Orvosi Hetilap, 1968. december (109. évfolyam, 48-52. szám)
1968-12-22 / 51. szám - Soltész Lajos: Az érátültetés egyes időszerű kérdései
Budapesti Orvostudományi Egyetem, IV. Sebészeti Klinika (igazgató : Kudász József dr.) Az érátültetés egyes időszerű kérdései Soltész Lajos dr. Az Orvosi Hetilap újraindulásának 20. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány Az érátültetés célja az érpálya különböző okokból eredő folytonos megszakításainak helyreállítása. A helyreállító érsebészet és érátültetés fogalma szorosan kapcsolódik egymáshoz, ezért az érátültetés fogalomköre napjainkban szélesre tárult. A dolgozat elsősorban az arteria transplantatiókkal foglalkozik, s a kérdés jelenlegi állását fejlődésének egyes fontos tényezőit kiemelve, jelen problémáinak és eredményeinek tükrében tekinti át. Érátültetés fogalma alatt a következő műtéteket foglaljuk össze: 1. Hiányzó arteriarészlet pótlása end to end beültetéssel. 2. Elzáródott érszakasz megkerülése end to side beültetett megkerülő anastomosissal (by-pass műtét). 3. Sérülés okozta, vagy művileg készített nyílás zárása foltplasztikával („patch graft”). 4. Érátültetést végzünk olyankor is, amikor valamely értörzset egy másikba szájadztatunk, hogy új utakat nyissunk meg. (Portocavalis, splenorenalis shunt, anastomosis az arteria rienalis és renalis között, stb.) 5. Tágabb értelemben ide tartozik a thrombendarteriektomia műtéte is, két okból. Az alkotó rétegek egy részétől megfosztott érfal bizonyos értelemben autotransplantátumnak tekinthető. Az artérián ejtett nyílást foltplasztikával fedjük. 6. Szervátültetések alkalmával természetesen azok ellátó ereit is át kell ültetni. Az érátültetés különböző formái napjainkban a helyreállító érsebészet széles körben alkalmazott, eredményes eljárásai. Ebben kétségtelenül szerepe van annak, hogy a bőrátültetés mellett az érátültetésre irányuló kutató munka tekinthet vissza legrégibb múltra. A gyors fejlődés alapja azonban az, hogy az érátültetés jelen gyakorlatában messzemenően függetleníteni tudja magát immunbiológiai problémáktól. A műtéti típusok áttekintéséből kitűnik, hogy az átültetések egy csoportjában transplantátumra egyáltalán nincs szükség. A foltplasztikához saját vénát, vagy műanyagot használunk. Hiányzó érszakasz pótlására, vagy megkerülő by-pass céljaira saját véna, műanyag alkalmas. A fejlődés korábbi periódusában konzervált, lyophilizált artériát használtunk. Ebben az időben történtek próbálkozások állati erek beültetésével, de a műanyag prothesisek bevezetésekor e kísérletek abbamaradtak. Kivételes esetekben napjainkban újból felvetődik alkalmazásának szüksége. Az érátültetés problematikája más oldalról jelentkezett. A fejlődés mai fokán szinte áttekinthetetlen a rengeteg nehézség — részben megdönthetetlennek vélt tételek megváltoztatása, részben technikai feladatok —, melyeket elméleti kutatóknak és klinikusoknak meg kellett oldaniuk. Ha próbálkozunk is didaktikus áttekintésükkel, a tárgyalás folyamán — csakúgy, mint az életben — az egyes kérdések összetevői szorosan egybefonódnak. Első helyen az endothel problémáját kell említeni. A klasszikus orvostudomány úgy tudta, hogy az endothel az arteria functióképességének elengedhetetlen feltétele. Így az első nehézség az érátültetés elemi technikai feltétele, az érvarrat kidolgozása közben jelentkezett. Az érvarrat biztonsága igényesebb, mint a bőr, a savóshártyák, vagy akár üreges szervek varratáé. Viszonylag vékony falú, kis átmérőjű, nagy nyomással, lüktetve áramló folyadékkal kitöltött csöveket kell egyesíteni a sebszélek összegyógyulásáig. Nagyfokú mechanikai igénybevétel mellett biztosítani kell a szűkületmentes, tökéletes zárást és — úgy gondolták — az endothel hézagmentes folytonosságát. Mindezen követelmények megvalósítása közben számolni kell a véralvadással, mely bizonyos vonatkozásban az érvarrat követelményeinek kedvez, más vonatkozásban eredménytelenségének legfőbb forrása lehet. Az atraumaticus tű maximális technikai feltételeket biztosít, de az említett kívánalmaknak megfelelően kialakított kifordító matracvarrat óhatatlanul szűkület forrása. Ezért bizonyos méreteken túl nem volt alkalmazható, másrészt áramlástani okokból az eredménytelenség árnyékát vetette előre. E varratféleség ma is gyakran kerül alkalmazásra, mégis megrekedt volna a fejlődés, ha egyéb, új megismerések híján minden esetben ragaszkodni kellene hozzá. 1. ábra. Thrombendarteriektomia (desobliteratio) vázlata,