Orvosi Hetilap, 1970. január (111. évfolyam, 1-4. szám)
1970-01-04 / 1. szám - Folyóiratreferátumok
teinket abban a tekintetben sem, hogy a nemüket megváltoztatni akarók mennyiben neurotikusok, vagy elmebetegek. Szerintük pl. pszichotikus jellegű meghatározó tényező akkor is szerepet játszhat, ha a viselkedés normális. A normalitás gyakorlati megállapítása szerintük csupán azt jelenti, hogy a viselkedés a megszokott határok között szokványos. Ez nem zárja ki megváltozott feltételek mellett nem válik-e kórossá a magatartás. Így tehát tudományos szempontból a kérdést nem lehet lezárni azzal, amit a műtétek hívei mondanak, hogy a betegek jól funkcionáló, sikeres emberek, tünetek nélkül. Utalnak arra, milyen gyakran előfordul, hogy karrier, siker neurotikus jellegű tudattalan motívumok, fantáziák talaján épül fel, hogy majd tetőpontján omoljon össze, vagy adjon helyet manifeszt betegségnek. Ezt nem tartják kizárhatónak a műtétek után sem. Kétségbe vonják az irodalomnak azt az állítását, hogy a „transszexuális” egyének pszichotherápiával nem változtathatók meg. Szerintük ez nincs bizonyítva, az irodalom nem közli az alkalmazott pszichotherápiás procedúrákat. Utalnak Stoller eseteire, ahol pszichotherápia felfedte a homoszexuális motivációt nemátalakító műtétet kérő férfiakon, kiderítette, hogy azok csak a női nem látszatát akarták megszerezni, tehát csupán „mesterséges” nők akartak lenni. Nem tartják kizártnak, nincs-e hasonló helyzet más transszexuálisoknál. Kifogásolják a transszexualizmus elkülönítését a transzvesztitizmustól. A transzvesztitizmus is homályos fogalom, hat különböző jelenség tartalmát sorolják fel. Bonyolult vizsgálati tervet vázolnak fel arról, hogyan lehetne a nemátalakító műtétek igénye mögött rejlő szexuális zavar természetét megnyugtatóan tisztázni. Több team vizsgálati eredményeit kellene vakon összehasonlítani, mobil teameknek alaposan meg kellene vizsgálni a beteg egész környezetét, minden jelentős kapcsolatát, gondos és finomított kategóriákkal dolgozó követéses ellenőrző vizsgálatok kellenének stb. Részletesen bizonyítják, hogy milyen nehéz megbízható adatokat nyerni az ilyen műtétekre jelentkezőktől és műtétben részesülőktől. A bennük élő képzetek, vágyszempontok, valamint a vizsgálók elvárásaihoz való alkalmazkodás nyílt vagy öntudatlan szándéka meghamisítja közléseiket, gyakran percepcióikat is. Különösen érzéseikre vonatkozóan nehéz felvilágosításokat kapni. Két munkacsoport vizsgálta pl., hogy van-e a pénis amputációja után fantom-pánis érzés. Az egyik vizsgálatban egyetlen műtött sem érzett ilyent, itt valamennyien örömüknek adtak kifejezést, hogy végre megszabadultak az őket zavaró szervtől, a másik vizsgálatban pedig mindenkinek volt fantomérzése. Nehéz megtudni, hogy a biológiai nem szerve mennyire volt ingerlékeny a műtét előtt, volt-e maszturbáció stb. Elméletileg fontosnak tartják, hogy az adatok azt látszanak igazolni, hogy a transszexuális nemi szerve valóban érzéketlen volt, új nemi apparátusa viszont erotikusan ingerelhető, orgasztikus mesterségessége dacára. Ezek után néhány — a folyóirat későbbi cikkeiben tárgyalt — újabb adatot tekintenek át. Nagy jelentőségűnek tartják azt a felismerést, hogy a nemi identitás az első öt életévben kialakul, főleg identifikációs mechanizmus alapján. Magyarázatot adnak azokra az esetekre, amikor hermafroditizmus miatt eltévesztett nemre jellemző identitást és viselkedést vissza lehetett állítani 5 évesnél idősebb korban (általában akkor már nem lehet!). Tárgyalják azokat a vizsgálatokat, amelyek transszexuális gyerekekkel foglalkoznak. Vannak ugyanis esetek, amikor a gyerek sajátos viselkedésén megdöbbenve a szülők kérnek orvosi segítséget. A szerzők ezeket az eseteket igen fontos vizsgálati lehetőségnek tartják. Kérdéses ugyan, hogy ezekből felnőtt korukban műtétet kérő transszexuális lenne-e, mégis, a szerzők az ilyen esetek kutatásától remélik a transszexualitás kialakulásának tényleges megismerését. Sajnálatosnak tartják, és a problémakör hiányos pszichológiai kutatása ékes bizonyítékának, hogy nem foglalkoztak még — csak egyetlen esetben — az ilyen gyerekek szüleinek beható vizsgálatával. Az újabb adatok szerint az anyával való kapcsolat fiútranszszexuálisoknál igen erős, az apával viszont igen gyenge, az apa háttérbe szorított alak a családban. A gyermekesetek vizsgálata prevenciós és korai gyógyító lehetőségeket ígér. (Rep.: A közlemény iskolapéldája annak, hogyan kell egy problémakört gondos koncepcionális elemzésnek alávetni. