Orvosi Hetilap, 1931. május (75. évfolyam, 18-22. szám)
Az orvosi gyakorlat kérdései, 1931-05-16 / 20. szám
MELLÉKLET AZ ORVOSI HETILAP 75. ÉVF. 20. SZÁMÁHOZ AZ ORVOSI GYAKORLAT KÉRDÉSEI Szerkeszti: GERLÓCZY GÉZA dr. egyet. rk. tanár, belklinikai adjunctus és MILKÓ VILMOS dr. egyet. magántanár, kórházi főorvos A tüdőtályogok felismerése és gyógyítása. Ha a tüdőszövet kórokozó baktériumok hatása alatt szétesik, akkor a szétesés helyén vagy gangraenás üreg, vagy tályogüreg keletkezik; a caverna elnevezés a tuberculosis kapcsán fellépő üregképződések számára van fenntartva. A gangraena progressióra hajlamos, lényegesen rosszabb indulatú megbetegedés, mint a nem ritkán spontán gyógyuló tályog. Mindkettő legtöbbször valamely beszűrődéses tüdőmegbetegedéshez csatlakozik, de keletkezhetik metastatikus úton (embolus) is. Hogy adott esetben a tüdőben levő beszűrődés gyógyulás helyett erősen szétesik-e (gangraena), vagy benne tályogüreg képződik-e, az elsősorban a kórokozók milyenségétől függ. A közönséges genykeltő coccusok, továbbá influenza és colibacillusok egyszerű genyedést, tályogot okoznak, míg bizonyos anaerobok, mint streptococcus putridus, spirochaeták, sprrrillumok, fusiformis bacillusok a tüdőbe jutva putrid szétesést, bűzös anyagok keletkezését, azaz gangraenát hoznak létre. A szájban gyakran előforduló spirillumok és fusiformis bacillusok az okai annak, hogy aspiratiós pneumoniához oly gyakran csatlakozik gangraena, Buday professor mutatta ki, hogy a száj anaerob fusospirillumai a tüdőbe jutva magukban is képesek éres szétesést létrehozni. Gangraenánál a szétesett területet mindig tekintélyes nagyságú infiltratio veszi körül és a keletkezett üreg szabálytalan, szeszélyes formájú, környezetétől nincsen körülírtan elhatárolva, tartalma éres bűzös, törmelékes geny. Ezzel szemben a tályog körüli infiltratio sokszor csak kis kiterjedésű, az üreg rendszerint gömb alakú, környezetétől többé-kevésbbé vastag demarcatiós szövet határolja el és tartalma alig szagos, hígan folyó geny. A tüdőtályog felléphet kivételesen úgy, hogy keletkezésének okát nem ismerjük, de sokkal gyakoribb az, amidőn a tüdőnek valamely beszűrődéses megbetegedéséhez csatlakozik. Elsősorban szerepelnek influenzás confluált bronchopneumoniák, másodsorban kruppös pneumoniák és ritkábban infarctusok. Metastatikus úton jöhet létre tüdőtályog úgy, hogy a szervezetben bárhol levő gyulladásos, septicus gócból egy vagy több fertőzött embolus leszakad és a vérpályán át jut a tüdőbe. Az embolusok számától és fertőzöttségétől függ azután, hogy sok apró, vagy egy nagy tályog keletkezik-e. Ilyen embolusok kiindulópontjaként szerepelhetnek anginák, furunculusok, a hasüreg — főként a női genitaliák — genyedő folyamatai, továbbá fertőzött thrombophlebitisek. A solitár, nagy tüdőtályognak — szerencsére — nagy hajlamossága van arra, hogy valamely bronchusba áttörjön és a szájon keresztül kiürüljön. Ez az áttörés a betegségnek a képét, prognosisát, therapiáját egy csapásra megváltoztatja. Amíg a tályog nem tört át, a diagnosis sokszor csak valószínűségi és úgy a kopogtatási, mint a hallgatózási lelet egészen más mint akkor, amidőn a geny helyébe levegő kerül. Mindaddig, amíg ez nem történt meg, tüdőtályognak a gyanúja akkor áll fenn, ha a tüdő valamely beszűrődéses folyamata nem mutat gyógyulási hajlamúságot, a lázmenet intermittáló vagy remittáló típusú lesz, a fehérvérsejtszám emelkedik és a vérképben nagyobb számmal jelennek meg a fiatal alakok. A kopogtatási és hallgatózási lelet ebben a stádiumban ugyanaz lesz, mint bármely tüdőbeszűrődésnél: tompulat esetleg dobos színezettel, hörgi légzés szörnyzörejekkel. A