Orvosi Hetilap, 1972. április (113. évfolyam, 14-18. szám)

1972-04-23 / 17. szám - IN MEMORIAM - Makai Endre

1972. január 31-én, 89. életévében meghalt Makai Endre dr. Bár a fiatal nemzedék már nevét sem igen is­meri, olyan markáns személyiség távozott vele az élők sorából, akinek helye a múltban jelentős sze­repet játszott a magyar orvostudományban. Temesváron született értelmiségi családból: édesanyja a maga idejében ismert író volt, nagy­bátyja, Makai Emil, a múlt század végén ismert költő és drámaíró. Orvosi tanulmányait Budapes­ten végezte, 1906-ban avatták doktorrá. Már orvos­­tanhallgató korában díjas gyakornok a II. sz. Kór­bonctani Intézetben, majd 2 évig volt első tanár­segéd és ebben a minőségben Portik Ottó profesz­­szor helyettese. A kórbonctanon eltöltött 5 esztendő után műtőnövendék az I. sz. (Dollinger) Sebészeti Klinikán, ahol 2 év múlva elnyerte a műtői okleve­let. 1910-ben Herczel professzor osztályára került a Rókus Kórházban, ahol az I. világháborúig mint al­orvos működött. Ezen idő alatt a Magyar Vöröske­reszt megbízásából 1912-ben egy sebészcsoportot vezetett a balkán háborúban, Kraljevóban és Belg­­rádban 1­1 kórházat szervezett és vezetett. Az I. világháborúban mint katonaorvos vett részt, főleg tábori kórházakban működött, utoljára a Budapesti Auguszta Barakk-kórház 800 ágyas II. sebészeti osz­tályának volt vezetője. 1917 végén a Budapesti Ál­lami Gyermekmenhely sebészfőorvosává nevezték ki és itt működött 1944-ig, amikor politikai okoknál fogva nyugdíjazták. 1905-ben jelent meg első munkája az Orvosi Hetilapban, 1906-ban tartotta első előadását a Bu­dapesti Orvosegyesületben. Ezen évektől kezdve kényszerült visszavonulásáig tudományos szereplé­se a magyar orvosi életnek, elsősorban a sebészet­nek elválaszthatatlan része volt. Irodalmi működé­sét több mint 100 dolgozat és több monográfia fog­lalja össze. Mint egyik életrajzában írja, tudomá­nyos eredményeit 45 éves szakírói működése során sohasem kellett visszavonnia, dolgozatait soha nem Orvosi Hetilap 1972. 113. évfolyam, 17. szám utasították el. Súlyosan bírált tudományos felfo­gása egyes kérdésekről az évtizedek folyamán ál­talánosan elfogadottá vált, így a hasűr drénezés nélküli teljes zárása acut peritonitis megfelelő ese­teiben. Ezt 1912-ben közölte, és mértékadó helyen példátlan hevességgel támadták. Hasonló volt a helyzet a sérült ideg vezetésének varrat után oldal­pályák útján való helyreállításánál, amit 1917-ben közölt. Sokat vitatták külföldön is az általa beve­zetett autopyotherapiát. 1923-ban elsőnek ajánlotta fagyási sérülések esetén a sympathectomiát. Első­nek írta le a lypogranulomatosis subcutanaeát, me­lyet külföldön nevével jelölnek meg. 1913-ban Goldzieher Miksával együtt a Lubarsch—Ostertag. Erg. Allg. Path.-ban monográfiaszerűen foglalják össze a regeneratio, transplantatio és parabiosis ak­kori állását. Mint haladó szociális felelősséget érző orvos, lelkesen tett eleget annak a megbízatásnak, amit a Tanácsköztársaság idején kapott. Nem meglepő, hogy a Tanácsköztársaság megdöntése után a Bu­dapesti Orvoskari Tanártestület a „kommün alatti magatartása miatt” nem tartotta kívánatosnak, hogy az egyetemi magántanárok között szerepeljen, az Orvosegyesület és a Sebésztársaság tagjai sorá­ból kizárta. Ugyanez a sors érte Péterfy Jenőt és Goldzieher Miksát is, akik külföldön szereztek hír­nevet a magyar orvostudománynak. Makai Endre itthon maradt, de tudományos működését túlnyo­mórészt külföldön kellett kifejtenie, ahol erre meg­tisztelő formák között helyet is kapott. Tagja lett a Német Sebésztársaságnak, melynek kongresszu­sain rendszeresen részt vett. A felszabadulás után végre megkapta azt a meg­becsülést, ami tudományos munkáj­a és a legnyomorú­ságosabbak, a társadalom akkori elesettjeinek kór­házában végzett önfeláldozó orvosi működése alap­ján megilleti. 1948-ban rk. egyetemi tanárrá és az Igazságügyi Orvosi Tanács tagjává nevezik ki, a Sebész Szakcsoport elnökévé választják meg. 1948- ban főorvosi minőségben a Fehér Kereszt Gyer­mekkórház sebészeti osztályának lett a vezetője, a kórház átszervezése után a II. sz. Gyermekklinika sebészeti osztályának lesz vezetője, egyetemi do­censi minőségben. 1961-ben, 77 éves korában vonul nyugalomba, és utána már csak ritkán szerepel az orvosi közélet­ben. Ha a fiatalabb generációk lassan megfeledkez­nek róla, neve a magyar orvostörténelem egy vi­haros korszakával összeforrt. Sok tudományos és adminisztratív kezdeményezése épp oly felejthetet­lenné teszik, mint kérlelhetetlen kritikája, amely annyira intranzingens volt, hogy néha túlment a realitások határain. Aki ismerte, menthetetlenül hatása alá került, kulturáltsága, szakmai jártassága és mindig eredeti elképzelései nagy vonzerővel bír­tak. Egyénisége és munkássága helyet biztosít szá­mára a magyar orvostörténelemben. Fischer Antal dr.

Next