Orvosi Hetilap, 1967. szeptember (108. évfolyam, 36-39. szám)

1967-09-17 / 38. szám - Urai László - Csákány György: "Subclavian steal syndrome"

ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította : MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN D R. * DARABOS PÁL D R. * FISCHER ANTAL DR. * HIRSCH LE.R IMRE DR, LENÁRT GYÖRGY D­R. * SÓS JÓZSEF D­R. * SZÁNTÓ GYÖRGY D­R. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR D­R. * Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. Munkatársak: PAPP MIKLÓS DR. * FORRAI JENŐ DR. 108. ÉVFOLYAM 38. SZÁM, 1967. S­Z­E­P­T­E­M­B­E­R 17. Országos Kardiológiai Intézet és BOTE, IV. Belgyógyászati Klinika (igazgató: Gábor György dr.) „Subclavian steal syndrome” Urai László dr. és Csákány György dr. Az alsó végtagon jelentkező érszűkület, s kö­vetkezménye, a klaudikáció, a mindennapi gyakor­lat szokványos kórképe. A felső végtagi érelválto­zás ellenben a maga tarkább klinikai megjelenési formáival és tüneteivel — a nem tapintható pul­sus, a nem mérhető vérnyomás, s az ehhez csatla­kozó neurovascularis elégtelenségre utaló agyi tü­netek, mint pl. a vizuális klaudikáció, vagy az át­meneti eszméletvesztés, stb. — szokatlanabb és a gyakorlatban ritkábban diagnosztizált betegségcso­port. Az e symptomákat jelző és „aortaív syndro­ma” néven összefogott, csupán anatómiai localisa­­tiója alapján összetartozó betegségkomplexum már régen kinőtt a kazuisztikai ritkaságok közül. Bizo­nyítja ezt a tényt az a statisztika is, amely szerint az Egyesült Államokban több mint 2 millió ember szenved cerebrovascularis megbetegedésben, s így ez a betegségcsoport a keringési és daganatos halál­okok után az előkelő harmadik helyet foglalja el. E cerebrovascularis megbetegedések 30%-a pedig extracraniálisan lokalizálódó érelváltozások követ­kezménye (2). Az esetek nagy száma és az ered­ményes therápiás lehetőségek egyre inkább az aor­taívből eredő nagyerek megbetegedéseire terelték a figyelmet, s az aortaív syndromák pontosabb ana­­lysise, az utóbbi fél évtizedben egy új kórkép el­különítésére vezetett, amelyet sajátos haemodyna­­mikai elváltozások jellemeznek, s amelyeknek kö­zös pathologiai alapja az arteria subclaviának az arteria vertebralis eredésétől proximálisan elhe­lyezkedő elzáródása. Contorni (1) olasz szerző 1960-ban ismertette elsőnek ezt a kórképet, amelyet „vertebro-vertebra­­lis keringésnek” nevezett, s amelyről az elmúlt 6 év angolszász, főleg amerikai irodalmában számos köz­lemény jelent meg. Ma a megbetegedés legelfoga­dottabb elnevezése „Subclavian Steal Syndrome”, amely Reivich és mtsaitól (7) származik, akik az első, részletekbe menő elemzését adták a kórkép klinikumának és pathophysiologiai lényegének. De „brachial-basillar insufficiency” (5), „subclavia-ver­­tebralis syndroma” (3) elnevezés alatt is szerepel e kórkép az irodalomban. A németek „Anzapf- vagy Entzugs-Syndrome” néven is említik. 1965 októbe­réig Killen és mtsai (4) összesen mintegy 110 közölt esetet gyűjtöttek össze. Ma már nem tekinthető e betegség valamely különleges irodalmi ritkaságnak". Ahol jelentősebb számban fordulnak elő a nyaki nagyerek elzáródásos megbetegedéseiben szenvedő betegek, ott a „subclavian steal syndrome” sem tartozik a ritkaságok közé. Gremmel és mtsal (3) például 4 év alatt 38 általuk észlelt aortaív syndro­­más beteg között 9 esetben találták. A tünetcsoport kórtani alapja az arteria sub­clavia elzáródása vagy jelentős beszűkülése az aor­taív és az arteria vertebralis elágazása közötti sza­kaszán (1. ábra). Ilyenkor a beszűkült szakasztól perifériásan alacsony nyomású érterület keletkezik, amely leggyakrabban az azonos oldali arteria ver­­tebralison keresztül szívó hatást gyakorol az agyi artériás hálózatra, közvetlenül az arteria basillaris rendszerére. A kóros oldali váll és felső végtag ar­tériás vérellátása tehát kollaterális úton, az azonos oldali arteria vertebralis közvetítésével, az agy vé­rének részleges elszívásával oldódik meg, mégpedig oly módon, hogy az érintett arteria vertebralisban az áramlás iránya ilyenkor természetesen megfor­dul. Reivich és mtsai szerint a systemás vérnyomás 10%-os nyomásgrádiense már elégséges a vertebra­lis keringés megfordulásához, Killen és mtsai pedig az ez ideig közlésre került esetek analízise alapján minimálisan 20 Hgmm-es értékben szabják meg a keringés megfordításához szükséges nyomásgra­dienst, az ép és kóros oldal viszonylatában (4).

Next