Orvosi Hetilap, 1927. szeptember (71. évfolyam, 36-39. szám)

1927-09-04 / 36. szám

1927. 31. sz. ORVOSI HETILAP 1009 old­atot említjük meg Curt Rosenthalnak jelen közlemé­nyünk beküldése után megjelent cikkét, melyben 3 álom­féleséget különböztet meg: a vegetatív rendszer és köz­pontok, azután a subcorticális-cerebellumos-tonomloto­­zis központok és végül az agyvelőkéreg álmát. Még arra sincsen semmi bizonyos adatunk, hogy mi okozza bizonyos esetekben az álmosságnak rohamszerű intermittálását, blokád, góc, keringési zavar vagy in­­cretiós anomália. Nem tudjuk azt sem megmondani, mi is tehát a West­phal és Gelineau által leírt és interm­it­­táló elalvásokon álló narkolepsia, van-e egyáltalában ilyen betegség vagy nincs, annál kevésbbé tudunk tehát különbséget tenni a pathogenesis tekintetében narko­lepsia és enkephalitises lethargia között. A tüneti szét­választás pedig nem kielégítő és mivel a főtünet, az alvás mindkettőnél megvan, sokszor nem is sikerül a differentiálás. Az alábbiakban egy ilyen esetet ismertetünk, melynek érdekességét az adja meg, hogy az éveken tartó pontos klinikai megfigyelés során narkolepsiának tartották, s mint ilyet, le is közölték az Orvosi Hetilap 1924 14. számában, holott a betegségi tünetek újabb fej­lődése kétségtelenné teszi, hogy már akkor enkephalitis lethargicával volt dolgunk. A szerzőnek akkori fejtege­tései a dignostikai tévedést egyéb irányú differentiá­lás tekintetében teljesen kizárták, kimerülés, intoxica­­tiók, hysteria, álomkór, anyagcserebajok, tumor stb. már akkor is teljesen kizárható volt. T. D. akkor 26 éves nőbeteg, először 1921 február­ban, tehát abban az időpontban jelentkezett leírójánál, mikor Magyarországon a legtöbb lethargiaeset fordult elő. Tagadta, hogy spanyol influenzája lett volna, de jelentkezésekor terhessége hetedik hónapjában nagy álmosságot, gyakori elalvást panaszolt, amely sokszor házimunka közben vagy villamoson is elfogja. 20—60 percig alszik, zajra, zökkenésre fölébred, tudja, hogy aludt, de kipihentnek nem érzi magát. A pontos vizsgá­lat duzzadt emlőket, középtág, fényre renyhén reagáló pupillákat, szabad szemmozgásokat talált, az egyébként teljesen negatív neurológiai státusból megemlítendő még, hogy a koponya­ alap Röntgen-felvétele is negatív. A kórházban is aludt naponta 4—10-szer, éjjel pedig mé­lyen és nyugodtan. 1921 márciusában végbement nor­mális szülése után a leírás szerint elmúlt az álmosság és az alvás, de tb­-szerű rángások mutatkoztak a bal arc­­félen és bal felső végtagon, közben szoptatott. 1922 feb­ruárjában újra teherbe esett, ez augusztusban állítólag spontán abortussal megszakadt. 1922 áprilisban el­­elmondta, hogy régi alvási állapota visszatért a terhes­ség kezdete óta, az észlelés azt mutatta, hogy az állapot azonos az előbbivel, de az elalvás ritkább és rövidebb. Állítása szerint az abortus után alvási nehézségei elma­radtak. 1923 májusában azt panaszolta, hogy rohamsze­rűen kétszer nagy izomgyengeség lepte meg, feje előre­bukott, álla leesett, görcsei, eszméletlensége nem voltak. Ebből az észlelő a terhességgel oki kapcsolatban levő narkolepsiára következtetett s az esetben a narko­lepsia endokrin eredetének bizonyítékát látta. 1927 márciusában ismertük meg a beteget, aki azóta, két évre az első után, még egy élő és egészséges gyermeket szült. Az akkori lelettel szemben kiemelendő nagyfokú elhízottsága, amely állítása szerint harmadik terhessége óta fejlődött ki, nagyfokú kedélyi labilitása (gyakran elsírja magát) és nagyfokú szórakozottsága. Elmondja, hogy alvási állapota éppoly gyakran és éppoly mértékben áll­­­enn, mint annak idején, havihaja idejében álmosabb szokott lenni. Átmenetileg ugyan rövid időre el­tűnik, de aztán újra jelentkezik az álmosság. Emlékezik, hogy első terhessége alatt