Orvosi Hetilap, 1966. január (107. évfolyam, 1-5. szám)

1966-01-02 / 1. szám - HORUS - A maya orvostudomány

32 ORVOSI HETILAP legmélyebb és legigazibb emberi érzés; ez szépíti meg és teszi tartalmassá az életet, fémjelzi az igazi orvost. Korányi Sándor mély gondolata, hogy nem az ismeretek nagysága, hanem a betegek szenve­dése jelöli ki az orvostan területét. Forral a gya­korlatban valósította meg mesterének tanítását. Visszaemlékezem az évtizedek előtti időre, amikor Forrai Elemértől tanultam a belorvostan és a beteg­­vizsgálat alapelemeit; a nappal és az éjszaka között sosem tett különbséget, ha rászoruló beteg várt or­vosi segítséget. Az orvos emberszeretete, jósága, megértése és segítségvágya telítette lényét. Pihe­nés helyett kutató munkát végzett. Ilyen képessé­gei igen jónak bizonyultak: kritikai készség, ala­posan átgondolt kísérleti terv, pontos megfigyelés és helyes methodika tették értékessé vizsgálatait. Így hajszolta életét, ahogyan azt olyan sok orvos teszi. Diabetesét hypertonia súlyosbította, majd sze­rencsétlen módon, előbb féloldali irtust, később pe­dig szemüregi vérzést szenvedett el. „Most vak va­gyok és részben béna is...” — írja önéletrajzában. Jellemszilárdsága ezúttal sem hagyja cserben, nem törnek fel a várható panaszos szavak, hanem fel­idézi budapesti és gödi otthonának szelíd emlékét, s a tudományban, valamint családjában keres vi­gasztalást. Az ember életében adódhat olyan sza­kasz, amikor az emlékek felidézése és valamely nagy gondolatba vetett töretlen meggyőződés há­ríthatja el csupán a kétségbeesést. Forral esetében is a tudomány jelentette a nagy gondolatot; annak szilárd hite, hogy a tudás és ismeret mindenkori gyarapítása jelenti az egyetemes emberiség legma­­gasztosabb feladatát. Elmélyülten hallgatja a leg­újabb orvosi közleményeket, amelyeket felolvasás­ból ismer meg, áttekinti az orvostan legújabb fej­lődését, lediktálja megjegyzéseit, mert a vak sze­mek olykor mélyebbre tekintenek, mint a látók. Ebben rejlik a reménytelenül beteg orvos vigasza, így nyilvánult meg — 250 év előtt —­­a hályogban megvakult Bourdelot lelki nagysága, aki ebben a súlyos állapotban ismerte fel Brisseau hályog-con­­ceptiójának igazát. Korányi Sándor nagyatyja, K. Sebald is a bölcsek megnyugvásával viselte el látá­sának elvesztését, s orvosi életének egykori szépsé­gét idézte fel nagykállói magányában. A tudomány történetében kevés azoknak szá­ma, akiknek maradandó fényű aureola világítja meg alkotását. Claude Bernard mélyértelmű sza­vaira gondolunk: a tudomány ismeretlenjei csupán lépésről lépésre deríthetők fel. Minden ismeret, még a legcsekélyebb is, ami az egészséges és a beteg élet jelenségeinek felderítését célozza, ha a valóságot adja, orvosi tudásunk fontos része, amely meg­válaszolhat kérdéseket, s újabb kutatások kiin­dulópontjává válhat. Forrai Elemér orvosi éle­te nemcsak abból állott, hogy sokszáz embertársá­nak adta vissza az egészséget, hanem előfutára és egyik korai vizsgálója volt a phosphorforgalom kérdésének, s ezért azok sorába tartozott, akik to­vább építhették orvosi ismereteinket. Regöly-Mérei Gyula dr. A maga orvostudomány A Földközi-tengeri kultúrák hagyományos be­folyása alatt álló európai történészek hajlanak ar­ra, hogy az új világ prekolumbiánus eredményeit elhanyagolják. Kultúránk legfontosabb forrásai i. e. három évezreddel fakadtak a Nílus, az Eufrátesz és az Indus völgyében. A legrégibb civilizációk már öntözéses mezőgazdaságot fejlesztettek ki. Az egyip­tomiak és a hinduk feldolgozták a fémeket, teher­hordó állatokat használtak, ismerték az ekét és írás­­rendszereket alkottak. A sumérok ezeket a techni­kai eredményeket kiegészítették a kerék elvének alkalmazásával. Ezekben a régmúlt időkben az amerikai indiá­nok dél felé vándoroltak, hogy olyan területeken te­lepedhessenek le, ahol a kukoricát meg lehetett ho­nosítani. Az európaiak megjelenése előtt a három nagy amerikai civilizáció — a maya, az azték és az inka — nem ismerte a kereket, az ekét és a vas­szerszámot. Teherhordó állatokat sem használtak, kivéve a lámát, amellyel az inkák korlátozott mér­tékben dolgoztak. Igazi írásrendszert csak a mayuk fejlesztettek ki, viszont az aztékok — anélkül, hogy az írásbeli közlés előnyeit ismerték volna — a leg­nagyobb katonai és politikai hatalomra tettek szert. Azonban a prekolumbiánus Amerika, technikai fej­letlensége ellenére is intellektuális téren néhány szempontból felülmúlta az Óvilágot. A maguknak filozofikus életszemlélete, nagyszerű építészeti és vitán felüli matematikai tudása volt. Ezek a tulaj­donságok úgyszólván az új világ görögeivé tették őket, míg az aztékok szerepét a rómaiakéval lehet összehasonlítani. Sőt, ha egy lépéssel tovább me­gyünk, párhuzamot vonhatunk az inkák és a kar­­thágóiak támadó szelleme között. Ahogyan a görö­gök befolyást gyakoroltak a rómaiakra, úgy a maya kultúra is bizonyos hatást fejtett ki nemcsak az az­tékokra, de Közép-Amerika többi civilizációjára is. Ismereteink a mayák orvosi tudásáról rendkí­vül csekélyek voltak. Erre csak egy példát idézünk: Morley klasszikusnak számító 600 oldalas munkája a magukról csupán egyetlen oldalt szentel az orvos­­tudománynak és ez is főleg a temetkezési szokások­kal foglalkozik. A rendszeres kutatás megkezdésé­hez az orvostörténetnek a régészeten kívül még sok más, látszólag ezzel össze nem függő tárgyat kellett segítségül hívnia. Az időjárási viszonyok, valamint az ezek szerint kialakult növény- és állatvilág ta­nulmányozása felvilágosítást adhat a járványokat okozó vírusokról, bacilusgazdákról, az étkezési szo­kások megvizsgálása az avitaminózisokra deríthet fényt; egyes kronológiai feljegyzések járványos be­tegségekről adnak hírt; a vallásos szertartások le­írása a betegségek korabeli fogalmának nyomára vezethetnek; a maga istenekre vonatkozó ismeretek az öngyilkosságok kérdésére adhatnak választ; a nyelv tanulmányozása bepillantást engedhet a magok diagnosztikai képességébe, valamely rejté­lyes hieroglifa megfejtése kulcsot adhat a járvány­tani kutatásokhoz; a várostervezés stúdiuma egész­ségügyi problémákra adhat felvilágosítást. Éppen azért kell az etnológiai eszközöket felhasználnunk.

Next