Orvosi Hetilap, 1927. december (71. évfolyam, 49-52. szám)

1927-12-04 / 49. szám

1404 TART EREDETI KÖZLEMÉNYEK:­­ Székely Ágoston. (1403. oldal.) Zalka Ödön: A tüdőrák gyakoriságáról és szaporodá­sának okairól. (1404—1408. oldal.) Ferenczy Zoltán: Klinikai tapasztalatok a cyclodialysis műtéti eredményeiről. (1409—1413. oldal.) Treer József: A tonsillaproblémáról és a légutakon át tör­ténő bakteriuminvasióról. (1413—1417. oldal.) vitéz Pintér Kováts Zsigmond és Dunay Beatrix: A vér és vizelet hydrogenionconcentratiójának (pH) vál­tozása étkezés után normális és ulcusos egyéneknél. (1417—1418. oldal.) Herman Károly: Vakbéltályog okozta vastagbélszűkület. (1418—1419. oldal.) A­LOM. Markó Viktor: Egy parenteralisan adagolt vas-arsen­­készítmény (Ferronin) hatása a gümőkórosok vér­­szegénységére. (1419—1421. oldal.) Megjegyzések Ráth A. Zoltán cikkéhez. (1421—1422. old.) Lanszemle: Belorvostani — Sebészet. — Urológia. — Gyermekorvostan. — Elméleti tudományok köréből. (1422-1425. oldal.) Könyvismertetés. (1425. oldal.) A Kir. Orvosegyesület nov. 26-i ülése. (1425—1427. oldal ) A Kir. Orvosegyesület elme- és idegkórtani szakosztá­lyának november 18-i ülése. (1427. oldal.) A Budapesti Kir. Orvosegyesület gynaekologiai szak­osztályának november 16-i ülése. (1427—1428. oldal.) Heti krónika. (1428—1429. oldal.) Vegyes hírek. (1429—1430. oldal.) ORVOSI HETILAP EREDETI KÖZLEMÉNYEK A budapesti kir. magyar Pázmány Péter Tudomány­egyetem I. számú kórbonctani intézetének (igazgató: Buday Kálmán dr. egyetemi ny. r. tanár) és a székes­­fővárosi Szent István közkórház prosecturájának (fő­orvos: Baló József dr. egyetemi m.­tanár) közleménye. A tüdőrák gyakoriságáról és szaporodásának okairól. Irta: Zalka Ödön dr. egyetemi tanársegéd, közkórházi alorvos. Tüdő- és bronchusrák különböző statisztikákban a következő százalékban fordul elő: Az összes rákoknak Krasting (Basel, 1906) ............................... 1,76%-a; Prässler (Berlin, 1896) ........................... 1’83%-a; Buday (Kolozsvár, 1905) ........................ 2’72%-a; Bejach (Berlin, Moabit, 1917) ................ 4 80%-a; Redlich (Berlin am Urban, 1907) ......... 6’30%-a; Berencsy-Wolff (Budapest, 1922) ......... 2'20%-a; Krompecher (Budapest, 1925) ............. 2‘60%-a; Briese (Chemnitz, 1920) ........................... 4‘51%-a; Bilz (Jena, 1921) ...................................... 2‘57%-a; Orth (Berlin, Charité, 1904/08) ................ 2'79%-a; Orth (Berlin, Charité, 1909/12) ................ 4’95%-a; Rau (Drezda, 1909/14.) ............................... 6'01%-a; Rau (Drezda, 1914/19.) ............................... 9’48%-a; Malecki (Berlin, Virchow-Spital, 1906/12) 3’03%-a; Riechelmann (Berlin, 1895/1901) ......... 3’80%-a; Steinhaus (Bruxelles, 1910) .................... 1­62%-a. Lubarsch összeállította a német birodalom összes boncolásainak statisztikáját az 1920/21. években, amely szerint 8301 rákos esetből 450 volt tüdőrák, ami 5­ 4%-nak felel meg. Tehát a tüdőrák különböző szerzők szerint más százalékát képezi az összes boncolásra került rákoknak. A három magyarországi adat (Buday 2'72%, Krom­pecher 2‘60%, Berencsy-Wolff 2’20%) értékben inkább megegyezik, mint az eltérő németországi adatok, to­vábbá Németország egyes kórházaiban a tüdőrák sokkal nagyobb százalékát képezi a boncolt rákesetek­nek, mint Magyarországon. 