Orvosi Hetilap, 1957. szeptember (98. évfolyam, 35-39. szám)

1957-09-15 / 37. szám - EPIDEMIOLÓGIAI TANULMÁNY - Braxatoris Rudolf: Az 1957. évi keletszabolcsmegyei poliomyelitis járvány

ORVOSI HETILAP 1957. 37. Egy 2 éves betegünk 6 napos grippes anamnesis­­sel került kórházunkba, azzal a panasszal, hogy a fel­vétel napjának reggelétől nem tud lábraállni. Felvé­telkor mindkét oldali combadductor csoport bénult, a két peroneus, tibialis ant. és quadricepsekben minimá­lis izomerő, fordulni, ülni, állni nem tud, hasreflexek kiválthatók, liquor sejtszám 222. Kétnapos lázas álla­pot után a felvételi meningealis izgalmi jelek csök­kentek s látszólag megállt a folyamat. Bennfekvése tizedik napjának délutánján légzése felületessé válik, hasreflexek már nem válthatók ki. Rtg.: mindkét re­kesz renyhe kitérést mutat. Itt tehát a tizedik napon mutatkozott a továbbterjedés. Egy másik másféléves kis betegünket egy hétig otthon kezelte orvosa ferde arcával, lázas betegségé­vel. Felvételkor láztalan, nyugodt, b. o. facialis paresis, 20-as liquor sejtszám. 8 napig jó étvággyal eszik, élénk, mosolyog. A VIII. napon, nyugtalanság, fejéhez kap­kod, állandó sírás. Pár órával utána légzése felületessé válik, túlnyomóan abdominalis jellegű, a bal rekesz csökkenten tér ki. Itt tehát a 14. napon következett be a légzésbénulás. Mindkét gyermekünket sikerült a László-kór­háznak megmentenie. A paralysis in the morning jelenségét, tehát a prodromum nélküli bénulást pontosan meghatá­rozva egy ízben sem hallottuk a szülőktől. Betegeink anamnesisei általában a tanköny­veikkel egyezőek. Néhány nagyobb időtartamú kórelőzmény azt jelentette, hogy már előzően be­teg volt a vírussal megtámadott gyermek. 13 eset­ben enteritishez csatlakozott, 8 esetben pneumo­­niához, 2 esetben febris rheumaticához. Két eset­ben oligophren gyermeknél lépett fel, mégpedig egy 14 éves valószínűen szülési agyvérzés utáni mikrokephalnál, valamint egy 2 éves gyermeknél, kinek előzményében szülés utáni görcsök szerepel­nek, azóta is többször kezelték eklampsiával és nem tud beszélni. Egy 3 éves gyermeknél 2 hónap­pal betegsége előtt traumás lépruptura miatt splenektomiát végeztek, két nappal a megbetegedés után facialis paresis lépett fel, majd légzésbénulás jelentkezett, aminek következtében meghalt. Mű­tétje óta állandóan gyengélkedett, a pm-es fertő­zés a műtét utáni reconvalescentiában érte el. A felvett betegek láza a szövődménymentes esetekben csak 1—4 napig tartott. Elég ritkán ész­leltük a jellemző bifázisos, dromedar típusú gör­bét, talán azért, mert sok beteg csak napokkal késve érkezett hozzánk. Eszméletzavart ritkán láttunk, szemben Boda észlelésével, aki a járványunk évében sok eszmé­letzavarral járó meningoencephalitises alakot lá­tott. Boda észlelése is hangsúlyozza a járványok manifestatióinak súlyosbodását, ugyanis 20 évvel ezelőtt a sensoriumzavart, mint raritast említik. A kisebb gyermekek,­­akik még nem tudják értékelni bénult állapotuk tragikumát, a láz lezaj­lása után jó étvággyal, kitűnő hangulatban