Orvosi Hetilap, 1941. május (85. évfolyam, 18-22. szám)
1941-05-31 / 22. szám - Henszelmann Aladár: Cukor és B1-vitamin (aneurin) együttes alkalmazása
1941. 22. szám. ORVOSI HETILAP atypiás enkephalographiás képek, a Benedek I. radioplastikus tünetegyüttes fellépése ésa levegőtöltés alkalmával rohamszerűen megjelenő és a bal alkarra és kézre kiterjedő anosognosiás zavar. Érdekes, hogy egyidejűleg a betegnek a jobb és bal irányok kifogástalanul rendelkezésre állottak. Észleletünk minden tekintetben megfelel egyrészt Hoff, Pötzl, Werner, Nielsen és másrészt Bonhoeffer és Gerstmann megállapításainak, akik szerint jobbkezeseken az anosognosia j. o. góc által váltatik ki és a bal testfélre vonatkozik, valamint hogy a jobbbalirányúság a b. o. féltekéhez kötött működés. Cukor és B-vitamin (aneurin) együttes alkalmazása.* Írta: Henszelmann Aladár dr. egyetemi magántanár, a MÁV-kórház és központi rendelő igazgató-főorvosa. Hosszas dextrosekezelés joggal veti fel a kérdést, hogy nem zárunk-e be vele circulus vitiosust. Hiszen a jelentős cukorbevitel emeli a Bi-vitaminszükségletet, különösen ha zsír- és fehérje-megszorításra is kényszerül a beteg. A Bi-vitaminfelszívódás a betegségtől zavart lehet, vagy nagyobb Bi-vitaminigénylést jelent maga a betegség s ezért hypovitaminosishoz vezet. Gyomor-bélbetegségek, alkoholosság, diabetes, terhesség, hyperthyreosis, rossz tápláltság, stb. okoznak aneurinhiányt. A két kártételi tényező egyidejűleg is szerepelhet. Hosszantartó kímélő gyomor-bélétrend is fenyeget vele. Kísérleti tény, hogy galambok az egyoldalú szénhydráttáplálkozást fokozott Bi-vitaminadagolás mellett jobban tűrik, mint az arányosan vegyes táplálékot kevesebb vitaminnal. Megvan tehát a lehetősége annak, hogy szénhydráttal pótoljuk a fehérjét és a zsírt Bi-vitamin egyidejű adagolásával. További kérdés, vájjon a dextrosekezelés éppen olyan értékes marad-e és nem károsít-e inkább a Bi-vitaminhiány növelése miatt. Tudvalevő, hogy 250 g glukosefogyasztás a Bi-vitamin eltűnéséhez vezet a vizeletben. Májvédelem, szívizom- és osmosisviszonyok vizsgálata hivatottak a kérdésekre megfelelni. Ezek közül is a glykogénfelépítés befolyásolása, melyre májfunctiós próbák adnak feleletet, a gyakorlatilag leginkább megfogható vizsgáló eljárás. Ismeretes, hogy a növényi szénhydrátanyagcsere egyik nélkülözhetetlen építőeleme a Bi-vitamin. Kísérletek ezt kétségen kívül igazolják. A rizsben, gabonamagvakban, hüvelyesekben, élesztőben nagyobb az aneurintartalom. Az emberi táplálkozás szempontjából éppen olyan fontos a tétel, hogy nagyobb szénhydrátfogyasztás nagyobb Bi-vitaminszükségletet jelent. A szénhydrátdús tápanyagok egy része ezt a Bi-vitamintöbbletet saját magával együtt nyújtja nekünk. A dextrosekezelés ilyen irányú kiegészítése ezek szerint magétól értetődőnek látszik. Nagy mennyiségű, esetleg többszáz gramm szőlőcukor adagolásakor és hosszas cukorkezelés alkalmával nem szabad erről megfeledkeznünk, úgyszintén étrendek előírásakor sem. A Bi-vitamin jelentősége, az eddigi megfigyelések alapján, a szénhidrátanyagcserére és a sejtlégzésre kifejtett hatásában rejlik. A szervezetben pyrophosphorsavval esterizálódik és K. Lohmann * Közlemény a kórház »megfigyelő« osztályáról, vizsgálatai szerint képességet nyer ezáltal a carboxylase cofermentjeképpen hatni. Ketocarbonsavból, amilyen a pyroszőlősav, aldehydképződés mellett szénsavat hasít le (CHs CO CCO’ H = CCb + CHs CHO). A pyroszőlősav, a szénhydrátleépítés közbenső terméke, az előbbiek hiánya esetén a vérben és szövetekben halmozódik. Ez nem közömbös és egyik oka a Bi-vitaminhiánytünetnek. Lebontásának akadályát Bi-vitaminhiánynál az képezi, hogy az a ketosavak decarboxydálásához szükséges carboxylase nem keletkezik elegendő mennyiségben. Ezért az a ketoglutarsav is jelentős menynyiségben mutatható ki vérben és vizeletben. Ketosavak különben a faecesben is megszaporodnak aneurinhiánynál. Alkoholismus és diabetes okozta szénhydrátanyagcserezavar vannak főkép hivatva a Trivitaminhiány jelentőségét megvilágítani. Az alkoholos polyneuritis sikeres aneurintherápiája mindennél többet mond. Az eddigi irodalmi vitákból nyilvánvaló, hogy diabetesben a ketontestek kiürítését előmozdítja, a cukorvizelést csökkenti, a cukorbeteg közérzetét javítja, a tolerantiát növeli. (M. Sendrail, H. Marcellas, A. Watson, Cannaro, G. Ortoleva, Diemer, Scheer, stb.) A szénhydrátanyagcserére szabályozó hatását a vércukorszint egyenletessé tételében is észlelhettük. A vércukorszintet, az insulinhatást erősítve, leszállítja és tartósabbá teszi. Egyik kísérletünk pl. a következő értékeket adta (4 E insulin i. v. és 20 mg aneurin i. v.): (Fuhr Lajos egyet, m. tanár szíves közreműködésével.) Nem egy diabetes esetünkben insulin-1-Bi-vitamin ritkábban vezetett hyporohamhoz mint Bivitamin nélkül, ha bármi oknál fogva insulintúladagolás támadt, feltéve, hogy hosszabb időn át, pl. 1—2—3 hétig Bi-vitaminhialinozás ment előre. Ilyen csak insulinra ................................. K. M. vércukorgörbéje 1941 február 12-én insulin+Bi-vitaminra. 295