Orvosi Hetilap, 1957. szeptember (98. évfolyam, 35-39. szám)
1957-09-15 / 37. szám - EPIDEMIOLÓGIAI TANULMÁNY - Braxatoris Rudolf: Az 1957. évi keletszabolcsmegyei poliomyelitis járvány
ORVOSI HETILAP 1957. 37. Egy 2 éves betegünk 6 napos grippes anamnesissel került kórházunkba, azzal a panasszal, hogy a felvétel napjának reggelétől nem tud lábraállni. Felvételkor mindkét oldali combadductor csoport bénult, a két peroneus, tibialis ant. és quadricepsekben minimális izomerő, fordulni, ülni, állni nem tud, hasreflexek kiválthatók, liquor sejtszám 222. Kétnapos lázas állapot után a felvételi meningealis izgalmi jelek csökkentek s látszólag megállt a folyamat. Bennfekvése tizedik napjának délutánján légzése felületessé válik, hasreflexek már nem válthatók ki. Rtg.: mindkét rekesz renyhe kitérést mutat. Itt tehát a tizedik napon mutatkozott a továbbterjedés. Egy másik másféléves kis betegünket egy hétig otthon kezelte orvosa ferde arcával, lázas betegségével. Felvételkor láztalan, nyugodt, b. o. facialis paresis, 20-as liquor sejtszám. 8 napig jó étvággyal eszik, élénk, mosolyog. A VIII. napon, nyugtalanság, fejéhez kapkod, állandó sírás. Pár órával utána légzése felületessé válik, túlnyomóan abdominalis jellegű, a bal rekesz csökkenten tér ki. Itt tehát a 14. napon következett be a légzésbénulás. Mindkét gyermekünket sikerült a László-kórháznak megmentenie. A paralysis in the morning jelenségét, tehát a prodromum nélküli bénulást pontosan meghatározva egy ízben sem hallottuk a szülőktől. Betegeink anamnesisei általában a tankönyveikkel egyezőek. Néhány nagyobb időtartamú kórelőzmény azt jelentette, hogy már előzően beteg volt a vírussal megtámadott gyermek. 13 esetben enteritishez csatlakozott, 8 esetben pneumoniához, 2 esetben febris rheumaticához. Két esetben oligophren gyermeknél lépett fel, mégpedig egy 14 éves valószínűen szülési agyvérzés utáni mikrokephalnál, valamint egy 2 éves gyermeknél, kinek előzményében szülés utáni görcsök szerepelnek, azóta is többször kezelték eklampsiával és nem tud beszélni. Egy 3 éves gyermeknél 2 hónappal betegsége előtt traumás lépruptura miatt splenektomiát végeztek, két nappal a megbetegedés után facialis paresis lépett fel, majd légzésbénulás jelentkezett, aminek következtében meghalt. Műtétje óta állandóan gyengélkedett, a pm-es fertőzés a műtét utáni reconvalescentiában érte el. A felvett betegek láza a szövődménymentes esetekben csak 1—4 napig tartott. Elég ritkán észleltük a jellemző bifázisos, dromedar típusú görbét, talán azért, mert sok beteg csak napokkal késve érkezett hozzánk. Eszméletzavart ritkán láttunk, szemben Boda észlelésével, aki a járványunk évében sok eszméletzavarral járó meningoencephalitises alakot látott. Boda észlelése is hangsúlyozza a járványok manifestatióinak súlyosbodását, ugyanis 20 évvel ezelőtt a sensoriumzavart, mint raritast említik. A kisebb gyermekek,akik még nem tudják értékelni bénult állapotuk tragikumát, a láz lezajlása után jó étvággyal, kitűnő hangulatban