Orvosi Hetilap, 1941. december (85. évfolyam, 49-52. szám)

1941-12-20 / 51. szám - Benedek László - Juba Adolf: Meningeoma szövetkultúrák argentophil rácsrostrendszerrel

652 ORVOSI HETILAP 1941. 51. szám. A Pázmány Péter Tudományegyetem elme- és ideg­­kórtani klinikájának közleménye. (Igazgató: Benedek László ny. r. tanár.) Meningeoma szövetkulturákt argentophil rácsrostrendszerrel. (Előzetes közlés.) Írták: Benedek László dr. és Juha Adolf dr. Már- Nageotte és Huzella hangsúlyozták, hogy az idegrendszeri apparátusok kialakulásának kér­déseiben ezü­sti,m­etraegn­atió­val nyert descriptiv hissitologiai kép­ek csak elégtelen felvilágosításokat szolgáltathatnak. Harrison és Carrel után Levi, Olivo, Verne, Huzella és mások tenyésztési kísérle­tekben tanulmányozták a histogenesisnek problé­máit, majd gliomáknak anyagából Russel, Canti és Bland sikeresen ültették ki és megfigyelhették a daganatsejtek morphologiai, mozgási és osztási viszonyait. A mellingio­ma-esetek szövettani felépí­­tettségének kiegészítésére egyik globális menin­gi­om­a-esetből sikerült explantálnunk. A szövette­nyészetről »Zeitraffer«-filmet készítettünk az­ egye­temi biológiai intézetben (prof. Huzella), dr. Vadász tanársegéd szíves közreműködésével. A parasagitta­­lis meningiomának esetét, amely az anyagot szol­gáltatta, röviden a következőkben ismertetjük: H. J. 37 éves, lakatossegéd. 1941. IX. 10—16-ig állott az elme- és idegkórtani klinikán kezelés alatt. Kórelőzmény: 1940 novembere óta látásromlás, néhány hónap alatt szemén alaklátását elvesztette, jobb látótér erőse­n beszűkült. Három nappal felvé­tele előtt jobb testifele elzsibbadt, karját nem tudta használni, nehezen tudott jobblábára lépni, beszélni nem tudott. Negyedóra múlva ez az állapot oldódott. Jelen állapot: B. o. hypospiia. Jobb centralis facialis paresis. Jobbkéz szorítóereje csökkent. 1. o. sülyedés és pronatiós hajlam, élénkebb inreflexek, positív Babinski. Felületes és mélyérzés megtar­tott. Psyehésen kissé apathiás, indítékszegény. Liquor 11/3 sejtszám, 100 mg % fehérje. Pándy 4—1—1­, benzoe 234, 356, 663, 200. Wa. r. vérben és liquorban negatív. Jobbszemen erős concentrikus látótérszű­kület, balszemen gyenge mozgáslátás, elmosódott határú, kissé kie­melkedett, feltűnően fehér papillák. Encephalographia blocade miatt nem sikerült. Ventriculographia bal frontális tumor jelenlétét igazolja. Műtét bal frontocentralis lebenyképzés után parasagittalisan elhelyezkedő ökölnyi, a sinus sag. superiorral is összekapaszkodott daganatot talál, me­lyet fészkéből kibuktatnak, a­ vérzést csillapítják és a koponyát zárják. Az operatiót Bakay Lajos, a budapesti II.sz. sebészeti klinika igazgatója local-anaesthesiában végzi. A lateralis lebenynek megfelelő bőrkörülmet­­szés után a Doyern féle »Kugelfraise«-sel ejtett nyí­lásokon át vezető sonda után, amely egyszersmind dissectorul is szolgál, a Gigli-féle fűrésszel a fraise­­lyukak közti csontrészeket átfűrészelik. Az Osteo­plastik­us lebenynek felhajtása idején a local­­anaesthesia hatását gyakran rövid aetherbódulattal fokozni kell. A dunai feltárása a meningioma diagno­­sisát és fekvését megerősíti. Az ökölnyi tumorcsomó enucleálása »Tupfer«-ekkel való isolálás és selyem­szálakkal való óvatos előrehúzás útján hiánytala­nul sikerül. A vérzéscsillapításra a ligaturákon kí­vül coagulatio, ezüst clipis-ek, tabotamp és izorale­­mezkék (bizonyos esetekben Zenker-folyadék) szol­gálnak. A