Orvosi Hetilap, 1927. szeptember (71. évfolyam, 36-39. szám)
1927-09-04 / 36. szám
1927. 31. sz. ORVOSI HETILAP 1009 oldatot említjük meg Curt Rosenthalnak jelen közleményünk beküldése után megjelent cikkét, melyben 3 álomféleséget különböztet meg: a vegetatív rendszer és központok, azután a subcorticális-cerebellumos-tonomlotozis központok és végül az agyvelőkéreg álmát. Még arra sincsen semmi bizonyos adatunk, hogy mi okozza bizonyos esetekben az álmosságnak rohamszerű intermittálását, blokád, góc, keringési zavar vagy incretiós anomália. Nem tudjuk azt sem megmondani, mi is tehát a Westphal és Gelineau által leírt és intermittáló elalvásokon álló narkolepsia, van-e egyáltalában ilyen betegség vagy nincs, annál kevésbbé tudunk tehát különbséget tenni a pathogenesis tekintetében narkolepsia és enkephalitises lethargia között. A tüneti szétválasztás pedig nem kielégítő és mivel a főtünet, az alvás mindkettőnél megvan, sokszor nem is sikerül a differentiálás. Az alábbiakban egy ilyen esetet ismertetünk, melynek érdekességét az adja meg, hogy az éveken tartó pontos klinikai megfigyelés során narkolepsiának tartották, s mint ilyet, le is közölték az Orvosi Hetilap 1924 14. számában, holott a betegségi tünetek újabb fejlődése kétségtelenné teszi, hogy már akkor enkephalitis lethargicával volt dolgunk. A szerzőnek akkori fejtegetései a dignostikai tévedést egyéb irányú differentiálás tekintetében teljesen kizárták, kimerülés, intoxicatiók, hysteria, álomkór, anyagcserebajok, tumor stb. már akkor is teljesen kizárható volt. T. D. akkor 26 éves nőbeteg, először 1921 februárban, tehát abban az időpontban jelentkezett leírójánál, mikor Magyarországon a legtöbb lethargiaeset fordult elő. Tagadta, hogy spanyol influenzája lett volna, de jelentkezésekor terhessége hetedik hónapjában nagy álmosságot, gyakori elalvást panaszolt, amely sokszor házimunka közben vagy villamoson is elfogja. 20—60 percig alszik, zajra, zökkenésre fölébred, tudja, hogy aludt, de kipihentnek nem érzi magát. A pontos vizsgálat duzzadt emlőket, középtág, fényre renyhén reagáló pupillákat, szabad szemmozgásokat talált, az egyébként teljesen negatív neurológiai státusból megemlítendő még, hogy a koponya alap Röntgen-felvétele is negatív. A kórházban is aludt naponta 4—10-szer, éjjel pedig mélyen és nyugodtan. 1921 márciusában végbement normális szülése után a leírás szerint elmúlt az álmosság és az alvás, de tb-szerű rángások mutatkoztak a bal arcfélen és bal felső végtagon, közben szoptatott. 1922 februárjában újra teherbe esett, ez augusztusban állítólag spontán abortussal megszakadt. 1922 áprilisban elelmondta, hogy régi alvási állapota visszatért a terhesség kezdete óta, az észlelés azt mutatta, hogy az állapot azonos az előbbivel, de az elalvás ritkább és rövidebb. Állítása szerint az abortus után alvási nehézségei elmaradtak. 1923 májusában azt panaszolta, hogy rohamszerűen kétszer nagy izomgyengeség lepte meg, feje előrebukott, álla leesett, görcsei, eszméletlensége nem voltak. Ebből az észlelő a terhességgel oki kapcsolatban levő narkolepsiára következtetett s az esetben a narkolepsia endokrin eredetének bizonyítékát látta. 1927 márciusában ismertük meg a beteget, aki azóta, két évre az első után, még egy élő és egészséges gyermeket szült. Az akkori lelettel szemben kiemelendő nagyfokú elhízottsága, amely állítása szerint harmadik terhessége óta fejlődött ki, nagyfokú kedélyi labilitása (gyakran elsírja magát) és nagyfokú szórakozottsága. Elmondja, hogy alvási állapota éppoly gyakran és éppoly mértékben állenn, mint annak idején, havihaja idejében álmosabb szokott lenni. Átmenetileg ugyan rövid időre eltűnik, de aztán újra jelentkezik az álmosság. Emlékezik, hogy első terhessége alatt