játszanak. Spontán fájdalomról általában egyikük sem panaszkodott. Liquert a betegeink mintegy 90%-ánál sikerült felvételkor vizsgálnunk. Az 1954. évi római komgreszszus általános véleménye ellenére igyekeztünk minden betegünknél felvételkor egyetlen lumbalpunctiót végezni. Zavarosságot és megtört fényt nem észleltünk, mindig víztiszta liquort kaptunk, nagyrészt fokozott nyomással. Pándy-reactio gyakran opalizált, de leginkább 1—2 keresztes pozitív reactiót mutatott. A sejtszám (Bürker szerint vizsgálva), lásd IV. táblát, mikroliterenként leggyakrabban 50—200 között volt, 10 esetben 5 alatt maradt, annak ellenére, hogy abetegség klinikailag bizonyított volt. A liquor cukorértéke a vizsgálatok 83%-ában (Hagedorn—Jensen szerint), lásd V. táblát, a 40 és 80 mg% között volt, néhány extrém eltérés azonban mutatkozott: 2 ízben 20 mg% alatt, ami figyelmeztető jelenség. Schaefer 132 vizsgált esetéből csak 6-nál észlelt 40 mg% alatti értéket s ebből is a legalacsonyabb érték 31 mg% volt. A mi betegeink közül az egyik 16 mg%-ot mutató bronchopneumoniás 2 éves kisgyermek volt, akit mentőautóra tettünk Budapestre irányítva, de útközben meghalt. A másik gyermek, akinél felvételkor 12 mg% cukrot találtunk, 1 éves, a liquor sejtszáma 4 volt, féloldali facialis paresis, 2 alsó végtag és 2 delta izom bénulásához pneumonia, majd atrophia csatlakozott, súlyos decubitusokkal. Jelenleg lényegesen javult állapotban, szépen fejlődik. Kérdéses, hogy e két gyermek esetében a rhypoglykaemiának általában mi volt a szerepe, hiszen egyidejű vércukor meghatározás nem történt s tudjuk, hogy atrophiában és pneumoniás éhezésben lehetséges a hypoglykaemia. 90% fölött 4 ízben észleltük a cukrot, 2 meningitises és 2 légzésbénulásos alaknál. A fehérjetartalom (Szmuk—Parádi szerint vizsgálva), lásd VI. táblát, 15—30 mg% között dominált, 10 VI. tábla. Liquor fehérje tartalma esetben emelkedett 40 mg% fölé. Az üledékvizsgálatok általában lymphocyta túlsúlyt mutattak. Szövődmény kevés fordult elő. Pneumoniát 5, otitist 4 ízben észleltünk. Társfertőzések közül enteritist 7, morbillit 3, varicellát 1 esetben észleltünk. Sem a fellépett szövődmények, sem a társfertőzések általában nem befolyásolták a pm képét. A varicella sem okozott romlást, mint ahogy Müller 30 varicellás pm-es betegénél sem észlelt rosszabbodást. Myokarditist nem észleltünk. 2 pemphigoidon kívül más bőrbaj IV. tábla. Liquor sejtszám 1 mikroliterben 1— 5 sejtszám 10 gyermeknél 4,7% 6— 10 11 19 11 8,9% 10— 20 11 20 fi 9,4% 20— 30 11 19 ff 8,9% 30— 40 11 12 11 5,8% 40— 50 11 16 11 7,5% 50—100 11 41 11 19,3% 100—200 11 47 11 22,2% 200—300 11 18 11 8,5% 300—400 117 11 3,3% 400—500 112 11 1,0% 500 fölött 111 11 0,5% V. tábla. Liquor cukorértéke 10— 20 20— 30 mg% 11 2 esetben 1,2% 30— 40 11 15 ” 9,3 % 40— 50 11 29 „ 17,7% 50— 60 11 49 „ 30,1% 60— 70 11 46 28,2% 70— 80 11 12 7,4% 80— 90 116 3,7 % 90—100 113 1,8% 100 fölött 111 0,6% 10—20 mg% 20—30 „ 30—40 „ 40—50 „ 51 esetben 37,0% 56 „ 40,6% 21 „ 15,2% 10 „ 7,2%