Orvosi Hetilap, 1966. január (107. évfolyam, 1-5. szám)
1966-01-02 / 1. szám - HORUS - A maya orvostudomány
32 ORVOSI HETILAP legmélyebb és legigazibb emberi érzés; ez szépíti meg és teszi tartalmassá az életet, fémjelzi az igazi orvost. Korányi Sándor mély gondolata, hogy nem az ismeretek nagysága, hanem a betegek szenvedése jelöli ki az orvostan területét. Forral a gyakorlatban valósította meg mesterének tanítását. Visszaemlékezem az évtizedek előtti időre, amikor Forrai Elemértől tanultam a belorvostan és a betegvizsgálat alapelemeit; a nappal és az éjszaka között sosem tett különbséget, ha rászoruló beteg várt orvosi segítséget. Az orvos emberszeretete, jósága, megértése és segítségvágya telítette lényét. Pihenés helyett kutató munkát végzett. Ilyen képességei igen jónak bizonyultak: kritikai készség, alaposan átgondolt kísérleti terv, pontos megfigyelés és helyes methodika tették értékessé vizsgálatait. Így hajszolta életét, ahogyan azt olyan sok orvos teszi. Diabetesét hypertonia súlyosbította, majd szerencsétlen módon, előbb féloldali irtust, később pedig szemüregi vérzést szenvedett el. „Most vak vagyok és részben béna is...” — írja önéletrajzában. Jellemszilárdsága ezúttal sem hagyja cserben, nem törnek fel a várható panaszos szavak, hanem felidézi budapesti és gödi otthonának szelíd emlékét, s a tudományban, valamint családjában keres vigasztalást. Az ember életében adódhat olyan szakasz, amikor az emlékek felidézése és valamely nagy gondolatba vetett töretlen meggyőződés háríthatja el csupán a kétségbeesést. Forral esetében is a tudomány jelentette a nagy gondolatot; annak szilárd hite, hogy a tudás és ismeret mindenkori gyarapítása jelenti az egyetemes emberiség legmagasztosabb feladatát. Elmélyülten hallgatja a legújabb orvosi közleményeket, amelyeket felolvasásból ismer meg, áttekinti az orvostan legújabb fejlődését, lediktálja megjegyzéseit, mert a vak szemek olykor mélyebbre tekintenek, mint a látók. Ebben rejlik a reménytelenül beteg orvos vigasza, így nyilvánult meg — 250 év előtt —a hályogban megvakult Bourdelot lelki nagysága, aki ebben a súlyos állapotban ismerte fel Brisseau hályog-conceptiójának igazát. Korányi Sándor nagyatyja, K. Sebald is a bölcsek megnyugvásával viselte el látásának elvesztését, s orvosi életének egykori szépségét idézte fel nagykállói magányában. A tudomány történetében kevés azoknak száma, akiknek maradandó fényű aureola világítja meg alkotását. Claude Bernard mélyértelmű szavaira gondolunk: a tudomány ismeretlenjei csupán lépésről lépésre deríthetők fel. Minden ismeret, még a legcsekélyebb is, ami az egészséges és a beteg élet jelenségeinek felderítését célozza, ha a valóságot adja, orvosi tudásunk fontos része, amely megválaszolhat kérdéseket, s újabb kutatások kiindulópontjává válhat. Forrai Elemér orvosi élete nemcsak abból állott, hogy sokszáz embertársának adta vissza az egészséget, hanem előfutára és egyik korai vizsgálója volt a phosphorforgalom kérdésének, s ezért azok sorába tartozott, akik tovább építhették orvosi ismereteinket. Regöly-Mérei Gyula dr. A maga orvostudomány A Földközi-tengeri kultúrák hagyományos befolyása alatt álló európai történészek hajlanak arra, hogy az új világ prekolumbiánus eredményeit elhanyagolják. Kultúránk legfontosabb forrásai i. e. három évezreddel fakadtak a Nílus, az Eufrátesz és az Indus völgyében. A legrégibb civilizációk már öntözéses mezőgazdaságot fejlesztettek ki. Az egyiptomiak és a hinduk feldolgozták a fémeket, teherhordó állatokat használtak, ismerték az ekét és írásrendszereket alkottak. A sumérok ezeket a technikai eredményeket kiegészítették a kerék elvének alkalmazásával. Ezekben a régmúlt időkben az amerikai indiánok dél felé vándoroltak, hogy olyan területeken telepedhessenek le, ahol a kukoricát meg lehetett honosítani. Az európaiak megjelenése előtt a három nagy amerikai civilizáció — a maya, az azték és az inka — nem ismerte a kereket, az ekét és a vasszerszámot. Teherhordó állatokat sem használtak, kivéve a lámát, amellyel az inkák korlátozott mértékben dolgoztak. Igazi írásrendszert csak a mayuk fejlesztettek ki, viszont az aztékok — anélkül, hogy az írásbeli közlés előnyeit ismerték volna — a legnagyobb katonai és politikai hatalomra tettek szert. Azonban a prekolumbiánus Amerika, technikai fejletlensége ellenére is intellektuális téren néhány szempontból felülmúlta az Óvilágot. A maguknak filozofikus életszemlélete, nagyszerű építészeti és vitán felüli matematikai tudása volt. Ezek a tulajdonságok úgyszólván az új világ görögeivé tették őket, míg az aztékok szerepét a rómaiakéval lehet összehasonlítani. Sőt, ha egy lépéssel tovább megyünk, párhuzamot vonhatunk az inkák és a karthágóiak támadó szelleme között. Ahogyan a görögök befolyást gyakoroltak a rómaiakra, úgy a maya kultúra is bizonyos hatást fejtett ki nemcsak az aztékokra, de Közép-Amerika többi civilizációjára is. Ismereteink a mayák orvosi tudásáról rendkívül csekélyek voltak. Erre csak egy példát idézünk: Morley klasszikusnak számító 600 oldalas munkája a magukról csupán egyetlen oldalt szentel az orvostudománynak és ez is főleg a temetkezési szokásokkal foglalkozik. A rendszeres kutatás megkezdéséhez az orvostörténetnek a régészeten kívül még sok más, látszólag ezzel össze nem függő tárgyat kellett segítségül hívnia. Az időjárási viszonyok, valamint az ezek szerint kialakult növény- és állatvilág tanulmányozása felvilágosítást adhat a járványokat okozó vírusokról, bacilusgazdákról, az étkezési szokások megvizsgálása az avitaminózisokra deríthet fényt; egyes kronológiai feljegyzések járványos betegségekről adnak hírt; a vallásos szertartások leírása a betegségek korabeli fogalmának nyomára vezethetnek; a maga istenekre vonatkozó ismeretek az öngyilkosságok kérdésére adhatnak választ; a nyelv tanulmányozása bepillantást engedhet a magok diagnosztikai képességébe, valamely rejtélyes hieroglifa megfejtése kulcsot adhat a járványtani kutatásokhoz; a várostervezés stúdiuma egészségügyi problémákra adhat felvilágosítást. Éppen azért kell az etnológiai eszközöket felhasználnunk.