Orvosi Hetilap, 1943. augusztus (87. évfolyam, 32-35. szám)

1943-08-28 / 35. szám - Benedek László - Angyal Lajos: Féloldali tremostasia esete

87. évfolyam. 35. szám. Budapest, 1943. augusztus 28. ORVOSI HETILAP Alapította: CZARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták­ ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság : HERZOG FERENC, V. BERDE KÁROLY, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF, VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ. FELELŐS SZERK.: VÁMOSSY ZOLTÁN. Fogad kedden és pénteken 12—1. SZERK.: FRITZ ERNŐ. T­ARTALOM s Benedek László dr. és Angyal Lajos dr.: Féloldali tre­­mostasia esete. (421—423. old­al.) Gyulafalvy Tamás dr.: Robbanások által okozott ihalló­­szerv sérü­lésekn­­ől. (423—425. oldal.) Tóth Zoltán dr. Véres könnyeik. (425—427. oldal.) Scheitz László dr.: Fehér ember életei a forró égöv alatt. Ötödik közlemény. (427—428. oldal­.) A budapesti elme- és idegkórtani klinika közleménye. (Igazgató: Benedek László, ny. r. tanár.) Féloldali tremostasia esete. Irta: Benedek László dr. és Angyal Lajos dr. Az idült encephalitis különféle járási és állás­zavarokat okozhat. Legismertebb a hyperkinetikus­­rigid, vagyis a tulajdonképpeni parkinsonismusos beteg apróléptű, csoszogó járása. Gyakran észlel­hető ilyenkor a propulsio és retropulsio, ritkábban a lateropulsio jelensége is, amely abban nyilvánul, hogy ha a beteg törzsét kissé előre, hátra vagy oldalra billentjük, a beteg a test súlypontváltozását a pallido-nigralis mozgási automatismusok hiánya folytán nem képes kiegyenlíteni és a súlypontelhe­lyezés irányában apró, tipegő léptekkel megindul, hogy ezzel az eldőlést megakadályozza. Ha ez az akaratlan és a megváltozott súlypont irányába eső járás a dőlési hajlam következtében fokozatosan gyorsul, esetleg addig, amíg a beteg valamibe bele­ütközik vagy elesik, akkor a jelenség már átmenet a paradox kincsisek csoportja felé. Hasonló esetet Somogyival együtt mi is közöltünk (D. H. 1936.): betegünk egy 15 éves fiú hypertoniás-rigid tünet­­együ­ttessel, sajátságos tartási kórságokkal és teljes spontaneitás-hiánnyal éjszakai kényszeres nyugta­lansága alatt ágyáról lemászott és sikoltozva meg­indult, majd apró, tipegő léptekkel egyre gyor­suló iramban futott előre vagy hátra mindaddig, amíg valaminek nekiütközve össze nem rogyott. Ezeknek a futási rohamoknak az elemeiként köny­­nyen feltalálhattuk az encephalitises gyermekek paroxysmusszerű éjszakai nyugtalanságát és a pulsiós hajlamot: előbbi a rohamok dynamikai, utóbbi az alaki részének a magyarázatát adta meg. A járászavaroknak ebbe a csoportjába sorozhatjuk még a Ring—Schwartz és Benedek—Kulcsár leírta makrobasiát (Gyógy, 1928.), amelynek féloldali elő­fordulását Benedek és Th­urzó közölték, nemkülön­ben a Roger, Simeon és Deniset f. dysbasia lordoth­­­at, az ú. n. dromedár-járást, amelyeknek az alapja Irodalmi Szemle. (428. alkkal.) Könyvismertetés. (431. oldal.) Sajgó Győző: Válasz Ivánovics György dr. megjegy­zésére. (433—434. oldal. Lapszemle. (434. oldal.) ugyancsak az önkéntes mozgásszabályozás hiányá­ban keresendő. A paradox kincsisek említett formája átvezet az encephalitises járászavaroknak egy másik cso­portjába. Már Colligaris említi, hogy a betegek egy része teljes psychés kezdeményezéshiány mellett egy bizonyos elemi motoros izgalmi állapotban van, képtelen nyugodtan állni vagy ülni, állan­dóan előre-hátra tipeg. Tulajdonképpen azonos ez a kép a Hascovec-i­ akathisiával, amelyben a kény­szeres elemi motoros izgalom elsőlegesen van jelen, a hangulat közömbös, a mozgás megokolatlan. Ezek az akathisiás vagy hypermetamorphotikus mozgásképek néha egészen bizarr, kényszeres for­mát öltenek és némely esetben lelki élményekkel összefonódva éles határ nélkül mennek át a psycho­­motoros hyperkinesisekbe. Stern szerint az átmenet annyira elmosódik, hogy némely esetben alig lehet megállapítani, vájjon a motoros izgalom vagy a »Drang«-e az elsőleges. Lévy az első esetben exci­­tomotoros, a másodikban excitopsychomotoros zava­rokról beszél. Mi is láttunk idült encephalitises be­teget sajátos szertartásszerű járással, amikor a kü­lönböző térirányokban végzett lépések száma és a fordulás merev rendszer szerint ismétlődött, sőt ezek a mozgások bizarr törzshajlásokkal vagy más moz­gásokkal szövődtek. Felemlítem itt Hassin, Stein és Gurstein észleletét, akik egyik betegükön bonyo­lult, összetett hyperkinetikus képet ismertettek sajátos testtartással, látászavarral és retropulsiós tendentiával, ami mellett még a beteg időszakon­ként sorozatosan bukfenceket vetett a teljes kime­rülésig. Míg az első csoportban ismertetett járászavarok az önkéntes mozgás- és tartásszabályozó impulzu­­sok hiányos termelésére vezetendők vissza, a máso­dik csoportban Stern szerint is a subcorticalis moz­gáskésztetés központjának az izgalma áll fenn első­legesen. A postencephalitises járászavaroknak egy to­vábbi megjelenési alakja a saltatorikus reflexgörcs, amelynek az idült encephalitissel való kapcsolat

Next