Orvosi Hetilap, 1962. augusztus (103. évfolyam, 31-34. szám)

1962-08-05 / 31. szám - Jeney Endre: Dr. Melly József (1893-1962)

ORVOSI HETILAP a, bár igen szerény, intézetet, amelyre ma is az a feladat hárul, hogy egy nagy egyetem nagyszámú hallgatóit higiénére oktassa. Ennek a kis intézetnek először két évig (1946—48) mint kinevezett egye­temi tanár volt az igazgatója. Törést jelentett egye­temi pályáján, hogy 1956. október hó 1-ig, mint iskolaorvos volt kénytelen oktató munkát végezni. Teljesértékű rehabilitációja után az Egészségügyi Minisztérium 1956. okt. 1-i hatállyal visszahelyezte az általa korábban már betöltött tanszékre. Újból bekapcsolódott nemcsak az egyetemi tanszékveze­tői, hanem a szakmai tudományos munkába és ve­zetői tevékenységbe. Mint a MTA Egészségtudomá­nyi Bizottságának tagja, a Magyar Higiénikusok Társaságának vezetőségi tagja, a Budapesti és Pest megyei Egészségtudományi Szakcsoport elnöke, a Dunakanyar Intéző Bizottság Tudományos és Egész­ségügyi Bizottságának elnöke, a „Népegészségügy”, az „Egészségtudomány” és a „Demográfia” Szer­kesztőbizottságának tagja működött tovább. Nem­zetközi kapcsolatait fémjelezte, hogy az „Union Internationale pour l’étude scientifique de la po­pulation” (Párizs) is tagjai közé sorolta. 18 magyar nyelvű egészségvédelmi tárgyú köny­vet írt részben önállóan, részben munkatársakkal. Ezek jó része a székesfővárosi egészségügyi viszo­nyokkal foglalkozott. Áll ez 140 kisebb dolgozata egy részére is. Idegennyelvű közleményei arra az időre esnek, amikor Tangl prof. Kórtani Intézeté­ben dolgozott. Kutatásaiban a nagyszámok törvényszerűsé­geit kereste előszeretettel. Sokat és behatóan fog­lalkozott a halálozási statisztikával, így az orvosok elhalálozásának kedvezőtlen arányaival is. És mi most tanácstalanul tűnődhetünk el az ő korai el­múlása orvosi titkai felett. Legutóbbi nagyobbsza­­bású dolgozatában is „A halálokok problematiká­ját” 100 évre visszanyúló nemzetközi anyagon tár­gyalta és hangsúlyozta, hogy a halálozási adatok speciális feldolgozása nélkül az egészségügyi poli­tika helyes irányítása nem lehetséges. Mint lektor nem sejtettem, hogy ez lesz az én barátom utolsó szellemi terméke, amellyel kapcsolatban kicserél­hetjük gondolatainkat. A halál azonban kiragadta kezéből a tollat, amelyet oly fáradhatatlanul forga­tott, hogy ismereteit és gondolatait másokkal kö­zölje. Távozásával nagy űrt hagyott maga mögött mindnyájunk, az egészségtudományok művelői, ba­rátai, munkatársai, tanítványai és nagyszámú tisz­telői szívében. Emlékezetünkben Melly József min­dig, mint az ismeretekben gazdag professzor és az orvosiakon messze túl is, mint nagy műveltségű „homo eruditus” fog élni, mint olyan, aki meghá­­lálhatatlanul sokat tett rajongva szeretett szülővá­rosáért, a mi Fővárosunkért, a magyar népért, annak egészségéért és felemelkedéséért, a magyar egészségtudomány fejlesztéséért. Emlékét mindvégig kegyelettel fogjuk ápolni és utódaink számára tisztán megőrizni... Jeney Endre dr.

Next