Orvosi Hetilap, 1931. május (75. évfolyam, 18-22. szám)
Az orvosi gyakorlat kérdései, 1931-05-16 / 20. szám
80 AZ ORVOSI GYAKORLAT KÉRDÉSEI 1931. 20. sz. nek és a kiürülő geny egyszerre önti el a szabad pleuraüreget, úgy a prognosis egyszerre nagyon rosszá válik a majd mindig beálló pleurasepsis következtében. Ugyancsak nagyon súlyos complicatio az is, ha az áttörés a pleura diaphragmaticán át a hasüreg felé történik. A tályognak a bronchusba való kiürülésekor a""beteg közérzése rendszerint nagyon megjavul. A mindenkori lázmenetet erősen befolyásolja az, hogy az üreg gennyel telt-e, vagy üres. A multiplex kis tályogok legtöbbnyire általános sepsis részjelenségei és ezért az ilyen esetek prognosisa is kétséges, a sokkal nagyobb tüdőtályogot viszont a gyógyuló betegségek közé kell sorolnunk. Áttörés után elég gyakran spontán visszafejlődés következik be, amely meglehetősen gyors lehet. A sorozatos röntgen-vizsgálatok alkalmával jól észlelhető, amint a légtartó világos üreg mind kisebb lesz és csakhamar el is tűnik, egy többé-kevésbbé intenzív homály hátrahagyásával. Bár a gyógyulás granulatiós, majd hegszövet képződése útján történik, mégis kiterjedt hegedések, zsugorodások kiürült tüdőtályog után csak kivételesen maradnak vissza. A spontán gyógyulás még abban az esetben is bekövetkezhetik, ha a tályog nem tud tökéletesen kiürülni, ilyenkor a tartalma besűrűsödik, majd elmeszesedik és gyógyulás után a megmaradt homályosabb területben intenzív árnyék látható. Különösen jó prognosisa van az influenzás bronchopneumonia után képződött tályognak és elsősorban azoknak, amelyeknél röntgennel az üregnek intensív és éles határa constatálható, ezek leginkább hajlamosak a spontán gyógyulásra és sebészi beavatkozásra is alkalmasabbak. A megállapított tüdőtályog gyógyításánál legelső kérdés az, hogy operáltassunk-e, vagy sem? Ha a betegnek az erőbeli állapota, szívműködése jó, úgy a műtéttel nyugodtabban várhatunk, kivételt ez alól a diabeteses egyének képeznek, akiknél a várakozás a gyors terjedési hajlam miatt mindig veszélyes. Általában véve inkább halasztható a műtét akkor, ha a tályog centrálisan fekszik, mert kevésbbé forog fenn a pleuraürbe való áttörés veszélye. Hogy mikor következett be az az időpont, amelynél tovább nem lehet várni, azt a beteg pontos észlelése szabja meg. Még át nem tört tályognál az erőbeli állapot, a lázgörbe és a vérkeringési szervek figyelemmmel kísérésén kívül sűrűn ellenőrizhető a beteg terület röntgennel és ha a góc növekedését látjuk, akkor kénytelenek vagyunk lemondani arról, hogy megvárjuk amíg a tályog a bronchusba áttör. Már áttört tályognál a várakozás nyugodtabb lesz, ilyenkor a köpet mennyiségének a növekedése, a tüdőalakelemek megszaporodása, továbbá az ugyancsak röntgennel ellenőrzött tályogüreg és beszűrődött tüdőrész növekedése fog bennünket figyelmeztetni arra, hogy adott esetben spontán gyógyulás nem várható és a beteget meg kell operáltatnunk. A műtét maga: pneumotomia, amelynek célja a tályogüreg megnyitása és dramagea. Szóba jöhet még a pneumothoraxszal való compressio, de csakis centrálisabban fekvő, továbbá multiplex tályogoknál, mert a falhoz közelebb fekvőknél ismét a szabad pleuraüregbe való áttörés veszélye forog fenn. Ha a beteg állapota olyan, amelynél a műtéti beavatkozással nyugodtan várhatunk, a spontán gyógyulás elősegítésére jó szolgálatot tesz a Quincke által ajánlott fektetési mód. Ennek lényege az, hogy a betegnek olyan fekvőhelyzetet keressünk, amely legalkalmasabb arra, hogy a tályogüreg tartalma könnyen kiürüljön, az ágy alsó végét magasra emeljük, az oldalfekvést illetőleg pedig néhány napi tapasztalat dönti el, hogy milyen helyzetben üríti a beteg