részének határát legjobban a lig. rotundum tapadása jelzi. Lumene legnagyobb az ampullaris részben, míg az interstitiumban átlag 1 mm. Hossza átlag 10—12 cm, az interstitialis része pedig 1—15 cm. Ez természetesen bizonyos fokig attól is függ, hogy a méh fala milyen vastag. Bár fejlődéstanilag a petevezeték és a méh hasonló eredetű, mégis úgy bonctanilag, mint működés tekintetében különbözőképen fejlődik. A Müller-csövek egyesüléséből származó méhnek erősen fejlett izomzata és 1—2 mm vastag nyálkahártyája van. Nyálkahártyáját ivarérett korban egyrétegű csillószőrös hengerhám borítja. Submucosája nincs. Az epithel alatt a tubáénál jóval vastagabb kötőszövet fekszik, ebbe vannak beágyazva a mirigyek is, melyek a magzati életnek csak utolsó hónapjaiban kezdenek kialakulni. A nyálkahártyának a felszín felé eső sejtdús szövetében finom rostokból álló hálózat van, melybe többé-kevésbbé sűrűn lymphoid kerek sejtek vannak beágyazva. Bizonyos körülmények között ezen sejtek protoplasmája megduzzad és sokszögű alakot vesz fel. A duzzadás legnagyobb fokára a terhesség alatt jutnak, amikor decidua-sejtekké lesznek. A decidua nem más, mint a terhesség létrejöttével továbbfejlődött és lényegesen megvastagodott praemenstrualis nyálkahártya. A fiatal pete trophoblast rétegének cytolytikus erejével beássa magát a deciduába oly módon, hogy a petét most már köröskörül decidua-sejtréteg veszi körül. Ezáltal megvan a lehetősége annak, hogy a chorion bolyhainak és a dús deciduának megfelelő részlete lepénnyé fejlődjék. Minthogy így a méh izomzatát semmiféle támadás nem érte, a terhesség után a beágyazódási hely is teljes regeneratióra képes s tulajdonképen csak az ilyen terhesség nevezhető élettaninak. A méh és a kürt anatómiájának különbsége megmagyarázza, hogy a méhben, illetve a kürtben megtapadt pete az első perctől kezdve különböző viszonyokra talál. A tapasztalás szerint azonban a pete fejlődésének feltételei a kürt különböző részeiben is megvannak, természetesen nem minden részében egyformán, sőt Firth28 vizsgálataiból tudjuk, hogy a peteágy képzése a kürtben hasonló törvények szerint történik, mint a méhben. A méh vastag nyálkahártyája lehetővé teszi, hogy a pete anyai részről is beburkoltassék és hogy a lepény kifejlődjék, anélkül, hogy a magzati elemek a méh izomzatába hatolnának. A kürt nyálkahártyája ezzel szemben annyira vékony, hogy az izomzat helyenként majdnem közvetlenül a hám alatt van, ezért itt a méhükhez hasonló decidua sohasem képződhet. Innen van, hogy a chorionbolyhok az izomfallal rövidesen a legszorosabb kapcsolatba jutva, annak rostjait részben széttolják, részben tönkreteszik. Ez elsősorban az interstitiális terhességre vonatkozik. Míg a méh deciduájában talált hajszálerek elegendők a pete táplálására, addig a kürt nyálkahártya-