Orvosi Hetilap, 1931. május (75. évfolyam, 18-22. szám)

Az orvosi gyakorlat kérdései, 1931-05-16 / 20. szám

80 AZ ORVOSI GYAKORLAT KÉRDÉSEI 1931. 20. sz. nek és a kiürülő geny egyszerre önti el a szabad pleura­­üreget, úgy a prognosis egyszerre nagyon rosszá válik a majd mindig beálló pleurasepsis következtében. Ugyan­csak nagyon súlyos complicatio az is, ha az áttörés a pleura diaphragmaticán át a hasüreg felé történik. A tályognak a bronchusba való kiürülésekor a""beteg közérzése rendszerint nagyon megjavul. A mindenkori láz­menetet erősen befolyásolja az, hogy az üreg gennyel telt-e, vagy üres. A multiplex kis tályogok legtöbbnyire általános sepsis részjelenségei és ezért az ilyen esetek prognosisa is kétséges, a sok­kal nagyobb tüdőtályogot viszont a gyó­gyuló betegségek közé kell sorolnunk. Áttörés után elég gyakran spontán visszafejlődés következik be, amely meg­lehetősen gyors lehet. A sorozatos röntgen-vizsgálatok alkalmával jól észlelhető, amint a légtartó világos üreg mind kisebb lesz és csakhamar el is tűnik, egy többé-ke­­vésbbé intenzív homály hátrahagyásával. Bár a gyógyu­lás granulatiós, majd hegszövet képződése útján történik, mégis kiterjedt hegedések, zsugorodások kiürült tüdőtá­lyog után csak kivételesen maradnak vissza. A spontán gyógyulás még abban az esetben is bekövetkezhetik, ha a tályog nem tud tökéletesen kiürülni, ilyenkor a tartalma besűrűsödik, majd elmeszesedik és gyógyulás után a meg­maradt homályosabb területben intenzív árnyék lát­ható. Különösen jó prognosisa van az influenzás broncho­pneumonia után képződött tályognak és elsősorban azok­nak, amelyeknél röntgennel az üregnek intensív és éles határa constatálható, ezek leginkább hajlamosak a spon­tán gyógyulásra és sebészi beavatkozásra is alkalma­sabbak. A megállapított tüdőtályog gyógyításánál legelső kérdés az, hogy operáltassunk-e, vagy sem? Ha a beteg­nek az erőbeli állapota, szívműködése jó, úgy a műtéttel nyugodtabban várhatunk, kivételt ez alól a diabeteses egyének képeznek, akiknél a várakozás a gyors terjedési hajlam miatt mindig veszélyes. Általában véve inkább ha­lasztható a műtét akkor, ha a tályog centrálisan fekszik, mert kevésbbé forog fenn a pleuraürbe való áttörés ve­szélye. Hogy mikor következett be az az időpont, amely­nél tovább nem lehet várni, azt a beteg pontos észlelése szabja meg. Még át nem tört tályognál az erőbeli állapot, a lázgörbe és a vérkeringési szervek figyelemmmel kísé­résén kívül sűrűn ellenőrizhető a beteg terület röntgen­nel és ha a góc növekedését látjuk, akkor kénytelenek va­gyunk lemondani arról, hogy megvárjuk amíg a tályog a bronchusba áttör. Már áttört tályognál a várakozás nyu­­godtabb lesz, ilyenkor a köpet mennyiségének a növeke­dése, a tüdőalakelemek megszaporodása, továbbá az ugyancsak röntgennel ellenőrzött tályogüreg és beszűrő­dött tüdőrész növekedése fog bennünket figyelmeztetni arra, hogy adott esetben spontán gyógyulás nem vár­ható és a beteget meg kell operáltatnunk. A műtét maga: pneumotomia, amelynek célja a tályogüreg megnyitása és dram­agea. Szóba jöhet még a pneumothoraxszal való com­­pressio, de csakis centrálisabban fekvő, továbbá multi­plex tályogoknál, mert a falhoz közelebb fekvőknél ismét a szabad pleuraüregbe való áttörés veszélye forog fenn. Ha a beteg állapota olyan, amelynél a műtéti beavatko­zással nyugodtan várhatunk, a spontán gyógyulás előse­gítésére jó szolgálatot tesz a Quincke által ajánlott fek­tetési mód. Ennek lényege az, hogy a betegnek olyan fekvőhelyzetet keressünk, amely legalkalmasabb arra, hogy a tályogüreg tartalma könnyen kiürüljön, az ágy alsó végét magasra emeljük, az oldalfekvést illetőleg pe­dig néhány napi tapasztalat dönti el, hogy milyen hely­zetben üríti a beteg