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ez az editorialjellegű közlemény a problémafelvetés szintjén jelentősen előbbre vitte a transszexualitás és a nemátalakító műtét problematikáját. Bizonyítja ez, hogy a pszichiátriában a különlegesen gondos fogalmi tisztázás, a jelenségek éles elkülönítése és a tudományos absztrakciók szüntelen kritikai felülvizsgálása a további fejlődés feltétele.) Buda Béla dr. Azért hozták létre a kolóniát, mert feltételezték, hogy különbség van a szabadon élő és a fogságban felnőtt majmok nemi viselkedése között. Ezt a feltételezésüket igazolni is tudták, a kolóniában a majmok nemi érdeklődése és aktivitása sokkal kisebb volt, mint fogság körülményei között. A kolónia egy része vadon felnőtt majmokból, más része ketrecben nevelt majmokból állt. Ez utóbbi csoport nemi viselkedésében többféle anomália volt megfigyelhető. Egyrészt normális heteroszexuális viselkedésük gátolt volt, másrészt különböző — az emberi szexualitással kapcsolatban perverznek ítélt — nemi megnyilvánulásuk (homoszexualitás-szerű viselkedés, anális és orális kontaktus stb.) volt megfigyelhető. A szerzők arra a következtetésre jutnak, hogy a normális szexuális viselkedés akkor kerül gátlás alá — és így akkor nyílik tér különböző rendellenes szexuális viselkedésformák számára , ha a gyermekkor végén és a serdülőkor elején a kis majomnak nincs alkalma szexuális játékokra, próbálkozásokra, és ha nincs a közelükben felnőtt modell, amelynek szexuális viselkedését utánozhatnák. A megfigyelések annyiban vonatkoznak az emberi szexuálpathológiára, hogy ott is feltételezik, hogy a gyermekkori szexuális játékok, próbálkozások gátlása és büntetése, valamint a megfelelő felnőtt modell hiánya (a pszichoszexuális viselkedés identifikációs tanulásának nehézsége) szerepet játszik a kóros szexuális késztetések és viselkedésformák létrejöttében. Buda Béla dr. Csimpánzkolónia szexuális viselkedése. E. J. Kollar, W. C. Beckwith, R. B. Edgerton (Department of Psychiatry, UCLA School of Medicine, Los Angeles, California). The Journal of Nervous and Mental Disease, 1968, 147: 444—459. A szerzők az új-mexikói sivatagban csimpánzkolóniát rendeztek be és természetes körülmények között figyelték a majmok nemi életét. A nemet megváltoztató műtét jelenlegi állása. Ira B. Pauly (Department of Psychiatry, University of Oregon Medical School, 3181 S. W. Sam Jackson Park Road, Portland, Oregon, 97 201): The Journal of Nervous and Mental Disease, 1968, 147. 460—471. A szerzőnő leírja a transzszexualizmus jellemzőit, különösen tekintettel a homoszexualitástól való elkülönítés szempontjaira. Leírja a transszexuálisokkal való tudományos és műtéti foglalkozás történetét. Áttekinti a transszexualizmus etiológiájáról kialakult elméleteket. Az irodalomban van néhány leírás, amely transszexualizmust az ellentétes nem hormonjait szekretáló tumor, vagy Klinefelter-szindróma alapján tudta magyarázni. Ismeretesek olyan majomkísérletek, ahol androgének adagolása a prenatális korszakban befolyásolta a későbbi nemi identitást. Egyes szerzők szerint a férfias és nőies viselkedésnek van agyi centruma, amelyet a nemi hormonszint indít be. A transszexuálisok és transzvesztiták 28%ában lehet abnormis EEG-leletet találni. Ezzel szemben a hormonális viszonyok a transszexuálisok túlnyomó többségében normálisak. A