Orvosi Hetilap, 1941. május (85. évfolyam, 18-22. szám)

1941-05-31 / 22. szám - Benedek László - Angyal Lajos: Jobboldali occipitalis tuberculum operált esete

294 ORVOSI HETILAP 1941. 22. szám. közölt megfigyelései értelmében mint radioplastikus tünetegyüttest magyaráztunk. A látási zavarok le­folyásáról a beteg azoknak megszűnése után írásbeli feljegyzéseket készített, amelyeket a megfigyelések ér­dekessége miatt szó szerint közlünk: »Az ápoló 10 óra tájban behozta a tízórait. Ehhez tartozott 6 drb zsemlye, a magam és társam részére szolgáló egésznapi adag. A 6 dr­b zsemlyét nem sikerült elosztanom két részre, csak olyan módon, hogy két kézzel vettem ki a csomóból egy-egy darabot és ezt az asztal két vé­gére tetteim. Ugyanígy jártam el mégegyszer. 10 óra után hozták a postámat. Az osztályfelügyelő altiszt arcát nem ismertem fel. Tudtam, hogy a levél kitől jött,, tudtam a­ címzést és a feladót, azonban elolvasni sem a­­borítékon lévő írást, sem a levél szövegét nem sikerült. Körülbelül egyórai fekvés után a látási za­varok csökkentek, úgyhogy a levelet el tudtam olvasni és az arcokat is felismertem.« Az idegrendszeri vizs­gálat leletei a második klinikai felvétel alkalmával, X. 22-én semmi változást nem mutatnak. A feladvá­nyok megoldása, amint ezt a beteg maga is megálla­pítja, jelenleg is nehézkes. A beteg maga beszámol arról, hogy jobban kell vigyáznia, hogy hibát ne kö­vessen el. Az olvasás tartósan nehezen megy, a soro­kat összecseréli, a szövegben eltéved. Optikai con­­structiókat minta nélkül is jól megold. Színsortírozás kifogástalanul sikerül. A hiányos képeken a hiányzó részeket azonnal felismeri. A Binet-Simon képeket összefüggésükben helyesen felismeri. Optikai pontokat összeszámol. Test vázlatzav­arok nincsenek­ Az enke­­phalograp­­ia az első ennkephalographiás leletekkel tel­jesen azonos képeket adott. Az enikephalographia köz­ben néhány percen át az az érzése volt hogy­­a bal keze könyöktől lefelé elzsibbad, érzéketlenné válik, majd úgy érezte, mintha a bal karja könyöktől lefelé teljesen hiányozna. A beteg leleteiből a lényeges adatokat röviden a következőkben foglaljuk össze: 1. Kb. másfél hónap óta fokozódó­­ főfájás. 2. Kephalikus hányás kíséretében rohamszerűen je­lentkező rosszullét, amelynek jellemző elemei: a) a színek ködös látása; b) jelzett optikus tárgy - agnosia, kifejezett simultan agnosia; c) verbális alexia; d) térbeli tájékozódási zavar; e) ordinativ jellegű időzavar és f) általános »déja vu« élmény. 3. Mindkét szemen b. o. alsóquadrans-anopsia a ma­­cularis területek megkíméltségével. 4. A röntgen­sugárkezelés alatt jelentkező radioplastikus tünet­­együttes jelzett optikus agnosiával, kifejezett alexiá­­val és Best f. opticus számolási zavarral. A felsorolt tünetek alapján egy térszűkítő fo­lyamat felvétele a j. o. parieto-temporo-occipitalis határterület szintjében indokolt volt. A daganat pontosabb helyzetére vonatkozóan úgy véltük, hogy ez subcorticalis és ,a látósugárzásnak a j. o. hátsó szarv oldalsó fala mellett haladó részét bántalmazza tartósan. A localisatiót elsősorban a látótér-kiesésre kellett építeni. Klinikailag mindenesetre szokatlan volt, hogy jobbkezes egyénen a j. o. góc a leírt tünet­­együttest hozza létre, mert jobbkezeseken a b. o. agyfélteke vezető szerepe a magasabb optikai mű­ködésekre általában, ismeretes. Mégis közöltek egyes eseteket, itt elsősorban F. Müller, Wendenburg és v. Monakow eseteire hivatkozunk, amelyekben jobb­kezes egyéneken a j. o.