Orvosi Hetilap, 1936. július (80. évfolyam, 27-30. szám)

1936-07-19 / 29. szám

680 ORVOSI HETILAP 1936. 29. sz. a tudományos világ: a Röntgen-t. És megfeszített mun­káját siker is koronázta: a „vidéki” orvos cikkeit egy­másután közölte az „Orvosi Hetilap” és a legtekintélye­sebb német orvosi újságok hosszú sora. Kezdetleges kis gépét, amellyel kísérleteit végezte, egyszerű késmárki iparosokkal és fényképészekkel szövetkezve tökéletesítet­te, amígnem egyszerre csak egy hatalmas, német nyelvű munkája látott napvilágot, amely úttörő volt a maga ne­mében: az embryonális csontosodás útját mutatta meg olyan primitív Röntgen-gép segítségével, amely ma való­sággal a lomtár ócskaságai közé kívánkozik és bizonyára csodálkozva nézi termeket elfoglaló mai hatalmas utó­dait, amik pedig mind belőle születtek meg. Ez a „vidéki” nagy orvostudós dr. Alexander volt, a budapesti Röntgen Intézet első vezetője. Akaratlanul is az ő fáradhatatlan tevékenységére kell gondolnom, amikor iborbélygumibalonnal hajtott első medikothorax-gépemre tekintek, de amelynek még a mai, tökéletesnek hitt formáját se tartom véglegesnek, hiszen minden kollégának lesz bizonyára akár az alkal­mazandó gyógyszerkód tekintetében, akár pedig magán a medikothorax-készüléken még a mainál is nagyobb ered­ményeket adó elgondolása. Hogy ez biztosan így lesz, arra a sok közül egy kül­földi tüdőszakorvosnak, dr. Bellinger­nek (Mainz) min­den kommentárnál többetmondó következő levelére uta­lok: „Nagy érdeklődéssel olvastam közleményeit a „Bei­träge zur Klinik der Tuberculose”-ban és teljességgel osz­tom azt a nézetét, hogy a pneumothorax levegőnek az ön által közölt gyógyszerkeverék gőzével való impregnálása nemcsak az izzadmány keletkezését teszi lehetetlenné, ha­nem, hogy az a tüdő­folyamat gyógyulását is eredménye­sen befolyásolja. Csak az tisztázatlan előttem, miképen le­hetséges a tüdőtöltésre szánt kis idő alatt 10 ccm. gyógy­­ködöt előállítani. Nagyon megköszönném, ha közölné ve­lem, hogy tényleg szükségesnek tart-e minden töltésnél ilyen mennyiségű gyógyszerködnek a bevitelét?” Bellin­ger kolléga ugyanis az elsők között volt, akik a még kez­detleges készülékkel kellett hogy megelégedjenek, amely még a gyógyszerkeveréket gummibalonnal porlasztotta el, amikor is tényleg hosszabb idő kellett a desinficiáló­gyógyszerkód előállításához. A mai készülék persze ezt már pillanatok alatt végzi. Minden új gyógyeljárás bevezetését egy körülmény igazol: jobb legyen az előbbinél! A medikothorax is ezt a célt akarja szolgálni és akik eddig azt arra méltatták, hogy tüdőtuberculosist gyógyító requisitumaik közé be­vezették, a régi pneumothorax-kezeléssel szemben, mint előnyt kettőt constatáltak: 1. Kizárja az izzadmány létre­jöttét és 2. Gyorsítja az általános gyógyulási folyamatot. Arra kérek tehát mindenkit, hogy azt a jóakaratot, amit a „kezdetleges” medikothorax-nak szentelt, a töké­letesebb formától se vonja meg és esetleges hiányainak pótlásával, segítsen teljesen hasznossá és kiaknázhatóvá­ tenni azt az elgondolást, amely megalakulásához vezetett. A Pázmány Péter Tud.­Egyetem III. belklinikájának közle­ménye (igazgató: báró Korányi Sándor ny. r. tanár). Az emberi elektrokardiogramm ellen­őrzése boncolási adatokkal. Irta: Radnai Pál dr., egyetemi tanársegéd. Előző közleményeimben kísérleti alapon foglalkoz­tam a szívizomzat állapota és az egk.-lelet közt össze­függéssel. Takane nyomán a jodnatrium adagolásával ki­dolgoztam egy egyszerű eljárást, mely a kísérleti állatok­ban halálos végű interstitialis myokarditist hoz létre és megnéztem, hogy az ilymódon elpusztuló állatok elektro­­kardiogrammja mutat-e valamely elváltozást. A kísérleti állatok elektrokardiogrammja azonban az általam rész­letesen leírt és ellenőrző vizsgálatok által is megtalált súlyos szöveti elváltozások ellenére sem jelezte a beteg­séget. A következő kísérleti sorozatban az ellenkező ol­dalról igyekeztem megközelíteni a kérdést, elvéreztettem a kísérleti állatokat s ily módon annak ellenére, hogy a szívizomzat és a coronariák épek voltak, az elvérzés fo­lyamán kifejlődő szöveti anoxia olyan elektrokardiogra­­phiai elváltozásokat hozott létre, amiyeneket angina pec­­torisos állapotban, illetve a szívizomzat és a coronariák súlyos betegségeinek esetében lehet látni. Tehát súlyos myokarditises kísérleti állatok pusztultak el rendes elek­­trokardiogrammal és morphologiailag ép szívizmú álla­tok erősen positív elektrokardiographiai lelettel. Az első kísérleti sorozat arra hívja fel a figyelmet, hogy az egé­szen hevenyen keletkező szívizom-folyamatot a fennállá­sának korai időszakában az Ekg alig mutatja ki, a má­sodik kísérleti sorozat pedig arra vall, hogy működésbeli elváltozások szervi bántalmazottság képét adhatják. Ezek a kísérleti tények felvetették a positív és a negatív elek­trokardiographiai lelet és a morphológiai elváltozások közötti összefüggés kérdését és szükségessé tették a po­sitiv, különösen azonban a negatív elektrokardiogramm klinikai értékelésének nagyobb anyagon végzett ellenőr­zését. A felvetett problémák megvilágítását három úton kíséreltem meg. Először nagyobb anyagon a boncolási és a szöveti leletet hasonlítottam össze az elektrokardio­graphiai elváltozásokkal, a továbbiakban egy a corona­riák gyakori morphologiai elváltozásával járó kóros fo­lyamatnak, a hypertoniának, illetve egy azt morphologiai­lag meg nem támadó megbetegedésnek, a hyperthyreo­­sisnak, az elektrokardiogra­piai prognostikáját dolgoz­tam fel. A szívizomzat morphologiai elváltozásainak az elek­trokardiographiai lelettel összehasonlítása eléggé elha­nyagolt ága a szívvizsgálatoknak. Az elektrokardiogra­phiai irodalomban ugyan végtelen a száma azoknak a dolgozatoknak, amelyek ezt a kérdést casuistikus szem­ 3. ábra. A Medikothorax működés (töltés) közben. A kellő csap megnyitása után a pneumothorax-tűn keresztül kiáramlik az el­ködösített gyógyszerkeverék, amit ilyen halmazállapotban viszünk a pleuraürbe. Mint a képen látható, a Medikothorax-szal való tüdőtöltés technikája teljesen megegyezik az eddigi pneumotho­­raxos eljárásokkal.

Next