dura »dohányzacskó«­varrata, a csont­szélek fixálása, a galea és bőrnek egyesítése követ­keznek. Szövettani lelet: A daganat nagyobb és hólya­gos magvú, endothelialis típusú sejtek tömegéből áll, melyek kisebb-nagyobb örvényekbe tömörülnek (1. ábra). A kötőszöveten stroma igen gyér és csupán egyes nagyobb daganatlobulusok között halad az erek kíséretében. Az örvények egy részében colla­gén anyag csapódik ki, mely vagy egy központi amorph massát alkot, vagy pedig gyűrűalakban - az erek köt­őszövetes falzatára emlékeztetve — he­lyezkedik el. A gyűrűbe zárt endothelialis sejtek a falhoz simulhatnak és lument képezhetnek ki, amelyben vörösvérsejtek­ is feltalálhatók. ■— A plasmakeverékek között a szövetfejlődést leg­jobban látszott biztosítani az ember- és tyúkplasmá­­nak 2:1 arányban való keveréke, amely még l°/d’ h­eparinoldatból 10 ccm-ben 3 cseppet tartalmazott; a plasmakeveréket a thyrodeban préselt daganat­lével 1:1 arányban hígítva olyan táptalaj állott elő, amely úgy a megolvadásra, mint a sejtstimulálásra megfelelő­ tényezőket tartalmazott. A mikrokine­­matographiás expositiók az első 24 órában 20, 24 órán t­úl 40 mp-enként követték egymást, ennek meg­felelően a gyorsaság rövid kezdeti szakaszban 320-szoros, majd a film nagy részére nézve 640-szeres (a nagyítás: 20 obj. 20 oc.). A meningiomának szövettenyészetében az első 24 órában nagy és közepes dimensióval bíró poly­morph, gyakran ovoid vagy polygonalis migráló sejtek jelennek meg a kulturmediumban; többnyire gyors mozgásúak finomabban vagy durvábban rö­gös cytoplasmával és elég éles kontúrokkal bírnak; alakjukat gyorsan változtatják. Ez a sejttypus tö­meges corpuscularis elemeivel, éles körvonalaival, élénk vándorlási készségével a histiocytar és glialis makrophagokra emlékeztet (2. ábra). A sejteknek stabilizált élettani nyugalmi alak­járól beszélni nem lehet, mert­ a függő csepp látó­terének minden sejtje folytonos alakváltozásokkal kísért élénk mozgásban van, amely »activ«-nak mondható, mert nem munka-aequivalense a kör­nyezei sejtek formáló hatásának. Amint a sejteknek am­oeboida mozgása nem egyenes vonalú, előreha­ladó, hanem három dimensi­óban lezajló (szemben a látszólagos egysíkúsággal — a filmben), úgy a sejt alakváltozása sem mutat szabályos axiális jelleget, sejtpólusokhoz való igazodást, hanem a legkülönbö­zőbb irányokban támadnak görbületi sugarukban igen változékony, széles bázisú ú. n. lobopodiumok vagy vékonyan kihúzódó, fonalas ti. n. filipodiumok, amelyeket a sejt eruptív módon vet ki plasmájából, hogy a talajhoz tapasztva utánuk kapaszkodjon vagy rajtuk, mint contractilis köteleken felhúzód­jon. A pseudopodiumok olykor kifejezetten kinyúlt hengeresek és nem conicusok; ilyenkor jól megfi­gyelhető, mint »folyik át« intraplasmás szemcse­­áramlással a sejtiplasma a mozgás irányába eső plasmarészbe. A különböző alakú, irányú és nagy­ságú pseudopodiumoknak egymásutáni eruptiv ki­vetésében semmiféle a metachronismus értelmében vett szabályos ph­asisdifferentia nem lelhető fel, amint általában sejtelemek összmozgásában sem fe­dezhető fel valamelyes regulativ principium. A sejttest látszólagos szétterülése és gyors összefolyása, előemelkedése sphaerikus cseppé a mélységi dimensiónak változásával jár és azt a lát­szatot kelti, mintha az aktív mozgás közben a felü­leti feszültség is változna. A sejtek találkozása és kapcsolata nem ritkán igen szorosnak, olykor

Next