Orvosi Hetilap, 1936. július (80. évfolyam, 27-30. szám)
1936-07-19 / 29. szám
678 ORVOSI HETILAP A gyomorlues röntgendiagnostikájára vonatkozó észleléseinket a következőkben foglalhatjuk össze: a lueses gyomorhurutoknak és az egyszerű fekélyeknek jellemző röntgentünetük nincsen. A gummás beszűrődés és diffus fibrosus hyperplasia, továbbá az ezekből az elváltozásokból, valamint a fekélyből származó hegesedések, amelyek végső állapota a zsugorodott gyomor, olyan röntgentünetekkel járnak, amelyek, ha nem is kétségtelen diagnosist, mégis igen értékes útmutatást adnak a betegség felismerésében. A röntgentünetek igen értékes kiegészítői a beteg fiatalabb kora és hogy a senyvedés nincsen arányban a talált elváltozások súlyosságával. A medikothorax, új pneumothorax-kezelés. Irta: Müller Vilmos dr., kir. tanácsos, a „Magdolna Főhercegnő Poliklinika” tüdőosztályának rendelő főorvosa. Az első közlés óta, mikor is az általam inaugurált újszerű mesterséges pneumothorax-kezelési eljárást, a medikothorax-ot ismertettem, a külföldi szakkörök szokatlan gyorsasággal illesztették be azt a tüdőtuberculosis gyógyító arzenáljába. Hogy csak néhány ismertebb nevet említsek: Aschoff tanár, Freiburg,Bacmeister tanár, St. Blasien, Hayek tanár, Insbruck, Alexander tanár, Svájc, Sforza tanár, Róma, báró Campani tanár, Modena, a Tübingiai egyetem tüdőbeteg-klinikája, igen sok német, lengyel és svájci tüdőbeteg-szakorvos Ítélték új gyógyító eljárásomat arra érdemesnek, hogy e tárgyban velem érintkezést keressenek és az eddigi pneumothorax-kezelés helyébe az én methodusomat vezessék be. — Sőt tengeren túlról, a New-Yorki legnagyobb tüdőbeteg-kórháznak, a Bellevue Hospital-nak igazgató-főorvosa, MD. Alexander James Miller („Bellevue Hospital, Tuberculosis Service”, 26. The Street and First Avenue) is érdeklődött a medikothorax-kezelés iránt. Szerénytelenség volna ezt a sok és igen megtisztelő helyről megnyilvánuló figyelmet egyesegyedül a medikothorax számlájára írnom. Inkább annak a lelkiismeretes törekvésnek kell betudnom, amely bennünket, tüdőgyógyászokat, a tüdőtuberculosis-kezelés mai legeredményesebb methódusának, a mesterséges pneumothorax-nak teljes tökéletesítésére sarkall. Eddigi pneumothorax-kezeléseink leggyakoribb complicatiója, az esetek 80%-ában a töltések után fellépő izzadmány volt. A legteljesebb sebészi asepsis mellett végzett mesterséges pneumothoraxbeavatkozások se tudták ezalól a beteget mentesíteni. Az így keletkező izzadmányok — szerencsére — a legtöbb esetben súlyosabb utókövetkezmények nélkül szoktak lezajlani. Inkább serosusak, mint purulensek és csak nagy ritkán tettek szükségessé komolyabb sebészeti beavatkozást: bordaresectiot. Legtöbbször maga a pneumothorax - ot adó belgyógyász pungálta azt meg és kellő kautélák mellett sikerült is azt levezetni és a beteget egy általános sepsis veszélyétől megmenteni. De az izzadmányok bekövetkezését, mint majdnem elkerülhetetlen valószínűséget, bele kellett kalkulálnunk eddigi pneumothorax-kezeléseink complicatiói közé. Az aztán már egyedül a beteg szervezet dispositiójától fügött, hogy az izzadmány mit jelentett a tbc.-bacillusokkal telítettt organismusban! Nagyon jól tudjuk, hogy gyakran milyen „látszólag” jelentéktelen traumák képesek egy latens tuberculosist virulenssé változtani. A mesterséges légmellkezelés kapcsán fellépő izzadmány, — maga mint olyan — lehet veszélytelen és ha serosus, akkor tényleg nem is rejt komolyabb veszélyt a consecutive bekövetkező infectio szempontjából, de nem lehet elvitatni, hogy a különben is rosszul szellőzött tuberculoticus tüdő, amit egy nagy izzadmánytömeg ölel körül, a tbc.