Orvosi Hetilap, 1967. február (108. évfolyam, 6-9. szám)
1967-02-05 / 6. szám - Joós László - Péró Csaba: Az arteria subclavia deriváló hatása aortaív syndromában
244 ORVOSI HETILAP nális artériák beszájadzását, azokat beszűkítve, az ismert Goldblatt fenoménen keresztül, a renin-angiotensin mechanizmus alapján hozza létre a tartós magas vérnyomást. Ask-Upmark e faktornak tulajdonítja a döntő szerepet a hypertonia létrejöttében. összefoglalva: egy-egy esetben az előbbiekben feltételezett négy mechanizmus valamelyike, vagy mind együttesen szerepelhet, de talán legdöntőbben a vese csökkent vérellátása az, amely a legnagyobb mértékben lehet felelős az ún. fordított coarcatióként jelzett hypertonia létrehozásában. A prognosis quo ad vitam és quo ad sanationem, rossz. Belgyógyászati vonalon érdemleges therápiás eredmény nem született. Sem az anticoagulans, vagy fibrinolyticus kezelés, sem az értágítók adása (sőt, az agyi nyomáscsökkenés folytán inkább rosszat teszünk), sem az ACTH Cortison, sem az antituberculotikus, vagy adott esetben antilueses medikáció számottevő javulást nem hozott. Jelenleg egy lehetőség áll csak a rendelkezésünkre: a megfelelő diagnosztikai eljárások után elvégzendő adaequat sebészi megoldás. Nagykanizsai Városi Tanács Kórháza, Prosectura Az arteria subclavia deriváló hatása aortaív syndromában Joós Llászló dr. és Péró Csaba dr. Munkatárs : Magyar Antal asszisztens A koponyán kívüli érbetegségek hatása az agy vérellátására az agyi keringés kórtanának egyik jelentős kérdése. Az aortaív syndroma pedig — Schlink és Dahl szerint — szinte modellje a haemodynamiás cerebralis insultusoknak. A kórkép több néven ismeretes: Takayashu-betegség, Takayashu-syndroma, pulseless disease, arteritis epiaortica, Aortenbogenkrankheit, chronische Subklavia-Karotis-Obstruktionssyndrom, ophthalmo-angiopatische Hypotonie, Thrombarteritis obliterans subclaviocarotica, obliterative brachiozephale Arteriitis, Martorell-Syndroma, fordított coarctatio, anisosphygmia, pulsus incongruens. Az utóbbi évtized folyamán egyre nagyobb számú közlést olvashatunk erről a betegségről. Ezek foglalkoznak az érelváltozások tanulmányozásával, kóroktannal, therapiával, de csak ritkán azzal, hogy az észlelt idegrendszeri és érzékszervi tüneteknek mi az oka. Megfigyelésünkkel az aortaív syndromában fellépő idegrendszeri tünetek kórbonctani alapjának ismeretéhez szeretnénk adatot adni. L. J., 54 éves beteg nőt 1965. január 1-én vették fel kórházunk belgyógyászati osztályára, ahol másnap meghalt. Kórelőzményéből csak annyit, hogy gümőkórja, vérbaja, rheumája nem volt. Körzeti orvosa elmondta, hogy a beteget több mint tíz éve ismeri. Magas vérnyomása volt, de vérnyomását mindig csak a jobb karon tudta mérni. Bal karján sem vérnyomást mérni, sem pulsust tapintani nem tudott. A beteg panaszai: átmenetileg jelentkező fejfájás, szédülés, hányás, kettős látás, tudatzavarok. Kórházi felvételekor a jobb karon 180/120 Hgmm vérnyomást mérnek, bal felső végtagon sem az arteria radialis, sem az arteria axillaris lüktetését nem érzik. Mindkét arteria carotis egyformán jól pulsál. A bal szem balra és felfelé tekint, a bal szájzug mozgásban elmarad, a cornea reflex jobb oldalt nem váltható ki. A beteg Strophantin, diaphyllin és rausedyl injectiót, valamint infusiót kap. Vérnyomása 140/80 Hgmmre csökken. Idegrendszeri tünetei azonban súlyosbodnak, és a felvételt követő napon meghalt. 1/1965. sz. január 3-án végzett boncoláskor látjuk, hogy a bal arteria subclavia arterét közvetlenül eredésétől kezdve nem egészen kettő centiméternyi szakaszon szürkésfehér, tömött szövet zárja el. Az elzáródás utáni érszakasz átlagos tágasságú. Az arteria anonyma, a jobb arteria subclavia, mindkét arteria carotis szájadéka és artere szabad. Az arteria vertebralisok szabadok, szájadékuk és lumenük inkább kissé tágabbnak becsülhető. Feltűnően tágultaknak, vérrel feszülésig kitöltötteknek találjuk a középnagy nyaki osztóérágakat, mindkét arteria temporalist, sőt a keményagyburok osztóereit is. Kórszövettani képen látjuk, hogy a bal arteria subclavia elzáródása sem teljes: a nyolc milliméter átmérőjű érben 0,8 milliméter átmérőjű nyílás van. A szűkület azonban csak a bal arteria vertebralis eredéséig terjed. Ettől lefelé az arteria subclavia lumene átlagosnál tágabb (1. kép). 1. kép. A bal arteria subclavia kezdete csaknem teljesen elzáródott. Az arteria vertebralis eredése utáni érszakasz űrtere tág. Krutsay-féle resorcin-fuchsin festés, lupe nagyítás