játsza­nak. Spontán fájdalomról általában egyikük sem panaszkodott. Lique­rt a betegeink mintegy 90%-ánál sikerült felvételkor vizsgálnunk. Az 1954. évi római komgresz­­szus általános véleménye ellenére igyekeztünk minden betegünknél felvételkor egyetlen lumbalpunctiót vé­gezni. Zavarosságot és megtört fényt nem észleltünk, mindig víztiszta liquort kaptunk, nagyrészt fokozott nyomással. Pándy-reactio gyakran opalizált, de leg­inkább 1—2 keresztes pozitív reactiót mutatott. A sejtszám (Bürker szerint vizsgálva), lásd IV. táb­lát, mikroliterenként leggyakrabban 50—200 között volt, 10 esetben 5 alatt maradt, annak ellenére, hogy a­­betegség klinikailag bizonyított volt. A liquor cukorértéke a vizsgálatok 83%-ában (Ha­gedorn—Jensen szerint), lásd V. táblát, a 40 és 80 mg% között volt, né­hány extrém eltérés azonban mutatko­zott: 2 ízben 20 mg% alatt, ami figyelmeztető jelenség. Schaefer 132 vizsgált esetéből csak 6-nál észlelt 40 mg% alatti értéket s ebből is a legalacsonyabb érték 31 mg% volt. A mi betegeink közül az egyik 16 mg%-ot mutató bronchopneumoniás 2 éves kisgyer­mek volt, akit mentőautóra tettünk Budapestre irá­nyítva, de útközben meghalt. A másik gyermek, akinél felvételkor 12 mg% cukrot találtunk, 1 éves, a liquor sejtszáma 4 volt, féloldali facialis paresis, 2 alsó vég­tag és 2 delta izom bénulásához pneumonia, majd atrophia csatlakozott, súlyos decubitusokkal. Jelenleg lényegesen javult állapotban, szépen fejlődik. Kérdé­ses, hogy e két gyermek esetében a rhypoglykaemiának általában mi volt a szerepe, hiszen egyidejű vércukor meghatározás nem történt s tudjuk, hogy atrophiában és pneumoniás éhezésben lehetséges a hypoglykaemia. 90%­ fölött 4 ízben észleltük a cukrot, 2 meningitises és 2 légzésbénulásos alaknál. A fehérjetartalom (Szmuk—Parádi szerint vizsgál­va), lásd VI. táblát, 15—30 mg% között dominált, 10 VI. tábla. Liquor fehérje tartalma esetben emelkedett 40 mg% fölé. Az üledékvizsgála­tok általában lymphocyta túlsúlyt mutattak. Szövődmény kevés fordult elő. Pneumoniát 5, otitist 4 ízben észleltünk. Társfertőzések közül enteritist 7, morbillit 3, varicellát 1 esetben észleltünk. Sem a fellépett szövődmények, sem a társfertőzések általában nem befolyásolták a pm­ képét. A varicella sem oko­zott romlást, mint ahogy Müller 30 varicellás­ pm-es betegénél sem észlelt rosszabbodást. Myokarditist nem észleltünk. 2 pemphigoidon kívül más bőrbaj IV. tábla. Liquor sejtszám 1 mikroliterben 1— 5 sejtszám 10 gyermeknél 4,7% 6— 10 11 19 11 8,9% 10— 20 11 20 fi 9,4% 20— 30 11 19 ff 8,9% 30— 40 11 12 11 5,8% 40— 50 11 16 11 7,5% 50—100 11 41 11 19,3% 100—200 11 47 11 22,2% 200—300 11 18 11 8,5% 300—400 117 11 3,3% 400—500 112 11 1,0% 500 fölött 111 11 0,5% V. tábla. Liquor cukorértéke 10— 20 20— 30 mg% 11 2 esetben 1,2% 30— 40 11 15 ” 9,3 % 40— 50 11 29 „ 17,7% 50— 60 11 49 „ 30,1% 60— 70 11 46 28,2% 70— 80 11 12 7,4% 80— 90 116 3,7 % 90—100 113 1,8% 100 fölött 111 0,6% 10—20 mg% 20—30 „ 30—40 „ 40—50 „ 51 esetben 37,0% 56 „ 40,6% 21 „ 15,2% 10 „ 7,2%

Next