Orvosi Hetilap, 1957. szeptember (98. évfolyam, 35-39. szám)

1957-09-15 / 37. szám - EPIDEMIOLÓGIAI TANULMÁNY - Braxatoris Rudolf: Az 1957. évi keletszabolcsmegyei poliomyelitis járvány

ORVOSI HETILAP 1957. 37. kat. Különösen sújtottak voltak a mátészalkai vasutas családok gyermekei. Mátészalkán összesen 17 megbetegedés történt, ebből 11 gyermek vasutas­ családból került hozzánk. Miután más hazai közlé­sek is aláhúzzák ezt, enyhe túlzással a Heines Medint vasutas gyermekek betegségének nevezhet­nénk. Egyes szerzők nagyobb járványoknál azt ész­lelték, hogy a járvány elején enyhébb megbetege­dések történnek. A miénk kezdettől fogva súlyos volt, hiszen már az első megbetegedéseknél kísér­tett a légzésbénulás és az első 20 betegünk között 5 quadruplegiás volt. Kórházunkba a féléves járvány tartama alatt összesen 240 beteget vettünk fel. Ebből fiú volt 132, leány 108. Ez a nemek közti arány általában egyezik az irodalmi adatokkal. Mindig több fiú betegszik meg, amit azzal próbálnék magyarázni, hogy a nagyobb gyermekek esetében a fiú érint­kezési köre szélesebb a leányokénál. Leírtak kül­földön olyan járványt is, melyben a fiúk száma kétszeres volt. Betegeink korszerinti megoszlását az I. tábla mutatja. 5 gyermek volt 6 hónapon aluli, ezek kö­zül 2 szopott. Legfiatalabb betegünk egy tisztán anyatejjel táplált 3 hónapos csecsemő volt. 1 éven aluliak száma 50, 1—2 éves kor között 100 gyer­meket ápoltunk, 2—15 éves korig 90-et. Legna­gyobb gyermekünk 15 éves leányka volt. Felnőtt az egész járvány alatt nem betegedett meg. Tehát életkor tekintetében is egyedülálló járványunk a hazai irodalomban. A II. táblázaton néhány hazai járvánnyal összehasonlítva a miénket, significáns különbség mutatkozik az életkor tekintetében. Még inkább aláhúzza ezt az eltolódást a berlini statisztika, ahol 1920 óta fokozatosan gyakoribb a felnőtt megbetegedések aránya, 1946-ban már a betegek 39%-a 15 éven felüli volt. A megbetegedések manifestatióját, mely a kórházi felvétel státusát rögzíti, a III. tábla mu­tatja. A nagy statisztikáktól eltérően sok volt a fél­oldali facialis paresis, amit izoláltan 30 esetben észleltünk, összesen (tehát más bénulásoktól kí­sérve) 46 ízben. A 46 facialis paresishez 28 esetben csatlakozott légzészavar, ami igen alátámasztja Prisman és mások nézetét, kik szerint a gyermek­kori facialis paresisek legtöbbje a pm. bulbopontin alakjához tartozik. Marinesco társaival 280 pm-es beteg közül csak 21-nél észlelt féloldali facialis bé­nulást, ebből 8-nál izoláltan. Hazai szerzők közül Böszörményi észlelt 2 pm-es gyermek fertőzésén kívül 4 felnőtt és serdülőkori facialis paresist. Petényi is hangsúlyozza, hogy a facialis paresis majdnem mindig féloldali, kétoldalit mi sem ész­leltünk. A tovább nem terjedő facialis paresisek nagy része a bentlét 4 hete alatt nyom nélkül gyó­gyultak. Megfigyeléseink szerint tehát a facialis paresis a leghazárdabb pm-es kórkép. Ha néhány napon belül nem követi légzésbénulás, akkor teljes restitutióra számíthatunk. Ebben a vonatkozásban hasonlít a meningitises alakra, mely szintén töké­letesen gyógyul, ezt azonban ritkábban követi lég­zészavar. 38 meningitises közül 6-nál lépett fel légzésbénulás. Más agyideg laesióját részletesen nem észleltük. A hát-, nyak-, törzs- és hasizomzat bénulása soha nem volt önálló. A járvány súlyosságára különösen utalnak a felvételi státushoz később csatlakozó bénulások. Csak két típust emelünk ki, a tetraplegiát és a légzésbénulást. Quadruplegia 10 gyermeknél mu­tatkozott mindössze a felvételi státusnál, viszont osztályunkon, szemünk láttára további 28 esetben fejlődött ki olyan betegeken, akiknek előzően ke­vésbé kiterjedt bénulása volt. A másik említésre méltó későbbi bénulástípus a légzésbénulás. Fenye­gető légzésbénulással Budapestre 51 és Debrecenbe 42 gyermeket, összesen tehát 93-at küldtünk. Ezek közül még az úton, szállítás közben 11 meghalt. A megmaradt 82 gyermek közül 61-et az átvevő intézetek azonnal kezelésbe vettek, mint tényleges légzé­sbénultakat. Ha ehhez a számhoz hozzáadjuk az osztályunkon légzésbénulásban meghalt 18 és a szállítás közben elvesztett 11 gyermeket (61+18+ 11), akkor extrém nagy számot kapunk: 90 légzés­­bénultat (37,5%) produkált járványunk. Ha a bénulás maximuma beálltának időpont­ját mérlegeljük, figyelemre méltó, hogy osztályun­kon 38 esetben még 3 napon túl is súlyosbodott a bénulás. Ez a tény meglehetősen ellentétes az eddigi tankönyvi adatokkal. Meg kell jegyeznünk, hogy az említett késői bénulásfokozódás értékelé­sénél nem vettük figyelembe a közismerten bizony­talan otthoni adatokat, csupán a szemünk láttára lejátszódó eseményeket rögzítettük. I. tábla: Betegeink életkora III—VI hónap között 5 gyermek 2,1% VI—IX hónap között 22 gyermek 9,2% IX—XII hónap között 23 gyermek 10,0% 1—2 év között 100 gyermek 41,2% 2—3 év között 38 gyermek 15,8% 3—4 év között 22 gyermek 9,2% 4—6 év között 13 gyermek 5,4 %6 év fölött 17 gyermek 7,1 % II. tábla. Összehasonlító táblázat a különböző járványokról a betegek életkorát tekintve Kor­1931 1947 1947 1956 csoport országos országos kecskeméti mátészalkai 0—4 éves 79,5% 53,9 % 35,2 % 89,2­% 5­9 ,­ 13,6% 19,3% 18,5% 7,1 % 10—14 „ 3,5 % 9,8 % 20,4 % 3,3 % 15 éven túl 3,4% 17,0 % 25,9 % 0,4 % ín. tábla. Kórházi felvétel státusa Bénulás 1 felsővégtagon 22 esetben 9,2%„ 2 „4 ff 1,7% „ 1 alsóvégtagon 40 ff 16,7% „ 2 . „ 64 ff 26,7 % „ 1 felső- és 1 alsóvégtagon 3 ff 1,2% „ 3 végtagon (2 kar + 1 láb)2 ff 0,8% „ 3 „ (1 kar + 2 láb) 16 ff 6,7% „ 4 10­­ff 4,2% Féloldali facialis paresis izoláltan 30 ff 12,5% Izolált légzési bénulás8 ff 3,3% Izolált bulbopontin alak3 ff 1,2% Aparetikus, meningitises alak 38„ 15,8%

Next