­góc lelki vakságot okozott. Érdekes, hogy esetünkhöz hasonlóan az említett szerzők által közölt betegek lelki vaksága is csupán transitorius, átmeneti jellegű volt. A tér és idő za­varaival jelen rövid közleményünkben nem kívá­nunk foglalkozni, csupán felemlítjük, hogy a, 3- és 4-dimensionalitás feltételei sokkal complexebbek, mint a 2 dimensiós látásé, mert míg a látási egyes benyomások ,2-dimensiós feldolgozása, azonosítása és értékesítése a vezető agyfélteke bizonyos kéreg­területei együttműködésének eredménye (gy. centr. post., gy. supramarginalis, angularis, temp. sup., lob. occipitalis), addig a térbeni egymásután és az ordinativ négydimensionalitás teljességéhez az em­lített kérg­i mezők egyes részeinek, így elsősorban valószínűleg a gy. angularisok és a »Dreiländerfeld«, a parieto-temporo-occipitalis érintkezési mező fél­tekeközti összeköttetéseinek zavartalansága is szük­séges. \­­ ( Az enkephalographiás képek is csak a klinikai kép szem előtt, tartásával voltak értékesíthetők, ugyanis a s. o. hátsó szarv és a cella media hátsó részének felődési hiánya, nemkülönben a­ teljes ka­mararendszernek jobbról balra való enyhe áttolása mellett a b. o. cella, media hátsó egyharmadában is a levegőárnyék sajátszerű megszakadása mutat­kozott. A műtéti javallattal kapcsolatban egy további kérdés is­ felmerült: tekintettel a beteg inactív tüdő­folyamatára, joggal gondolhattunk ugyanis annak a lehetőségére, hogy egy conglomerált tuberculummal állunk szemben. Cushing szerint az agyi tuberculu­­mok lényegesen gyakrabban jelentkeznek izoláltan, mint többes formában; 21 boncolt esetéből 13-ban a tuberculum izolált volt, de ide számíthatjuk még további 10 sikerrel operált esetét is. Ugyanő 35 ope­rált tuberculum esetében 50% esethalálozásról szá­mol be, de a műtéti technika haladásával ez a szám nagyfokban csökkent, így az 1928—31-ig terjedő 3 év alatt 4 operált betegei közül már egyet sem vesz­tett el. Itt említjük meg Benedek és Hü­ttl 1932-ben sikerrel operált izolált agyi tuberculum esetét is. Benedek és Hi­ttl a műtét veszélyei között számol­tak egy, a műtétet követő és fajlagossá válható ú. n. symplathiás vagy kísérő agyhártyagyulladás kifej­lődésének a lehetőségével is, nemkülönben azzal, hogy a letokolt góc a műtéti megnyitás kapcsán szóródásos tuberculotikus meningitist hozhat létre, de másrészről figyelembe vették a tbc. kórélettaná­nak új eredményeit is. Ranke, Redeker, Simon, v. Gröer, Much és v. Hayek ugyanis az allergia­fogalom elemzése kapcsán az érzékenység- és reacti­­vitásváltozás jelenségét állapították meg. Eszerint a szervezet a positív anergia (v. Hayek) vagy a dia­­phoria (v. Gröer) stádiumában a szöveti reactiók tekintetében változást mutat, így a nagyobb érzé­kenységre jellemző toxikus-exsudativ jelenségeket az indurativ-cirrhotikus, productív szöveti reactiók váltják fel. Benedek és Hüttl szerint ez az adia­­phoria teszi lehetővé az izolált conglomerált menin­­gealis tuberculum kialakulását és bátoríthat a se­bészi beavatkozásra, ezért felvehető, hogy az agy­burkok helyi tuberculosisa következtében az épen maradt meninx részéről a tuberculosis-bacillussal szemben bizonyos szöveti immunitás fejlődött ki. A műtétet 1940. XI. 22-én végezte Olivecrona professzor. Közlése szerint a betegnek kb. m­ogyoró­­nagyságú tuberculuma volt, amely a j. o. oldalkamra hátsó szarva mellett oldalt foglalt helyet. Olivecrona a j. o. nyakszirti lebenyt az egészséges szövetben resecalta. A beavatkozást a beteg jól tűrte. 4 héttel a műtét után a beteg láztalanul, kifogástalan erő­beli állapotban érkezett haza, itthon lázas lett és 1 2 hét leforgása alatt meningitises tünetek között meghalt. Boncolás nem történt. Végezetül szeretnénk még egyszer hangsú­lyozni a klinikai szempontból nagyon érdekes eset néhány tanulságát. Ezek: jobbkezes egyénen a j. o. góccal kapcsolatban jelentkező átmeneti opticus­­agnosiás, valamint tér- és időszemléleti zavar, az

Next