-bacillusok számára milyen kitűnő táptalajt képez. Ha egy új gyógyeljárás bevezetője saját tapasztalataira hivatkozik, akkor még saját magának is kell bizonyos jóakaratú hibaforrással számolnia. A kutató csak a mások vizsgálatain keresztül kontrollálhatja a maga észleleteinek minden kételyt kizáró igazságát. Épen e sorok közlésekor értesít egyik kartársam, aki methódusom első bevezetői közé tartozik, a budakeszi tüdőbeteg-gyógyintézet igazgató-főorvosa, dr. Gosztonyi Vilmos, hogy 150 Medikothorax-szal kezelt és sok igen súlyos tbc-s betege közül csak egyetlenegy esetben lépett fel izzadmány, de ez is olyan beteg volt, akinek már régebben exsudativ pleuritise volt. Nem akarok az ő részletes közlésének, amely körülbelül két-három hét múlva fog megjelenni, elébevágni, de ez az egy helyről származó közlés mindennél beszédesebben igazolja azt az eredeti felvételemet, hogy a medikothorax-kezeléssel az esetek 100%-kában elkerülhetjük az eddigi pneumothorax-kezelés sokszor igen kellemetlen, hogy ne mondjam, életveszélyes complicatióját, az izzadmány képződését. Hat hónapja múlt, hogy a medikothorax-ról az első magyar, német, és olasz nyelvű közlésem megjelent. Félév nagy idő. Sok, nagyon kiváló helyről érkezett hozzászólás után ma már abban a helyzetben vagyok, hogy beszámolhatok úgy magának a készüléknek gyakorlatibb kiviteléről, mint különösen arról a változtatásról, amit a medikothorax-kezelésben első ízben alkalmazott gyógyszerkeveréken, főképen külföldi neves ösztönzésre végeztem. A medikothorax-kezelésnek ugyanis az az alapgondolata, hogy a pleuraürbe a tiszta, atmosphaerikus külsőlevegő helyett, desinficiáló gyógyszerkeverék elködösítésével telített levegőt visz be. Ezen van tehát a hangsúly: a tuberculoticus tüdő desinfectiója! Éspedig desinfectio a legközvetlenebb úton: pára, köd segítségével, amit a pneumothorax által mechanice előidézett compressióval viszek be és amellyel nemcsak comprimálom, hanem át is itatom, hogy érthetőbben fejezzem ki magamat: átöblítem a tüdőt, mint ahogy egy beteg vesét, hólyagot, vagy gyomrot vagy méhet megfelelő desinficiens oldatokkal átöblítek, kimosok. Ezek a desinficiáló gyógyszerek aztán a pleurán keresztül resorbeálódva, a tüdő gázcseréjében épen úgy keringenek, mint maga a tiszta levegő. Ez a desinficiáló köd, az én gyógyeljárásom alfája és ómegája; ezzel véltem elérni a sterilizálást a tuberculotikus környezetben és hogy ebben a feltevésemben nem csalatkoztam, azt nem kisebb kapacitás, mint Aschoff, freiburgi egyetemi tanár, a következő, hozzám intézett soraiban erősíti meg: Eltörlése után azt kell felvennünk, hogy készüléke segítségével a pleurának egy sokkal meszszebbmenő sterilisatiója következik be, mint ahogy az eddig lehetséges volt. Az izzadmány elmaradása valóban nagyon örvendetes.” Ezen akadémikus megállapítások után, most már csak kettőre kellett törekednem: 1. Olyan absolut desinficiens gyógyszerkeveréket összeállítanom, amely a lehető legnagyobb fokú desinfectióra képes. Baktericid legyen, de ne legyen organicid! 2. Olyan legyen medikothorax-készülékem, amellyel milligrammra le tudjam mérni, hogy egy tüdőtöltés alatt mennyi gyógyszert viszek be a szervezetbe, illetőleg mennyi az elködösítésre kerülő maximális gyógyszermennyiség, amelynek definficiáló hatására számítani lehet. 1936. 29. sz.