a legnagyobb menyiségű köpetet és ezt az elhelyezkedést aztán lehetőleg állandósítjuk. Sokan dicsérik a Singer-féle szomjazó kúrát; az egyébként bő­séges, de nem szomjat hozó táplálkozás mellett a folya­dék mennyiségét fokozatosan a minimumra csökkentjük (3—400 ccm.). Ha emellett megengedjük, hogy a beteg hetenként 2 napon rendesen igyék, a szomjaztatás hosz­­szabb időn keresztül, nehézség nélkül keresztülvihető. A gyógyszerek közül az intramuscularisan adott menthol­­eucalyptus, transpulmin injectiók tehetnek jó szolgálatot. Szagos olajoknak a belélegeztetése inkább csak akkor használ valamit, ha a betegnek bűzös köpete van, egy­szerű tályognál a beteg szabad levegőre fektetése többet ér minden inhalatiónál. Francia szerzők fokhagyma tinc­­turának a por os szedését ajánlják, mint a tüdő desinfi­ciálására szolgáló eljárást. A salvarsannak is főként gangraenáknál van jó hatása, de próbát tehetünk vele tályognál is öt naponként 0.45 ccm.-t adva. A szív álla­potára, különösen idősebb egyéneknél nagy gond fordí­tandó, kis dosis digitálist, vagy cardiazolt már az első naptól kezdve adhatunk. Minden olyan szert, amely a kö­högési ingert csillapítja lehetőleg mellőzzünk, mert a geny kiköpése nagyon is kívánatos dolog, legtöbb esetben azonban nem is válik szükségessé köhögéscsillapító, mert a tályogos betegek rendszerint könnyen ürítik ki a nagymenyiségű gennyet. Hollaender Leó dr., egyetemi magántanár. A húgycsőszűkület kezelésének hibái. Minden húgycsősérülés és húgycsőgyulladás magá­ban hordja a szűkület csíráját, ha azt nem kellő gond­dal és szakértelemmel kezelik. A strictura megelőzése a fontos. A húgycsősérülés helyén keletkező heg éppoly haj­lamos a zsugorodásra, mint a húgycső körüli gömbsejtes beszűrődések nyomán keletkező hegszövet. Épen ezért nem elég arról gondoskodni, hogy a húgycsősérülés meg­gyógyuljon. Akármilyen fokú volt is a sérülés s akár konzervatív úton, vagy műtéttel is kezeltük azt, figyel­meztetni kell betegünket arra, hogy szűkületképződésre hajlamossága van. Eleinte hetenként, hónaponként, ké­sőbb még nagyobb időközben ellenőriznünk kell, hogy a húgycső tágulékonysága nem csökken-e? Számos esetben tapasztaltam, hogy ez az ellenőrzés elmaradt, pedig bete­günket 1-2 éven át, sőt tovább is, addig kell ellenőrzés alatt tartanunk, amíg a hegszövet zsugorodási hajlamát elveszítette. Hasonló a sorsa a húgycső körüli beszűrődéseknek is, azzal a különbséggel, hogy minél előbb gyógyítjuk meg a húgycsőgyulladást, illetve minél előbb szüntetjük meg a húgycső körüli gömbsejtes beszűrődések mélyén lappangó bacterium telepeket, annál kisebbek lesznek maguk a gömbsejtes beszűrődések, s annál kevésbbé okozhatnak ezek szűkülésre hajlamos hegeket. A gyulladásos eredetű húgycsőszűkületek kezelése tehát összeesik a húgycső­gyulladások helyes kezelésével. A húgycsőgyulladások tisztán konzervatív kezelése az esetek egy részében nem vezet eredményre. A mirigyek mélyén elrejtett bacteriu­­mokat ugyanis gyógyszerekkel nem tudjuk elérni, s hogy velük a szervezet meg tudjon birkózni, a szervezetet erő­síteni kell. A szervezet védekező erejét fokozni akaró faj­idegen fehérje injectiók s vaccinák alkalmazása mellett jelentékeny gyógyító szerepe van a beszűrődések helyi kezelésének is. A meleg­ alkalmazás előnyei mel­lett elsősorban a beszűrődések szonda feletti enyhe massa­­geját kell megemlítenem, amely egyfelől a mirigyjáratok­­ban pangó váladék eltávolításával, másfelől pedig azáltal hat, hogy a szervezet védekező erejét a vérkeringés foko­zása révén a megbetegedett helyre koncentrálja. Egy húgycsőgyulladásos beteget sem szabad addig gyógyultnak nyilvánítanunk, amíg a húgycsövet a húgy­cső körüli beszűrődésekre meg nem vizsgáltuk. Eltekintve •

Next