Orvosi Hetilap, 1967. szeptember (108. évfolyam, 36-39. szám)
1967-09-17 / 38. szám - Urai László - Csákány György: "Subclavian steal syndrome"
ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította : MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN D R. * DARABOS PÁL D R. * FISCHER ANTAL DR. * HIRSCH LE.R IMRE DR, LENÁRT GYÖRGY DR. * SÓS JÓZSEF DR. * SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. * Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. Munkatársak: PAPP MIKLÓS DR. * FORRAI JENŐ DR. 108. ÉVFOLYAM 38. SZÁM, 1967. SZEPTEMBER 17. Országos Kardiológiai Intézet és BOTE, IV. Belgyógyászati Klinika (igazgató: Gábor György dr.) „Subclavian steal syndrome” Urai László dr. és Csákány György dr. Az alsó végtagon jelentkező érszűkület, s következménye, a klaudikáció, a mindennapi gyakorlat szokványos kórképe. A felső végtagi érelváltozás ellenben a maga tarkább klinikai megjelenési formáival és tüneteivel — a nem tapintható pulsus, a nem mérhető vérnyomás, s az ehhez csatlakozó neurovascularis elégtelenségre utaló agyi tünetek, mint pl. a vizuális klaudikáció, vagy az átmeneti eszméletvesztés, stb. — szokatlanabb és a gyakorlatban ritkábban diagnosztizált betegségcsoport. Az e symptomákat jelző és „aortaív syndroma” néven összefogott, csupán anatómiai localisatiója alapján összetartozó betegségkomplexum már régen kinőtt a kazuisztikai ritkaságok közül. Bizonyítja ezt a tényt az a statisztika is, amely szerint az Egyesült Államokban több mint 2 millió ember szenved cerebrovascularis megbetegedésben, s így ez a betegségcsoport a keringési és daganatos halálokok után az előkelő harmadik helyet foglalja el. E cerebrovascularis megbetegedések 30%-a pedig extracraniálisan lokalizálódó érelváltozások következménye (2). Az esetek nagy száma és az eredményes therápiás lehetőségek egyre inkább az aortaívből eredő nagyerek megbetegedéseire terelték a figyelmet, s az aortaív syndromák pontosabb analysise, az utóbbi fél évtizedben egy új kórkép elkülönítésére vezetett, amelyet sajátos haemodynamikai elváltozások jellemeznek, s amelyeknek közös pathologiai alapja az arteria subclaviának az arteria vertebralis eredésétől proximálisan elhelyezkedő elzáródása. Contorni (1) olasz szerző 1960-ban ismertette elsőnek ezt a kórképet, amelyet „vertebro-vertebralis keringésnek” nevezett, s amelyről az elmúlt 6 év angolszász, főleg amerikai irodalmában számos közlemény jelent meg. Ma a megbetegedés legelfogadottabb elnevezése „Subclavian Steal Syndrome”, amely Reivich és mtsaitól (7) származik, akik az első, részletekbe menő elemzését adták a kórkép klinikumának és pathophysiologiai lényegének. De „brachial-basillar insufficiency” (5), „subclavia-vertebralis syndroma” (3) elnevezés alatt is szerepel e kórkép az irodalomban. A németek „Anzapf- vagy Entzugs-Syndrome” néven is említik. 1965 októberéig Killen és mtsai (4) összesen mintegy 110 közölt esetet gyűjtöttek össze. Ma már nem tekinthető e betegség valamely különleges irodalmi ritkaságnak". Ahol jelentősebb számban fordulnak elő a nyaki nagyerek elzáródásos megbetegedéseiben szenvedő betegek, ott a „subclavian steal syndrome” sem tartozik a ritkaságok közé. Gremmel és mtsal (3) például 4 év alatt 38 általuk észlelt aortaív syndromás beteg között 9 esetben találták. A tünetcsoport kórtani alapja az arteria subclavia elzáródása vagy jelentős beszűkülése az aortaív és az arteria vertebralis elágazása közötti szakaszán (1. ábra). Ilyenkor a beszűkült szakasztól perifériásan alacsony nyomású érterület keletkezik, amely leggyakrabban az azonos oldali arteria vertebralison keresztül szívó hatást gyakorol az agyi artériás hálózatra, közvetlenül az arteria basillaris rendszerére. A kóros oldali váll és felső végtag artériás vérellátása tehát kollaterális úton, az azonos oldali arteria vertebralis közvetítésével, az agy vérének részleges elszívásával oldódik meg, mégpedig oly módon, hogy az érintett arteria vertebralisban az áramlás iránya ilyenkor természetesen megfordul. Reivich és mtsai szerint a systemás vérnyomás 10%-os nyomásgrádiense már elégséges a vertebralis keringés megfordulásához, Killen és mtsai pedig az ez ideig közlésre került esetek analízise alapján minimálisan 20 Hgmm-es értékben szabják meg a keringés megfordításához szükséges nyomásgradienst, az ép és kóros oldal viszonylatában (4).