Orvosi Hetilap, 1936. július (80. évfolyam, 27-30. szám)
1936-07-19 / 29. szám
1936. 29. sz. ORVOSI HETILAP Mondanom se kell, hogy sok és fáradságos laboratóriumi és technikai kísérlet után jutottunk csak el mindkettőhöz. Első közlésemben a Trypaflavin volt az elgázosításra kerülő gyógyszerkeverékem főágense. De közben rájöttünk, hogy ezt egyetlen meglevő inhallációs készülék segítségével se tudjuk olyan absolut finom köddé átalakítani, hogy az úgy szerepeljen a tüdőben, mint a tiszta levegő, mert nekem ugyanis az volt az alapvető elgondolásom, hogy csakis levegőfinomságú gyógyköddel tudok behatolni a tüdő legkisebb bronchiolusaiba, amelyeknek „átöblítését” épen olyan fontosnak tartom, mint a nagy tüdőágakét. A boncasztalon sokszor, megdöbbentő igazsággal, demonstrálódik ugyanis az, hogy egy caverna nem a nagy bronchusokból, hanem valahol mélyen a tüdőszövetben elrejtett milliméternyi bronchiolusból indult ki. Olyan hatásos desinficienst kellett tehát találnom, amely a gyógyszerkeverék oldatában ki nem csapódik és kellő nyomással teljesen levegőfinomságú köddé alakítható át. Ezeket a nagyhatású desinficienseket a Gomenolban és a Chloretonban találtam meg, amiket a következő oldatban viszek a medikothorax útján a pleuraűrbe: Rp. Gomenoli, Myrrtholi aa 5.0, Chloretoni, Mentholi, Thymoli aa 0.50, Camphorae tr. 10.0, Ol. Eucalypti 35.0 M. f. Solutio. De ezzel csak egyik részét tökéletesítettem medikothorax-eljárásomnak. Most még az volt hátra, hogy magán a készüléken, pillanatról-pillanatra, a tüdőtöltés minden fázisában le tudjam olvasni azt, hogy mennyit viszek be ebből az oldatból a pleuraűrbe, illetőleg ennek az oldatnak gázszerű halmazállapotúvá tett ködéből mennyit használok fel egy tüdőtöltés alatt? Sok kísérlet után olyan megoldást találtunk, hogy a medikothorax, mint egy pontos óra, minden percben le tudja automatice mérni az elhasznált gyógyszert és megmutatja nemcsak azt, hogy milyen quantitású, hanem azt is, hogy milyen qualitású (milyen sűrűségű) gyógyszerköd megy a pteuraűrbe, illetőleg a tüdőbe. A medikothorax-készüléken ugyanis két epruvettaszerű, skálázott cső van: a pneumothorax megkezdése előtt az egyikbe töltjük az elködösítendő (elgázosítandó) gyógyszert. Most megindítjuk az electroinhallatort, amely ebbe az epruvettába töltött gyógyszerünket levegőszerű finom köddé alakítja át. De az új szerkezetű medikothorax nál még ezzel se elégedtünk meg, hanem ezt a finom ködöt még egy rendkívül érzékeny filteren keresztül meg is szűrjük. Ilyen módon válik aztán lehetővé, hogy az elgázosításkor képződő durvább gyógyszerszemcsék a második epruvettaszerű csőbe hullanak vissza és a pleuraürbe, illetőleg a tüdőhöz csakis az absolut páraszerű, a levegő fajsúlyához már-már teljesen közelálló gyógyszerköd jut be, aminek mennyiségét az első epruvettaszerű cső skálájáról minden pillanatban le lehet olvasni. A medikothorax-eljárással úgy vagyok ma, mint minden konstructőr, aki valami újat akar produkálni: megszületik a gondolat, de hogy az testet is öltsön, sok technikai nehézséggel kell megküzdeni. Az első készüléket, amit évekkel ezelőtt Berlinben mutattam be, a berlini „Inhabad-Gesellschaft” valósította meg olyképpen, hogy egy egyszerű gummibalonnal, amilyent a borbélyoknál lehet látni, igyekezett a gyógyszerkeverék elködösítését keresztülvinni. Azóta a legtökéletesebb electromos compressiójú motorral dolgozom és ezzel vált csak lehetővé a szilárd gyógyszert levegőfinomságú halmazállapotúvá átalakítani és ily módon elérni a végső célt: sterilizálni a tüdő szövetének a főbronchusoktól legtávolabb fekvő azon területeit is, ahová, csak a hajszálvékony bronchiolusokon keresztül jut el a levegő. És most, hogy már egy tökéletesnek mondható gépezettel dolgozom, akaratlanul is egy feledhetelen esemény ötlik emlékezetembe, vagy harminc év előtt, mint a tátraházi tüdőbeteg sanatórium igazgató-főorvosa, napos vendége és meghitt barátja voltam a Tátraháza mellett fekvő Késmárk egyik 1. ábra. A Medikothorax töltés előtt. A) Baloldali skálás epruvetta. Ebbe kerül az elködösítésre szánt gyógyszerkeverék. B) Tartály, melyen keresztül az elködösített gyógyszerkeveréket levegőfinomságú párává filtráljuk. C) Jobb epruvetta. Ebbe csepegnek le (kellő filtrálés után) az elködösített gyógyszerkeverék durvább szemcséi. D) Elektro-inhalator, amelynek segítségével a folyékony gyógyszerkeveréket köddé alakítjuk át, „vidéki” orvosának. Ez a fáradhatalan búvár ott piszmogott éjjel-nappal, sötét kis szobácskájában, egy poros gépecske mellett és elhanyagolva napi praxisát, nem törődve a többi kollégák lekicsinylő kézlegyintésével, arra vetette magát, hogy ő, a névtelen „vidéki” orvos, egy olyan eljárást fog tökéletesíteni, amiről akkor kezdett beszélni 2. ábra. A Medikothorax a gyógyszerkeverék elködösítése után. A) A Medikothorax üveghengere, telítve definficiáló gyógyszerköddel. A képen jól látható, hogy a baloldali üveghenger teljesen átlátszatlanná vált, mert már tele van a pleuraürbe beviendő elködösített gyógyszerkeverékkel. * A medikothoraxot Kemény Sándor orvosi műszerüzeme (VI., Teréz körút 50.) készíti. 679