1923-ban a Deutsche Path. Gesellschaftnak göttin­­geni gyűlésén Teutschländer előadását követő vitában Berblinger, Mathias, Versé és Monckeberg hangsúlyoz­ták a tüdőrák gyakoribb előfordulását az 1920—23. évek­ben. Kikuth a Hamburg-Eppendorfi kórház anyagán, ahol 1884/1923-ig összesen 246 tüdő- és bronchusrákot boncoltak, bizonyította be a tüdőrák százalékának állandó emelkedését, így 1897-ben a tüdőrák az összes rákos eseteknek 17%-át képezte, 1911-ig ez a százalék lassan emelkedik ugyan, de sohasem haladja meg az 5%-ot, átlagban 2—4% közt mozog. Ezzel szemben 1918— 1923-ig a százalék állandóan 5 felett van és folyton emelkedő tendenciát mutatva, 1923-ban eléri a 9­4%-ot. Berblinger szerint Jénában 1910/14-ig a tüdőrák 2,2%-át tette az összes rákeseteknek, 1915/19-ig ugyanez 2­9%, 1919/24-ig hirtelen 8,3%-ra emelkedik. Seyfarth, akinek lipcsei statisztikájában 307 tüdő- és bronchusrák szerepel, a következő összeállítást adja, amely szerint 1905/1906-ig 5­01%, 1907/1913-ig 6­88%, 1914/1918-ig 11-23%, 1919/1923-ig 8­ 75% és az 1924. év első felében 15­ 5%-a a boncolt rákeseteknek tüdő-, illetőleg hörgráknak bizo­nyult. Ha Bau drezdai anyagából számítjuk ki a tüdő­rák százalékát, úgy a tüdőrák 1909/1914-ig 6­01%-a volt az összes rákeseteknek, ez a százalék a háborús években (1914/1919) 9-48 %-ra emelkedett. Rau szerint a rák gya­korisága férfiaknál általában emelkedett, nőknél csök­kent, de a légzőszervek rákja mindkét nemnél emel­kedett. Staehelin (Bázel) 1900/1924. évi anyagán állapította meg a tüdőrák százalékának emelkedését, összesen 67 eset kapcsán. Az emelkedés 1912-ben kezdődött, azóta ugyanazon a niveam­ maradt, tehát további emelkedés nem volt észlelhető. 1900/1911-ben az összes boncolt ese­teknek 0-20%-a volt tüdőrák. Ez a szám 1912/14-ig 0-50%, 1915/23-ig 0-63%, 1924-ben 0-67%-ig emelkedik. Ugyanezen években a tüdőrák az összes rákeseteknek 2-1, 5'0, 5'0, illetőleg 4'9%-át tette. Materna Troppauban szintén a tüdőrák szaporo­dását észlelte, így 1912/14-ig a tüdőrák 2­8%-a volt az összes rosszindulatú daganatoknak, 1915/17-ig 7’14­%-a, 1918/20-ig 5'31%-a, míg 1921/23. években ez a szám 8%-ra emelkedett. Eichgrün és Esser vizsgálták a háború hatását a rákstatisztikákra. Kölni anyaguk 1902/1926-ig tartó időből származik és háború előtti, háború alatti és háború utáni időszakokra oszlik. A rák százaléka a 20 éven felüli boncolásokra számítva, a háború előtti időben férfiaknál 9'3%, nőknél 8‘8%, a háború alatt fér­fiaknál 8-3%, nőknél 13-2%, háború után férfiaknál 9'6%, nőknél 10'4%. Tehát a rák százaléka a szerzők szerint a háború előtti időszakhoz képest úgy férfiaknál, mint nőknél emelkedett. A tüdőrák százaléka az összes rák­esetekre számítva a háború előtt férfiaknál 9­0%, nőknél 2-3%, háború alatt férfiaknál 9-2%, nőknél 16%, háborít után férfiaknál 11-8%, nőknél 6­3%. Tehát a tüdőrák százaléka is emelkedett, főleg nőknél. Holzer szerint Prágában 1895/1899-ig a tüdőrák 0’78%-át képezte az összes rákeseteknek, ezen szám állandóan emelkedett és 1920/24-ig 7'98% volt. Ferenczy és Matolcsy a bécsi egyetemi kórbonc­tani intézet statisztikáját állították össze 1896/1925-ig. Ezen idő alatt a tüdőrák százaléka állandóan emelke­dett, így 1896-ban 0,54%-a az összes rákeseteknek volt 1927: 49­97.

Next