hányt, mikoriban aludni kezdett, lázas volt és kettősen látott, láza később elmaradt Most nem gravid. A reflexek, a sensibilitás az egész testen, az izomfeszülés semmi kórosat nem mutatnak, a motilitás a testen mindenütt és a fejidegek területén, így a külső szemizmokban is tökéletes. Ellenben a pupillák mindkét szemen szabálytalanok, inkább szültek, a jobb valamivel tágabb, mint a bal és úgy fényre, mint alkalmazkodásra teljesen merevek. Nagy főfájásokról panaszkodik és arról, hogy néha éjjel felriad, földrengést érez és rémképeket lát. Időnkint nagy izomgyengeség lepi meg remegés kíséretében, amely alatt alig bír megállani, kezéből mindent kiejt, de eszméletét nem veszítette. Ezt jellemzően úgy fejezi ki, ha erőletezi a nemalvást, összelapul. Szemfenékvizsgálat semmi kórosat nem mutat, a sella Röntgen-protectiója sem transversalis, sem sagittalis irányban kórosat nem mutat, Wassermann a soromban negatív, vizeletében cukor nincs. Nagy adag intravénás jódinjectiókra, állítása szerint, alvása ritkább és rövidebb. Tabl. thyreoideae Richter naponta 3X2 szem adására rövid idő alatt láthatólag lesoványodik, súlya 4 kg-ra csökkent. Egyheti thyreoidea használat után, örömmel sugárzó arccal jelenti, hogy aluszékonysága eltűnt, három napja csak éjjel aludt. Április 24-én újra azt jelenti, hogy aluszékonysága visszatért, azonfelül két nap egymásután jelentkezett a már ismert elgyengülési és rém égési állapot. Tekintettel a pupillamerevségre, amelyet nem prodromális, hanem residualis állapotnak tekinthettünk az előző közlemény adatai után, tekintettel a fejfájásra, a lázra, kettőslátásra, az izomtünetekre, tekintettel továbbá az aluszékonyság intermittáló, de mindig visszatérő jelenségére, áttekintettük az előző közlemény adatait abban az irányban, találunk-e támpontot arra, nem az enkephalitis lethargica abortiv fejlettségű alakjával állunk-e szemben, mert az alváson kívüli tünetek lassú kifejlődése, enyhe foka csak ilyen abortiv alakra engedett gondolni. A megelőző közleményből ekkor feltűnik a betegség kezdetének a lethargica-járvánnyal való összeesése, feltűnnek a tie-szerűnek nevezett rángások az arcban és bal karban, a már akkor renyhén reagáló pupillák és már akkor megjelenő izomastheniás jelenségek. Mindezt összevetve a beteg nem nagyfokú intelligenciájával, szórakozottságával és körülményeivel, nevezetesen azzal, hogy férje egész nap nincs otthon és felnőtt hozzátartozók ápolása nélkül tölti napját, összevetve továbbá azzal, hogy, mint az enkephalitises betegeken oly gyakori, lázas megbetegedésére először ugyan nem igen emlékezik, de tüzetes kikérdezéskor emlékezik arra, hogy álmossága előtt pár héttel laza és ugyanakkor kettőslátása volt, akkori tagadásának, hogy t. i. spanyol influenzája nem volt, mi nagy jelentőséget nem tulajdoníthattunk, így tehát mi narkolepsia helyett inkább egy influenzás eredetű és éveken keresztül lappangva előrehaladó, de már a betegség első hónapjaiban is kettőslátással, pupillazavarokkal és hyperkinesissel járó enkephalitis lethargicára gondolunk, melynek alvászavarai spontán is, de talán a kezelés, a miben és így a kórház és a szülés suggestiv befolyása alatt is intermittálnak, mint ahogyan az enkephalitis tünetei ismert módon suggestive rendkívül befolyásolhatók. Az orvoslási kísérleteket is természetesen ehhez szabjuk. Az egyetlen és az előző közlemény miatt rendkívül tanulságos esetből természetesen nem kívánunk az irányban consequentiákat levonni, hogy vájjon létezik-e egyáltalában narkolepsia, mert mint ahogyan az enkephalitisek megismerése óta a Wernicke-féle poliomyelitis superior fogalma felesleges lett, akként tudomásunk szerint narkolepsiát sem közöltek le az enkephallitis-járvány óta. Az álomelméletről tudottak átte-