Orvosi Hetilap, 1969. szeptember (110. évfolyam, 36-39. szám)
1969-09-14 / 37. szám - Homoszexualitás
ORVOSI HETILAP 2141 ségének és betegség-természetének első feltételezése óta a kórokkutatásban élenjárnak az orvosok, és leginkább használatosak az orvosi módszerek. Nincs olyan szemléleti divatja a medicinának, amely ki ne terjedt volna a homoszexualitás etiológiai kutatására. Az öröklés mint kórok kezdetben csak üres frázis volt, amely hasonlóan magyarázta a homoszexualitást, mint Moliére „Malade imaginaire”jében a „vis dormitiva” elv az ópium altató hatását. A genetikai kutatómódszerek fejlődésével azonban ez a kóroki lehetőség vizsgálhatóvá vált. Feltételezték, hogy a pszichoszexuális beállítódásnak agyi centruma van, ebben öröklött zavarok hatására működési rendellenesség állhat be. Először Lang (40) vizsgálatai hoztak adatokat a teória mellett. Lang megállapította, hogy férfihomoszexuálisok családjában jelentősen több a fiú, mint az átlagcsaládokban; ebből arra következtetett, hogy a homoszexuális eredetileg lánynak indult, de valamilyen genetikus vagy magzati hatásra férfi fenotípust vett fel, majd eredeti neme csak erotikus beállítódásában mutatkozott meg. Későbbi vizsgálók nem erősítették meg, hogy a homoszexuálisok családjában ez a statisztikai eltérés valós volna — és különben is az eltérés ténye magában még semmit sem bizonyítana (41). Kallman monozygotikus ikerpárok között talált nagyszámban konkordanciát a homoszexualitás tekintetében, szemben a dizygotikusokkal (33). Vizsgálatát azóta egybehangzóan támadják, mind módszertani szempontból, mind pedig abból a meggondolásból, hogy a monozygotikus ikrek eleve nagyobb mértékben hasonlóan érzékenyek az azonos környezeti hatásokra, mint a kétpetéjűek (11, 17, 41). A nemi kromoszóma vizsgálatának kidolgozása után nem sokkal egyes vizsgálók állapították, hogy férfi homoszexuálisokban női sex-kromoszómát találtak. Ez az állítás látványosan megcáfolódott, sok tucat vizsgálat sok száz homoszexuális emberen kimutatta, hogy a nemi kromoszómák normálisak (11, 46). Sem a központi idegrendszeren végzett vizsgálatok, sem az endokrin vizsgálatok nem mutattak jellemző eltérést homoszexuális és heteroszexuális egyének között. Bizonyossá vált, hogy hormonhatással nem lehet inverz szexuális késztetést létrehozni, sem a meglevőt megváltoztatni. Agresszív bűnöző férfi homoszexuálisok felfokozott libidóját nagy adag női nemi hormon csökkenti (hormonális kasztráció), de homoerotikus irányát nem változtatja meg (16, 47). A homoszexualitás egyszerű szomatikus magyarázatát leginkább az interszexuális, alapvető biológiai szexuális zavarban szenvedő egyének megfigyelése tette kétségessé. Számos olyan férfit tudtak megfigyelni, akinek kromoszómakészlete és belső (néha külső) nemi apparátusa női, ill. női, akinél férfi jellegű volt. A megfigyelések szerint ezeknél a pszichoszexuális beállítódás és a szexuális viselkedés meghatározója nem a kromoszomális vagy hormonális nem volt, hanem az, hogy az illető a személyiségfejlődése során melyik nem szerepét, identitását vette magára (4, 22, 55, 56). Előfordultak közöttük olyan esetek is, amikor az eredeti, rejtett biológiai nemmel megegyező pszichoszexuális irányulás alakult ki, és esetleg biológiai nemük műtéti helyreállítását kérték, ilyenkor is kimutatható volt környezeti alakító hatások szerepe. A nemük műtéti megváltoztatását kérő egyének (az ún. transzszexuálisok) túlnyomóan nagy része eredeti, természetes biológiai nemét akarja a másik nemre változtatni, férfiból nő vagy fordítva akar lenni, tehát itt sajátos homoszexualitás szindrómáról van szó, amelyet napjainkban sokat vizsgálnak, és sajátos problémakörnek tartanak (55, 56). (Hasonlóan a homoszexualitással rokon, de sok különleges vonást mutató, viszonylag ritka problémakör a transzvesztitizmus, amely a fetisizmus felé közelít inkább, a másik nem ruháiba öltözésből és a másik nem imitálásából áll; és a pedofilia vagy pederasztia, ahol a homoszexuális vagy kizárólag meghatározott korú gyermekre irányul.) A biológiai etiológiai elméleteknél eredményesebbnek ígérkeznek a pszichológiai kutatások és teóriák. A mélypszichológiai iskolák legjelentősebb adaléka a kérdéshez a sajátos vizsgálómódszer volt, a sok száz órára terjedő intenzív foglalkozás a homoszexuális ember élményvilágával és személyiségfejlődésével. Ez a megközelítési mód a homoszexualitás élménytényezőinek és környezeti oki faktorainak kutatását sokkal hatékonyabbá tette — még a mélylélektani vizsgálatok körén kívüli kutatásokban is — mint a korábbi orvosi vizsgálómódszerek, amelyek csak a szomatikus állapotot vették figyelembe, és a homoszexuálisok egyszerű kikérdezésére terjedtek ki. A pszichoanalízis bonyolult, soktényezős etiológiai elméletet alakított ki a homoszexualitásról, ez a teória bonyolultsága miatt nem részletezhető. Lényege az, hogy a pszichoanalízis szerint a homoszexualitás a személyiségfejlődés során, környezeti, interperszonális hatásokra alakul ki, a családi emberi kapcsolatokon belül olyan befolyások érik a gyermeket, amelyek a másik nem felé irányuló szexuális késztetéseket mélyrehatóan legátolják. A serdülőkorban megnövő biológiai feszültségvágy így nem képes természetes tárgya, a másik nem felé fordulva levezetődni. Ebben a periódusban homoszexuális csábítás, vagy zárt, azonos nemű közösségek légköre (lásd R. Musil érdekes regényét, a „Törless iskolaévei”-t) a szexuális késztetést az azonos nemhez tudja kapcsolni ilyen, a másik nem felé fordulásában gátolt személyiségekben. A gátlás lényege a gyermekkorban beépült merev belső tilalmak, a heteroszexuális vágyakkal kapcsolódó félelmek rendszere (13, 14, 15, 48). A pszichoanalitikus elmélet magyarázó ereje igen nagy, mivel jól képes értelmezni az egyedi eseteket, magyarázatot tud adni a személyiségfejlődés tényezőiből még a homoszexualitás megjelenési formájára, partner- és kielégülési technikai preferenciáira is. Az a pszichoanalitikus felismerés, hogy a homoszexuális ember a pszichoszexuális személyiségfejlődés során, környezeti hatásokra létrejött gátlása miatt deviáns magatartású, és hogy e gátlás öntudatlan, a személyiségben tudattalan tilalomként él, minden későbbi pszichológiai homoszexualitás-magyarázat alapja, és annyi sok és sokféle