Orvosi Hetilap, 1943. augusztus (87. évfolyam, 32-35. szám)
1943-08-28 / 35. szám - Benedek László - Angyal Lajos: Féloldali tremostasia esete
87. évfolyam. 35. szám. Budapest, 1943. augusztus 28. ORVOSI HETILAP Alapította: CZARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság : HERZOG FERENC, V. BERDE KÁROLY, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF, VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ. FELELŐS SZERK.: VÁMOSSY ZOLTÁN. Fogad kedden és pénteken 12—1. SZERK.: FRITZ ERNŐ. TARTALOM s Benedek László dr. és Angyal Lajos dr.: Féloldali tremostasia esete. (421—423. oldal.) Gyulafalvy Tamás dr.: Robbanások által okozott ihallószerv sérüléseknől. (423—425. oldal.) Tóth Zoltán dr. Véres könnyeik. (425—427. oldal.) Scheitz László dr.: Fehér ember életei a forró égöv alatt. Ötödik közlemény. (427—428. oldal.) A budapesti elme- és idegkórtani klinika közleménye. (Igazgató: Benedek László, ny. r. tanár.) Féloldali tremostasia esete. Irta: Benedek László dr. és Angyal Lajos dr. Az idült encephalitis különféle járási és állászavarokat okozhat. Legismertebb a hyperkinetikusrigid, vagyis a tulajdonképpeni parkinsonismusos beteg apróléptű, csoszogó járása. Gyakran észlelhető ilyenkor a propulsio és retropulsio, ritkábban a lateropulsio jelensége is, amely abban nyilvánul, hogy ha a beteg törzsét kissé előre, hátra vagy oldalra billentjük, a beteg a test súlypontváltozását a pallido-nigralis mozgási automatismusok hiánya folytán nem képes kiegyenlíteni és a súlypontelhelyezés irányában apró, tipegő léptekkel megindul, hogy ezzel az eldőlést megakadályozza. Ha ez az akaratlan és a megváltozott súlypont irányába eső járás a dőlési hajlam következtében fokozatosan gyorsul, esetleg addig, amíg a beteg valamibe beleütközik vagy elesik, akkor a jelenség már átmenet a paradox kincsisek csoportja felé. Hasonló esetet Somogyival együtt mi is közöltünk (D. H. 1936.): betegünk egy 15 éves fiú hypertoniás-rigid tünetegyüttessel, sajátságos tartási kórságokkal és teljes spontaneitás-hiánnyal éjszakai kényszeres nyugtalansága alatt ágyáról lemászott és sikoltozva megindult, majd apró, tipegő léptekkel egyre gyorsuló iramban futott előre vagy hátra mindaddig, amíg valaminek nekiütközve össze nem rogyott. Ezeknek a futási rohamoknak az elemeiként könynyen feltalálhattuk az encephalitises gyermekek paroxysmusszerű éjszakai nyugtalanságát és a pulsiós hajlamot: előbbi a rohamok dynamikai, utóbbi az alaki részének a magyarázatát adta meg. A járászavaroknak ebbe a csoportjába sorozhatjuk még a Ring—Schwartz és Benedek—Kulcsár leírta makrobasiát (Gyógy, 1928.), amelynek féloldali előfordulását Benedek és Thurzó közölték, nemkülönben a Roger, Simeon és Deniset f. dysbasia lordothat, az ú. n. dromedár-járást, amelyeknek az alapja Irodalmi Szemle. (428. alkkal.) Könyvismertetés. (431. oldal.) Sajgó Győző: Válasz Ivánovics György dr. megjegyzésére. (433—434. oldal. Lapszemle. (434. oldal.) ugyancsak az önkéntes mozgásszabályozás hiányában keresendő. A paradox kincsisek említett formája átvezet az encephalitises járászavaroknak egy másik csoportjába. Már Colligaris említi, hogy a betegek egy része teljes psychés kezdeményezéshiány mellett egy bizonyos elemi motoros izgalmi állapotban van, képtelen nyugodtan állni vagy ülni, állandóan előre-hátra tipeg. Tulajdonképpen azonos ez a kép a Hascovec-i akathisiával, amelyben a kényszeres elemi motoros izgalom elsőlegesen van jelen, a hangulat közömbös, a mozgás megokolatlan. Ezek az akathisiás vagy hypermetamorphotikus mozgásképek néha egészen bizarr, kényszeres formát öltenek és némely esetben lelki élményekkel összefonódva éles határ nélkül mennek át a psychomotoros hyperkinesisekbe. Stern szerint az átmenet annyira elmosódik, hogy némely esetben alig lehet megállapítani, vájjon a motoros izgalom vagy a »Drang«-e az elsőleges. Lévy az első esetben excitomotoros, a másodikban excitopsychomotoros zavarokról beszél. Mi is láttunk idült encephalitises beteget sajátos szertartásszerű járással, amikor a különböző térirányokban végzett lépések száma és a fordulás merev rendszer szerint ismétlődött, sőt ezek a mozgások bizarr törzshajlásokkal vagy más mozgásokkal szövődtek. Felemlítem itt Hassin, Stein és Gurstein észleletét, akik egyik betegükön bonyolult, összetett hyperkinetikus képet ismertettek sajátos testtartással, látászavarral és retropulsiós tendentiával, ami mellett még a beteg időszakonként sorozatosan bukfenceket vetett a teljes kimerülésig. Míg az első csoportban ismertetett járászavarok az önkéntes mozgás- és tartásszabályozó impulzusok hiányos termelésére vezetendők vissza, a második csoportban Stern szerint is a subcorticalis mozgáskésztetés központjának az izgalma áll fenn elsőlegesen. A postencephalitises járászavaroknak egy további megjelenési alakja a saltatorikus reflexgörcs, amelynek az idült encephalitissel való kapcsolat