röntgenfelvételen azt látjuk, hogy a beszűrődés által okozott homály közepén egy intenzív, nagyjában kerek alakú mag van, amely a többszöri vizsgálat során rendszerint növekszik. Multiplex metastatikus tályogok több kerek, különböző nagyságú elmosódott szélű árnyékot adnak. Lényegesen megváltozik a kép akkor, ha a geny valamerre utat tört magának és a tályogüreg kiürül. Ha az áttörés a bronchusba történt, a beteg egyszerre „tele szájjal“ híg, esetleg többé-kevésbbé véres gennyet köp, amelynek mennyisége a tályog nagyságától függ. A csaknem szagtalan köpet rendszerint kettősen rétegeződik, az üledékben nagyszámú genysejten kívül vörös vérsejteket, bacteriumokat, továbbá rugalmas rostokat és tüdőcafatokat találunk. Ez utóbbiak jelenléte fontos differentiáldiagnosticai jel a bronchiectasiás üregből vagy eltákolt empyemából ürülő génnyel szemben, amelyekben tüdőalkatrészek sohasem találhatók. A tályog kiürülésekor megváltozik a kopogtatási és hallgatódzási lelet is. A tompulat az üreg felett erősen dobos színezetet nyer és ha a tályog a felső lebenyben van — ahol tudvalévően az üreg fala nagyobb feszülés alatt van, mint az alsó lebenyben — megtaláljuk a Wintrich és Gerhardt-féle „cavernatüneteket“ is, a légzés amphorikus lesz és nagyhólyagú szörnyzörejek hallhatók. Nagyon jellegzetes és alig félreismerhető képet kapunk röntgen-vizsgálatnál. Már átvilágításnál feltűnik, hogy az infiltraciós, homályos terület közepén helyet foglaló sötétebb mag helyét egy eléggé szabályos kerek, élesen határolt világos terület foglalja el, melynek az alján vízszintes folyadékfelszín látható és amely vízszintes marad akkor is, ha a beteget oldalra dőlve vizsgáljuk. Kivétel csak a hanyatt fekvő helyzet, amikor is a folyadék úgy helyezkedhetik el, hogy a felette levő levegő nem látható. Átvilágítás után a betegről több irányú és oldalt fekvő helyzetben is felvétel készítendő, mert a pontos localisatio, az eltákolt és interlobalis empyemától való megkülönböztetés, többszörös folyadékfelszín felfedezése csakis így lehetséges. A hitusárnyék részben pangás, részben pedig a mirigyek megnövekedése következtében kiterjedtebbé válik. A beteg oldalon a rekesz legtöbbször magasabban áll. A már megállapított üregképződés lehetőleg gyakran ellenőrizendő röntgen-vizsgálattal, mert az infiltraciós terület növekedése, újabb üregek képződése így állapítható meg legbiztosabban és tehet indicálttá egy esetleg halaszthatatlan műtéti beavakozást. Differentialdiagnosis szempontjából főleg eltákolt fali és interlobaris empyemák, továbbá tuberculoticus cavernák jönnek számításba. Az empyemáktól való megkülönböztetés a több irányból való felvétellel lesz lehetséges, a tbc-s cavernák rendszerint üresek és csak kivételesen látható bennük nagyobb folyadékfelszín, azonkívül a folyamat specificus volta a felvételen legtöbbször felismerhető. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a jelenséget sem, hogy tályog esetében a beteg aránylag kevés köhögési ingerrel periodikusan köp, áttört empyemánál pedig inkább állandó és erős köhögési inger szokott lenni. Tévedést okozhatnak még kiürült echinococcus cysták és szétesett tumorok. A megkülönböztetés az összes klinikai adatok, az anamnesis, köpetvizsgálat, fehérvérsejtkép tekintetbevételével majd mindig sikerül. Kivételes esetben megtörténhet, hogy a tüdőtályog nem valamely bronchusba, hanem a pleura felé tör át. Ha a folyamat lassan haladt előre és a pleurának volt ideje védekező összenövésekre, akkor vagy eltákolt empyema keletkezik, vagy pedig egészen a külső mellkasfalig hatol előre a geny és sipoly jön létre, melyen a tályog állandóan ürül. Ha a pleurán összenövések nincsen-