a legnagyobb menyiségű köpetet és ezt az elhelyezkedést aztán lehetőleg állandósítjuk. Sokan dicsérik a Singer-féle szomjazó kúrát; az egyébként bőséges, de nem szomjat hozó táplálkozás mellett a folyadék mennyiségét fokozatosan a minimumra csökkentjük (3—400 ccm.). Ha emellett megengedjük, hogy a beteg hetenként 2 napon rendesen igyék, a szomjaztatás hoszszabb időn keresztül, nehézség nélkül keresztülvihető. A gyógyszerek közül az intramuscularisan adott mentholeucalyptus, transpulmin injectiók tehetnek jó szolgálatot. Szagos olajoknak a belélegeztetése inkább csak akkor használ valamit, ha a betegnek bűzös köpete van, egyszerű tályognál a beteg szabad levegőre fektetése többet ér minden inhalatiónál. Francia szerzők fokhagyma tincturának a por os szedését ajánlják, mint a tüdő desinficiálására szolgáló eljárást. A salvarsannak is főként gangraenáknál van jó hatása, de próbát tehetünk vele tályognál is öt naponként 0.45 ccm.-t adva. A szív állapotára, különösen idősebb egyéneknél nagy gond fordítandó, kis dosis digitálist, vagy cardiazolt már az első naptól kezdve adhatunk. Minden olyan szert, amely a köhögési ingert csillapítja lehetőleg mellőzzünk, mert a geny kiköpése nagyon is kívánatos dolog, legtöbb esetben azonban nem is válik szükségessé köhögéscsillapító, mert a tályogos betegek rendszerint könnyen ürítik ki a nagymenyiségű gennyet. Hollaender Leó dr., egyetemi magántanár. A húgycsőszűkület kezelésének hibái. Minden húgycsősérülés és húgycsőgyulladás magában hordja a szűkület csíráját, ha azt nem kellő gonddal és szakértelemmel kezelik. A strictura megelőzése a fontos. A húgycsősérülés helyén keletkező heg éppoly hajlamos a zsugorodásra, mint a húgycső körüli gömbsejtes beszűrődések nyomán keletkező hegszövet. Épen ezért nem elég arról gondoskodni, hogy a húgycsősérülés meggyógyuljon. Akármilyen fokú volt is a sérülés s akár konzervatív úton, vagy műtéttel is kezeltük azt, figyelmeztetni kell betegünket arra, hogy szűkületképződésre hajlamossága van. Eleinte hetenként, hónaponként, később még nagyobb időközben ellenőriznünk kell, hogy a húgycső tágulékonysága nem csökken-e? Számos esetben tapasztaltam, hogy ez az ellenőrzés elmaradt, pedig betegünket 1-2 éven át, sőt tovább is, addig kell ellenőrzés alatt tartanunk, amíg a hegszövet zsugorodási hajlamát elveszítette. Hasonló a sorsa a húgycső körüli beszűrődéseknek is, azzal a különbséggel, hogy minél előbb gyógyítjuk meg a húgycsőgyulladást, illetve minél előbb szüntetjük meg a húgycső körüli gömbsejtes beszűrődések mélyén lappangó bacterium telepeket, annál kisebbek lesznek maguk a gömbsejtes beszűrődések, s annál kevésbbé okozhatnak ezek szűkülésre hajlamos hegeket. A gyulladásos eredetű húgycsőszűkületek kezelése tehát összeesik a húgycsőgyulladások helyes kezelésével. A húgycsőgyulladások tisztán konzervatív kezelése az esetek egy részében nem vezet eredményre. A mirigyek mélyén elrejtett bacteriumokat ugyanis gyógyszerekkel nem tudjuk elérni, s hogy velük a szervezet meg tudjon birkózni, a szervezetet erősíteni kell. A szervezet védekező erejét fokozni akaró fajidegen fehérje injectiók s vaccinák alkalmazása mellett jelentékeny gyógyító szerepe van a beszűrődések helyi kezelésének is. A meleg alkalmazás előnyei mellett elsősorban a beszűrődések szonda feletti enyhe massageját kell megemlítenem, amely egyfelől a mirigyjáratokban pangó váladék eltávolításával, másfelől pedig azáltal hat, hogy a szervezet védekező erejét a vérkeringés fokozása révén a megbetegedett helyre koncentrálja. Egy húgycsőgyulladásos beteget sem szabad addig gyógyultnak nyilvánítanunk, amíg a húgycsövet a húgycső körüli beszűrődésekre meg nem vizsgáltuk. Eltekintve •