hányt, mikoriban aludni kez­dett, lázas volt és kettősen látott, láza később elmaradt Most nem gravid. A reflexek, a sensibilitás az egész tes­ten, az izomfeszülés semmi kórosat nem mutatnak, a motilitás a testen mindenütt és a fejidegek területén, így a külső szemizmokban is tökéletes. Ellenben a pu­pillák mindkét szemen szabálytalanok, inkább szültek, a jobb valamivel tágabb, mint a bal és úgy fényre, mint alkalmazkodásra teljesen merevek. Nagy főfájásokról panaszkodik és arról, hogy néha éjjel felriad, földren­gést érez és rémképeket lát. Időnkint nagy izomgyenge­ség lepi meg remegés kíséretében, amely alatt alig bír megállani, kezéből mindent kiejt, de eszméletét nem ve­szítette. Ezt jellemzően úgy fejezi ki, ha erőletezi a nem­alvást, összelapul. Szemfenékvizsgálat semmi kórosat nem mutat, a sella Röntgen-protectiója sem transversa­­lis, sem sagittalis irányban kórosat nem mutat, Wasser­mann a soromban negatív, vizeletében cukor nincs. Nagy adag intravénás jódinjectiókra, állítása szerint, alvása ritkább és rövidebb. Tabl. thyreoideae Richter na­ponta 3X2 szem adására rövid idő alatt láthatólag le­soványodik, súlya 4 kg-ra csökkent. Egyheti thyreoidea használat után, örömmel sugárzó arccal jelenti, hogy aluszékonysága eltűnt, három napja csak éjjel aludt. Április 24-én újra azt jelenti, hogy aluszékonysága visszatért, azonfelül két nap egymásután jelentkezett a már ismert elgyengülési és rém égési állapot. Tekintettel a pupillamerevségre, amelyet nem prodromális, hanem residualis állapotnak tekinthettünk az előző közlemény adatai után, tekintettel a fejfájásra, a lázra, kettőslátásra, az izomtünetekre, tekintettel to­vábbá az aluszékonyság intermittáló, de mindig vissza­térő jelenségére, áttekintettük az előző közlemény ada­tait abban az irányban, találunk-e támpontot arra, nem az enkephalitis lethargica abortiv fejlettségű alakjával állunk-e szemben, mert az alváson kívüli tünetek lassú kifejlődése, enyhe foka csak ilyen abortiv alakra enge­dett gondolni. A megelőző közleményből ekkor feltűnik a betegség kezdetének a lethargica-járvánnyal való összeesése, feltűnnek a tie-szerűnek nevezett rángások az arcban és bal karban, a már akkor renyhén reagáló pupillák és már akkor megjelenő izomastheniás jelen­ségek. Mindezt összevetve a beteg nem nagyfokú intel­ligenciájával, szórakozottságával és körülményeivel, nevezetesen azzal, hogy férje egész nap nincs otthon és felnőtt hozzátartozók ápolása nélkül tölti napját, összevetve továbbá azzal, hogy, mint az enkephalitises betegeken oly gyakori, lázas megbetegedésére először ugyan nem igen emlékezik, de tüzetes kikérdezéskor emlékezik arra, hogy álmossága előtt pár héttel laza és ugyanakkor kettőslátása volt, akkori tagadásának, hogy t. i. spanyol influenzája nem volt, mi nagy jelentőséget nem tulajdoníthattunk, így tehát mi narkolepsia helyett inkább egy influenzás eredetű és éveken keresztül lap­pangva előrehaladó, de már a betegség első hónapjai­ban is kettőslátással, pupillazavarokkal és hyperkine­­sissel járó enkephalitis lethargicára gondolunk, mely­nek alvászavarai spontán is, de talán a kezelés, a mib­en és így a kórház és a szülés suggestiv befolyása alatt is intermittálnak, mint ahogyan az enkephalitis tünetei ismert módon suggestive rendkívül befolyásolhatók. Az orvoslási kísérleteket is természetesen ehhez szabjuk. Az egyetlen és az előző közlemény miatt rendkívül tanulságos esetből természetesen nem kívánunk az irányban consequentiákat levonni, hogy vájjon léte­zik-e egyáltalában narkolepsia, mert mint ahogyan az enkephalitisek megismerése óta a Wernicke-féle polio­myelitis superior fogalma felesleges lett, akként tudo­másunk szerint narkolepsiát sem közöltek le az enke­­phallitis-járvány óta. Az álomelméletről tudottak átt­e-

Next