Orvosi Hetilap, 1936. július (80. évfolyam, 27-30. szám)
1936-07-19 / 29. szám
680 ORVOSI HETILAP 1936. 29. sz. a tudományos világ: a Röntgen-t. És megfeszített munkáját siker is koronázta: a „vidéki” orvos cikkeit egymásután közölte az „Orvosi Hetilap” és a legtekintélyesebb német orvosi újságok hosszú sora. Kezdetleges kis gépét, amellyel kísérleteit végezte, egyszerű késmárki iparosokkal és fényképészekkel szövetkezve tökéletesítette, amígnem egyszerre csak egy hatalmas, német nyelvű munkája látott napvilágot, amely úttörő volt a maga nemében: az embryonális csontosodás útját mutatta meg olyan primitív Röntgen-gép segítségével, amely ma valósággal a lomtár ócskaságai közé kívánkozik és bizonyára csodálkozva nézi termeket elfoglaló mai hatalmas utódait, amik pedig mind belőle születtek meg. Ez a „vidéki” nagy orvostudós dr. Alexander volt, a budapesti Röntgen Intézet első vezetője. Akaratlanul is az ő fáradhatatlan tevékenységére kell gondolnom, amikor iborbélygumibalonnal hajtott első medikothorax-gépemre tekintek, de amelynek még a mai, tökéletesnek hitt formáját se tartom véglegesnek, hiszen minden kollégának lesz bizonyára akár az alkalmazandó gyógyszerkód tekintetében, akár pedig magán a medikothorax-készüléken még a mainál is nagyobb eredményeket adó elgondolása. Hogy ez biztosan így lesz, arra a sok közül egy külföldi tüdőszakorvosnak, dr. Bellingernek (Mainz) minden kommentárnál többetmondó következő levelére utalok: „Nagy érdeklődéssel olvastam közleményeit a „Beiträge zur Klinik der Tuberculose”-ban és teljességgel osztom azt a nézetét, hogy a pneumothorax levegőnek az ön által közölt gyógyszerkeverék gőzével való impregnálása nemcsak az izzadmány keletkezését teszi lehetetlenné, hanem, hogy az a tüdőfolyamat gyógyulását is eredményesen befolyásolja. Csak az tisztázatlan előttem, miképen lehetséges a tüdőtöltésre szánt kis idő alatt 10 ccm. gyógyködöt előállítani. Nagyon megköszönném, ha közölné velem, hogy tényleg szükségesnek tart-e minden töltésnél ilyen mennyiségű gyógyszerködnek a bevitelét?” Bellinger kolléga ugyanis az elsők között volt, akik a még kezdetleges készülékkel kellett hogy megelégedjenek, amely még a gyógyszerkeveréket gummibalonnal porlasztotta el, amikor is tényleg hosszabb idő kellett a desinficiálógyógyszerkód előállításához. A mai készülék persze ezt már pillanatok alatt végzi. Minden új gyógyeljárás bevezetését egy körülmény igazol: jobb legyen az előbbinél! A medikothorax is ezt a célt akarja szolgálni és akik eddig azt arra méltatták, hogy tüdőtuberculosist gyógyító requisitumaik közé bevezették, a régi pneumothorax-kezeléssel szemben, mint előnyt kettőt constatáltak: 1. Kizárja az izzadmány létrejöttét és 2. Gyorsítja az általános gyógyulási folyamatot. Arra kérek tehát mindenkit, hogy azt a jóakaratot, amit a „kezdetleges” medikothorax-nak szentelt, a tökéletesebb formától se vonja meg és esetleges hiányainak pótlásával, segítsen teljesen hasznossá és kiaknázhatóvá tenni azt az elgondolást, amely megalakulásához vezetett. A Pázmány Péter Tud.Egyetem III. belklinikájának közleménye (igazgató: báró Korányi Sándor ny. r. tanár). Az emberi elektrokardiogramm ellenőrzése boncolási adatokkal. Irta: Radnai Pál dr., egyetemi tanársegéd. Előző közleményeimben kísérleti alapon foglalkoztam a szívizomzat állapota és az egk.-lelet közt összefüggéssel. Takane nyomán a jodnatrium adagolásával kidolgoztam egy egyszerű eljárást, mely a kísérleti állatokban halálos végű interstitialis myokarditist hoz létre és megnéztem, hogy az ilymódon elpusztuló állatok elektrokardiogrammja mutat-e valamely elváltozást. A kísérleti állatok elektrokardiogrammja azonban az általam részletesen leírt és ellenőrző vizsgálatok által is megtalált súlyos szöveti elváltozások ellenére sem jelezte a betegséget. A következő kísérleti sorozatban az ellenkező oldalról igyekeztem megközelíteni a kérdést, elvéreztettem a kísérleti állatokat s ily módon annak ellenére, hogy a szívizomzat és a coronariák épek voltak, az elvérzés folyamán kifejlődő szöveti anoxia olyan elektrokardiographiai elváltozásokat hozott létre, amiyeneket angina pectorisos állapotban, illetve a szívizomzat és a coronariák súlyos betegségeinek esetében lehet látni. Tehát súlyos myokarditises kísérleti állatok pusztultak el rendes elektrokardiogrammal és morphologiailag ép szívizmú állatok erősen positív elektrokardiographiai lelettel. Az első kísérleti sorozat arra hívja fel a figyelmet, hogy az egészen hevenyen keletkező szívizom-folyamatot a fennállásának korai időszakában az Ekg alig mutatja ki, a második kísérleti sorozat pedig arra vall, hogy működésbeli elváltozások szervi bántalmazottság képét adhatják. Ezek a kísérleti tények felvetették a positív és a negatív elektrokardiographiai lelet és a morphológiai elváltozások közötti összefüggés kérdését és szükségessé tették a positiv, különösen azonban a negatív elektrokardiogramm klinikai értékelésének nagyobb anyagon végzett ellenőrzését. A felvetett problémák megvilágítását három úton kíséreltem meg. Először nagyobb anyagon a boncolási és a szöveti leletet hasonlítottam össze az elektrokardiographiai elváltozásokkal, a továbbiakban egy a coronariák gyakori morphologiai elváltozásával járó kóros folyamatnak, a hypertoniának, illetve egy azt morphologiailag meg nem támadó megbetegedésnek, a hyperthyreosisnak, az elektrokardiograpiai prognostikáját dolgoztam fel. A szívizomzat morphologiai elváltozásainak az elektrokardiographiai lelettel összehasonlítása eléggé elhanyagolt ága a szívvizsgálatoknak. Az elektrokardiographiai irodalomban ugyan végtelen a száma azoknak a dolgozatoknak, amelyek ezt a kérdést casuistikus szem 3. ábra. A Medikothorax működés (töltés) közben. A kellő csap megnyitása után a pneumothorax-tűn keresztül kiáramlik az elködösített gyógyszerkeverék, amit ilyen halmazállapotban viszünk a pleuraürbe. Mint a képen látható, a Medikothorax-szal való tüdőtöltés technikája teljesen megegyezik az eddigi pneumothoraxos eljárásokkal.