Orvosi Hetilap, 1969. szeptember (110. évfolyam, 36-39. szám)

1969-09-14 / 37. szám - Homoszexualitás

ORVOSI HETILAP 2141­ ségének és betegség-természetének első feltétele­zése óta a kórokkutatásban élenjárnak az orvosok, és leginkább használatosak az orvosi módszerek. Nincs olyan szemléleti divatja a medicinának, amely ki ne terjedt volna a homoszexualitás etiológiai ku­tatására. Az öröklés mint kórok kezdetben csak üres frázis volt, amely hasonlóan magyarázta a ho­­moszexualitást, mint Moliére „Malade imaginaire”­­jében a „vis dormitiva” elv az ópium altató hatását. A genetikai kutatómódszerek fejlődésével azonban ez a kóroki lehetőség vizsgálhatóvá vált. Feltételez­ték, hogy a pszichoszexuális beállítódásnak agyi centruma van, ebben öröklött zavarok hatására működési rendellenesség állhat be. Először Lang (40) vizsgálatai hoztak adatokat a teória mellett. Lang megállapította, hogy férfihomoszexuálisok családjában jelentősen több a fiú, mint az átlag­családokban; ebből arra következtetett, hogy a ho­moszexuális eredetileg lánynak indult, de valami­lyen genetikus vagy magzati hatásra férfi fenotí­­pust vett fel, majd eredeti neme csak erotikus be­állítódásában mutatkozott meg. Későbbi vizsgálók nem erősítették meg, hogy a homoszexuálisok csa­ládjában ez a statisztikai eltérés valós volna — és különben is az eltérés ténye magában még semmit sem bizonyítana (41). Kallman monozygotikus iker­párok között talált nagyszámban konkordanciát a homoszexualitás tekintetében, szemben a dizygoti­­kusokkal (33). Vizsgálatát azóta egybehangzóan tá­madják, mind módszertani szempontból, mind pe­dig abból a meggondolásból, hogy a monozygoti­kus ikrek eleve nagyobb mértékben hasonlóan ér­zékenyek az azonos környezeti hatásokra, mint a kétpetéjűek (11, 17, 41). A nemi kromoszóma vizs­gálatának kidolgozása után nem sokkal egyes vizs­gálók állapították, hogy férfi homoszexuálisokban női sex-kromoszómát találtak. Ez az állítás látvá­nyosan megcáfolódott, sok tucat vizsgálat sok száz homoszexuális emberen kimutatta, hogy a nemi kromoszómák normálisak (11, 46). Sem a központi idegrendszeren végzett vizsgálatok, sem az endokrin vizsgálatok nem mutattak jellemző eltérést homo­szexuális és heteroszexuális egyének között. Bizo­nyossá vált, hogy hormonhatással nem lehet inverz szexuális késztetést létrehozni, sem a meglevőt meg­változtatni. Agresszív bűnöző férfi homoszexuálisok felfokozott libidóját nagy adag női nemi hormon csökkenti (hormonális kasztráció), de homoerotikus irányát nem változtatja meg (16, 47). A homoszexualitás egyszerű szomatikus ma­gyarázatát leginkább az interszexuális, alapvető biológiai szexuális zavarban szenvedő egyének meg­figyelése tette kétségessé. Számos olyan férfit tud­tak megfigyelni, akinek kromoszómakészlete és belső (néha külső) nemi apparátusa női, ill. női, akinél férfi jellegű volt. A megfigyelések szerint ezeknél a pszichoszexuális beállítódás és a szexuá­lis viselkedés meghatározója nem a kromoszomális vagy hormonális nem volt, hanem az, hogy az illető a személyiségfejlődése során melyik nem szerepét, identitását vette magára (4, 22, 55, 56). Előfordultak közöttük olyan esetek is, amikor az eredeti, rejtett biológiai nemmel megegyező pszichoszexuális irá­nyulás alakult ki, és esetleg biológiai nemük műtéti helyreállítását kérték, ilyenkor is kimutatható volt környezeti alakító hatások szerepe. A nemük műtéti megváltoztatását kérő egyé­nek (az ún. transzszexuálisok) túlnyomóan nagy ré­sze eredeti, természetes biológiai nemét akarja a másik nemre változtatni, férfiból nő vagy fordítva akar lenni, tehát itt sajátos homoszexualitás szind­rómáról van szó, amelyet napjainkban sokat vizs­gálnak, és sajátos problémakörnek tartanak (55, 56). (Hasonlóan a homoszexualitással rokon, de sok különleges vonást mutató, viszonylag ritka prob­lémakör a transzvesztitizmus, amely a fetisizmus felé közelít inkább, a másik nem ruháiba öltözésből és a másik nem imitálásából áll; és a pedofilia vagy pederasztia, ahol a homoszexuális vagy kizárólag meghatározott korú gyermekre irányul.) A biológiai etiológiai elméleteknél eredménye­sebbnek ígérkeznek a pszichológiai kutatások és teóriák. A mélypszichológiai iskolák legjelentősebb adaléka a kérdéshez a sajátos vizsgálómódszer volt, a sok száz órára terjedő intenzív foglalkozás a ho­moszexuális ember élményvilágával és személyiség­­fejlődésével. Ez a megközelítési mód a homosze­xualitás élménytényezőinek és környezeti oki fak­torainak kutatását sokkal hatékonyabbá tette — még a mélylélektani vizsgálatok körén kívüli ku­tatásokban is — mint a korábbi orvosi vizsgáló­módszerek, amelyek csak a szomatikus állapotot vették figyelembe, és a homoszexuálisok egyszerű kikérdezésére terjedtek ki. A pszichoanalízis bonyolult, soktényezős etioló­giai elméletet alakított ki a homoszexualitásról, ez a teória bonyolultsága miatt nem részletezhető. Lé­nyege az, hogy a pszichoanalízis szerint a homo­szexualitás a személyiségfejlődés során, környezeti, interperszonális hatásokra alakul ki, a családi em­beri kapcsolatokon belül olyan befolyások érik a gyermeket, amelyek a másik nem felé irányuló sze­xuális késztetéseket mélyrehatóan legátolják. A serdülőkorban megnövő biológiai feszültségvágy így nem képes természetes tárgya, a másik nem felé fordulva levezetődni. Ebben a periódusban homo­szexuális csábítás, vagy zárt, azonos nemű közös­ségek légköre (lásd R. Musil érdekes regényét, a „Törless iskolaévei”-t) a szexuális késztetést az azo­nos nemhez tudja kapcsolni ilyen, a másik nem felé fordulásában gátolt személyiségekben. A gátlás lé­nyege a gyermekkorban beépült merev belső tilal­mak, a heteroszexuális vágyakkal kapcsolódó félel­mek rendszere (13, 14, 15, 48). A pszichoanalitikus elmélet magyarázó ereje igen nagy, mivel jól ké­pes értelmezni az egyedi eseteket, magyarázatot tud adni a személyiségfejlődés tényezőiből még a ho­moszexualitás megjelenési formájára, partner- és kielégülési technikai preferenciáira is. Az a pszichoanalitikus felismerés, hogy a ho­moszexuális ember a pszichoszexuális személyiség­­fejlődés során, környezeti hatásokra létrejött gát­lása miatt deviáns magatartású, és hogy e gátlás öntudatlan, a személyiségben tudattalan tilalom­ként él, minden későbbi pszichológiai homoszexua­­litás-magyarázat alapja, és annyi sok és sokféle

Next